Miután megvizsgálta, hogy hány vizigót van a vízügyi államtitkárban, és megállapította, hogy a Föld lapos, vegye kezébe az alábbi könyveket, így legközelebb nem kell bocsánatot kérnie.

Szerb Antal: Mindig lesznek sárkányok

Ez egy rövid tanulmány, gyorsan átesik rajta, és sok benne az ékezet. Arról szól, hogy bármilyen fejletté is válik a világ, az ősi reflexek megmaradnak. Szerb Antal, akit az Ön elvtársai halálra lincseltek, arról elmélkedik, hogy ugyan már van repülőgépünk, de a sárkányoktól való félelmünket nem tudjuk legyűrni. Újra és újra mesélünk róluk, megfestjük őket Szent György történetéből, satöbbi. Sőt, ha már nem lesznek repülők, még akkor is emlékezni fogunk a sárkányokra.

Ez volt 70 éve. Ma értelmezhetjük így is: hiába visel az ember öltönyt és csiptetős mikrofont a parlamentben, attól még viselkedhet úgy, mint egy ótvarisztáni barlanglakó.

MTI/EPA/Robin Utrecht

Hargittai István: Az öt világformáló marslakó

Ismeri a legendát Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János és Teller Ede amerikai kalandjairól? Állítólag földönkívülinek hitték őket a kutatótársak, mert 1., annyira zseniálisak voltak, 2., magyarul beszéltek egymás között, vagyis minden bizonnyal az Alpha Centauri mellől érkeztek egy picivel és elhozták a Földre a felsőbbrendű intelligenciát.

Gyorsan fussuk át, hogy kikről van szó: Kármánt az amerikai légierőben félig-meddig tréfásan védőszentként emlegették; Szilárd eredeti neve Spitz Leó, a Manhattan-projekt egyik atyja; Wigner Jenő, terézvárosi zsidó fiú, ugyanúgy az Atlanti Óceán túlpartján ismerték el, szintén a Manhattan-projekt részese; Neumann János – na, hol teljesedett ki? Amerikában természetesen – adta a nevét azoknak a matematikai alapelveknek (kettes számrendszer, memória, programtárolás, utasítás rendszer stb.), aminek köszönhetően Ön ma számítógépen fogalmazhatja meg lidércnyomásos világösszesküvéseit; Teller Ede, fizikus, ő is a Manhattan terv egyik oszlopos tagja.

Tudjuk, hogy ha a zsidó tudósokról és az emigránsokról van szó, akkor rögtön kijön pártjából a pacifista, nem is kell szeretni az atombombát. Sőt, képzelje, még az izraeli állam háborúspolitikáját sem kell szeretni. Ennek azonban semmi köze nincs ahhoz, hogy a Gyöngyösi-érában elüldözték azokat, akik képesek voltak egy új tudományos világérát nyitni, és egy középhatalmat nagyhatalommá tenni.

Bereményi Géza-Mácsai Pál: Azt meséld el, Pista!

A két színházi ember Örkény István életrajzát monológként dolgozta fel. Akad benne egy jelenet, ami a hazatérő zsidó szerzőről szól. Tetszik érteni? Hazatérő, és zsidó. Nem, nem az a lényeg, hogy őt nem verték agyon. A honvágy a lényeg. A honszeretet, aminek csak a hangalakját ismerik az ótvarisztáni szabóságban.

Amikor Örkény ismét Budapestre érkezett 1945-ben, a szétlőtt Oktogonon egy lovas kocsi egy árokba ragadt. A kocsis sűrűn káromkodott, kiabált, és rákurjantott a járókelőkre, hogy tolják meg. Azok meg ugrottak. Köztük egy kalapos, alabástrombőrű úrinő, aki ha lőttek, ha bombáztak, ha kenyérhiány volt, ha romokba dőlt a város, akkor is tiszta ruhában és kalappal közlekedett. A pesti nőnek van tartása.

Pista ott helyben beleszeretett a nőbe. Úgy emlékszik, jobban tetszett ez az erőlködő hölgy, mintha a karjába hullott volna.

Vámbéry Ármintól olvasson bármit

Ajaj, egy magyarságkutató zsidó. Aki tényleg kutatott, éhezve, mezítláb, dervisnek öltözve járta meg Ázsiát. Ez többet segített a nemzettudaton, mint bármelyik jobbikos parlamenti turulszó.

Sokat olvastunk, most nézegessünk képeket

Oktatófilm távoli barátjától, mit kell tenni, ha egy karmos zsidó megtámadja.

Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba

Szó volt agyonvert zsidóról, aki magyar irodalmat ápolt. Zsidó íróról, aki túlélte a háborút és hazatért. Zsidó tudósokról, akiket elüldöztek, ezért mások, máshol profitáltak zsenialitásukból. Mindez azt jelenti, hogy mielőtt a gyöngyösiek hatalomra jutottak, Magyarország egészen zseniális hely volt. Végülis ezek az emberek mind itt nevelkedtek és tanultak.

Saly Noémi briliáns könyvében a budapesti kávéházak szigetcsoportjai között csónakázunk. Már-már hihetetlen a kalandtúra, nehezen tudjuk elképzelni, hogy ennyi történet, művész, lelkes házigazda, csodálatos menüsor, színház, kabaré, tudós, mérnök, orvos, humorista, zsurnaliszta, tanárember és világjáró kalandor elfért a pesti Velencében. Pedig igen. Mielőtt a gyöngyösiek elüldözték őket.

Déry Tibor: A befejezetlen mondat

Akkor ki érzi itt jól magát a Gyöngyösi-érában? Déry óriásregényében a Parcen-Nagy és a Vietoris család egész jól megvannak. A proli Rózsa család már nem annyira. Ez a munkássztrájkok, csendőrtúlkapások világa.

Mégsem egyszerű a társadalmi képlet, ugyanis Parcen-Nagyék joghallgató fia, Lőrinc, nem tudja elfogadni, hogy nincs emberséges kapcsolat a szalonok teázó társasága és a körgangos házakban éhező munkások között. Próbálkozik, hátha valahogy helyre billentheti az egyensúlyt. Olvassa el, most már lehet, a Gyöngyösi-korban nem adták ki.

Friedrich Dürrenmatt: A baleset

A svájci krimiírót nem tudjuk kihagyni egyik könyvajánlóból sem… vagy ha mégis, akkor bekerül Brecht. Most Dürrenmatton a sor, aki a bűn és büntetés, a felelősség és számonkérhetőség filozófiájával foglalkozik a kisregényben.

Egy utazó ügynök autója lerobban egy kisvárosban. Szerencséjére talál átmeneti szállást, de mire észbe kapna, máris egy vacsora keretében megrendezett játékon vesz részt. Az asztal körül ül a bíró, az ügyész, a hóhér és az ügyvéd, plusz ő maga. A négy igazságszolgáltatási rendszerből nyugdíjazott öregúr törvényszéki tárgyalást játszanak, a látszólag ártatlan ügynök múltját feszegeti, faggatják.

És egyszercsak találnak is valamit. Hősünk bizony antihős, közvetve ugyan, régen, vér nélkül, de mégis részt vett egy gyilkosságban. Nem lőjük le a poént, a lényeg azonban: aki sokat uszít, bármilyen ügyes, bármilyen sokáig tűnik győztesnek, bármilyen magabiztos, előbb utóbb ítéletre talál.