Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az ember fejében serényen kalimpál egy kép azzal kapcsolatban, pontosan miként is nézhet ki, mikor néhány rádióbarát előadót összeengednek pár félnehézsúlyú, kortárs költővel. Romantikus káosz, bizakodó akusztikus gitárok és körömlakk a csütörtöki Rájátszás főpróbáján.
“Jó volna veled, b***ni” - Beck Zoli és Szűcs Krisztián gyakorolják közösen az egyik dal zárósorát, miközben mérsékelt lelkesedéssel zajlik körülöttük a délutáni élet az Akváriumban. Kétség sem férhet hozzá, hogy a Rájátszás főpróbája az utóbbi idők egyik legőszintébb ilyen típusú eseménye volt.
A Rájátszás célja, hogy a tábortűz melletti akkordozást összemossa napjaink úgy megértett, mint meg nem érett poétáinak magvas gondolataival. Csütörtökön, egy kötettel bővített Rájátszás lemez megjelenése alkalmából rendhagyó koncert lesz csütörtök este 8-tól az Akváriumban, minden eddiginél több művészt állítva csatasorba.
Az ember fejében serényen kalimpál egy kép azzal kapcsolatban, pontosan miként is nézhet ki, mikor néhány rádióbarát előadót, dobjatok össze valamit-alapon összeengednek pár kortárs költővel. Majdnem azt kaptuk, amire számítottunk.
Előszobám, a lábtörlő
“Ez mindig így megy, a főpróbán még új dalok születnek és látszólag teljes a káosz, de - hála az utolsó utáni pillanatoknak - a végén azért minden összeáll egy képpé” - mondta Szűcs Krisztián, a HS7 frontembere, a próba egyszemélyes szünetében, a szemerkélő esőben.
“A szituáció, mármint, hogy költők verseit zenésítjük meg mindenképp nagyon új, afféle kísérlet. Az itt lévő zenészek egyben mind dalszövegírók is, akik ilyen szempontból nem szoktak hozzá ehhez a csapatmunkához. Valaki más gondolataira dallamot szülni gyakorlatilag olyan, mint a saját univerzumunkat kibővítve helyt adni egy társszerzőnek, miközben csak reménykedünk, hogy az megtörölte a lábát.
Nagyon inspiráló, nagyon kreatív folyamat, de mivel mind a költőknek, mind nekünk rossz szokásunk foggal-körömmel harcolni egy-egy sorért, el sem lehet mondani mennyire felértékelődik akár már csak egy közösen összehozott, mezei refrén is”.
Ki tudja, hol áll meg
A Rájátszás ismertetőjében egy erős “popikonok sztárköltőkkel” fordulattal definiálják a kezdeményezést. A Bookline Könyvek kiadásában megjelenő Rájátszás anyagon pedig valóban a magyar rögvalóság rádióbarát hősei, az Európa Kiadó, HS7, Kistehén, Hiperkarma és a 30Y frontemberei dudorásznak. A kissé pejoratív “sztárköltő” státusz ezesetben Háy János, Karafiáth Orsolya, Szálinger Balázs mellett többek között a rímes közéleti megmondó Erdős Virágot is súlytja. Az Akváriumban épp végeztek az “elviszem magammal” masszív kijelentés köré felépített, tetőpontnak szánt zárószám csiszolgatásával, így Erdőst is lesegítik a színpadról:
“Én egyáltalán nem érzem úgy, hogy bajban lenne a kortárs magyar irodalmi élet. Sőt, a mindenki által ismert financiális-, illetve ebből kifolyólag főként kiadási problémák az agónia helyett épp, hogy új, már-már forradalmi megoldásokhoz vezettek.
Itt van például az egyre inkább dübörgő slam kultúra. Mert bárki bármit mond, a slam ugyanúgy költészet, mindössze egy hagyományos felolvasóestnél jóval divatosabb, színesebb csomagolásban. Tömegekhez jut el és itt ezen van a hangsúly” - vélekedik Erdős, aki már az egészen korai stádiumtól kezdve a Rájátszás oszlopos tagja - “A cél esetünkben is hasonló. Népszerű zenészek és - ha mondhatunk ilyet - népszerű költők minimális hangszeres aláfestéssel, szabadon alkotnak, mindennemű műfaji kötöttség nélkül, valami teljesen formabontót létrehozva.
Az elmúlt évek termése, illetve a megannyi felvétel betetőzése a most megjelenő lemez, ehhez pedig dukált ez a nagyobb lélegzetvételű esemény. Általában négyen, de legfeljebb is csak hatan állunk színpadra egy-egy előadás alkalmával, most viszont majdnem mindenki itt lesz, aki valaha is hozzátett valamit a Rájátszáshoz”
De csak majdnem: a hiperkarmás Bérczesi Robi alig pár nappal az előadás előtt került ki a műsorból, illetve a Kaukázus frontembere sem tud részt venni az eseményen, igaz ő elutazik, így hiányzása elvileg igazolt.
Be szép, be csodás
Szerencsétlen véletlen ez, hiszen Karafiáth Orsolya a tervek szerint pont velük kettejükkel lépett volna fel. Így most jóval kisebb, beugró szerepben állhat csak színpadra, ám lelkesedése ennek ellenére lankadatlan. A főpróbán a költőnő, átadva magát az erős önkritikának nem engedte, hogy koradélutáni állapotában fényképek készüljenek róla. Szerencsére - helyszíni körömlakkozását aláfestendő - egy röpke csevejjel azért még hajlandó volt megajándékozni bennünket:
“Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Habár Bérczesi Robi külön jelenség, mégis vele megvolt az a bizonyos, közös hang. Én a dalírásnál nem igénylem különösebben a személyes találkozást, így főleg Skype-on és emailben értekeztünk. Ennek ellenére vagy épp ezért, a közös munka mindig is nagyon frappáns és sodró volt, de szerintem ez érződik is az eddigi felvételeink hangzásvilágán. Persze a Kaukázussal sem volt más a helyzet, a Győr című slágerük szövegét is én írtam, kipróbáltuk már egymást.
Adott volt tehát két ideális lehetőség. Aztán először Robi esett ki, majd Kardos-Horváth Janó jelentette be, hogy nem tud ott lenni a koncerten. Én meg maradtam egyedül, ráadásul pont a finishben. De a felkészülési rohamtempó ellenére is sikerült megoldani, hogy szerepeljek néhány dalban” - jelenti ki Karafiáth, majd pár félmondatban megtárgyalja az előadás alatti átöltözés kérdését is - “Őszintén szólva nekem ebben az egészben a ruhák a legfontosabbak”.
Eközben a doboskör hangulatát idéző színpadon végre kezdenek ráállni ugyanarra a dallamra és lassan az utolsó objektívek is visszaköltöznek a fotóstáskákba. Beck Zoli diszkrét csókot dob a hangtechnikusnak: “Tökéletes lesz!”
