„Mindenre kiterjedő szervezeti-működési, gazdasági és jogi átvilágítást folytattak le, ennek az eredményét azonban csak összegző megállapítások (PDF) formájában hozták nyilvánosságra”, kezdi az atlatszo.hu portál azt az összefoglalót, amelyben a Magyar Mozgókép Közalapítvány sokszor vitatott működését vizsgáló teljes anyagot teszi közzé.

A dokumentum szkennelt változatát 6 pdf fájlban csatolja, miután felidézi, hogy a 2010 óta folyó vizsgálódás mikor és hogyan találkozott a publikummal – kevés alkalommal és felületesen, a résztvevők ismét nem érezték fontosnak, hogy az adóforintok elköltéséről szóló vizsgálatról a finanszírozó állampolgár eleget tudjon. Ezt a hiányosságot kívánja pótolni a portál a teljes vizsgálati anyag közzétételével.

A nyilvánosságnak szánt korábbi jelentés 2010 júliusában vált publikussá, a hangvétele és a dramaturgiája pontosan olyan, mint minden elszámoltatást ígérő háttéranyag 1998-ból és 2010-ből. Konkrét számokat lapátol össze, hogy végül homályos következtetéseket vonjon le. Például „a foglalkoztatott munkavállalók számához viszonyítottan aránytalanul sok, 15 megbízásos munkatárs áll [kapcsolatban] a Közalapítvánnyal egyéb munkavégzésre.” Sok a 15? Nem tudjuk, csak elhihetjük a szerzőknek. „A számtalan tanácsadói megbízási szerződések között nem ritkán 20 E Ft-os tanácsadói óradíjak, érdemi munkavégzés nélkül is járó havi több százezer forintos rendelkezésre állási díjak szerepelnek.”

Ez tényleg soknak tűnik, a dühös és éhező dramaturg már egyenesre is kalapálná a kaszát, hiszen itt valakik egy napi munkával keresik meg az ő havi fizetését. De tanácsadóból a piacon van drágább is, olcsóbb is.

A dokumentáció igyekszik pontos modellt vázolni arról a közönségnek, hogy miként halmozott fel 7,9 milliárd forintos tartozást a Közalapítvány 2005 és 2009 között úgy, hogy átlépte a minden évben - amúgy ismert - finanszírozási keretét. A szerzők azonban többet foglalkoztak a tudálékos nyelvhasználattal, mint a pontossággal. Egyik helyen „2,850 M Ft elvonásról”, a másikon „2,250 Mrd Ft-al (sic!)” áll, a tizedes vesszők és pontok használata kissé zavaros.

Az atlatszo.hu által közzétett teljes jelentés azonban, ami egy hónappal idősebb a rövidített változatnál, megválaszolja a nyitott kérdéseket. S bár a rövid változat kampányanyagnak tűnhet, ami elhallgat és torzít, az eredetit eltitkolja, mégis kiderül, nincs másról szó, csak figyelmetlen összefoglalóról.

A 6 pdf-ben közölt részletes jelentésből az első dokumentum a szervezeti és működési átvilágítás eredményét tartalmazza, a második, harmadik és negyedik a 2005 és 2009 közötti gazdálkodásról, az ötödik a jogi átvilágításról szól. A hatodik dokumentum az „Észrevételek a Magyar Mozgókép Közalapítvány jogi átvilágításáról szóló jelentéssel összefüggésben” címet viseli.

A terjedelmes anyag természetesen sokkal árnyaltabb, alaposabb és szakmaibb, mint a kivonat. Nem töri össze magát, hogy minden ponton mulasztásokról számoljon be. A hatályos törvényeket veti össze a Közalapítvány működésével, ahol mulasztást talál bizonyít, ahol megfelelést, azt sem hallgatja el.

Érthetetlen, hogy a kivonat miért nem tartalmazza azokat a számokat, ismereteket, részleteket, akárcsak röviden, amely a saját állításait alátámasztaná. Az említett „aránytalan” juttatásokra konkrét példát hoz a közzétett dokumentum: „a vállalkozási igazgató/tanácsadó jövedelme 2009 évben a gépkocsi juttatással együtt bruttó havi 3.6 M Ft volt, miközben a Közalapítvány legfőbb döntéshozó szerve, a Kuratórium Elnöke mindössze havi 572 E Ft díjazásban részesült.”

Természetesen az eredeti változat tisztában van a milliók és milliárdok közötti különbséggel.

A magyar film egy csatatér

Az MMKA 2012 márciusában kormányzati határozattal megszűnt, feladatát átvette a Magyar Nemzeti Filmalap, élén Andy Vajna kormánybiztossal és Havas Ágnes vezérigazgatóval. A változás körül a viták és a szembenálló felek kommunikációja nem szól másról, mint politikai befolyásról és vagyonok elherdálásáról.

hvg archív

De ez mindig így volt. Minden kormányzati érában csatatér a filmtámogatás, s ebbe nem csupán a filmgyártás finanszírozása tartozik. Az MMKA hosszú éveken keresztül – más intézményekkel együtt, de a legnagyobb anyagi befolyással - az oktatás, marketing, bemutatás-forgalmazás területén szerzett barátokat és ellenségeket. A filmszemlék idején, illetve amikor az országgyűlés az éves költségvetést elfogadta, benne a szakma támogatásáról szóló tételeket, újból és újból megkérdőjelezték a Kuratórium teljesítményt: túl kevés a magyar film, túl rossz a magyar film, túl belterjes a szakma.

Viszont drága. Minden drága, ami közpénzből születik, de még drágább, ha nem gyűjt a világban babérokat, felháborítóan drága, ha a mozijegy ugyanannyiba kerül mint a külföldi filmeké, és elviselhetetlenül drága, ha senki nem érdekel, ami a vászonra kerül. Márpedig a rendszerváltás óta más vád sem éri a magyar filmeseket, minthogy azt forgatják le, amihez nekik van kedvük, és ezt művészfilmnek, vagy szerzői filmnek nevezik. Pedig egy Fliegauf Benedek, egy Kenyeres Bálint vagy egy Iványi Marcell siker után, a Simó-osztály Valaki kopog sorozatát követően, egy Pálfi György, egy Török Ferenc vagy Hajdú Szabolcs filmremeket követően egy gombostűt nem lehetett leejteni a mozikban. Mögöttük állt Muhi András, Durst György, a Katapult és még egy néhány producer vagy műhely.

Ehhez képest a közbeszédet és a finanszírozás politikáját a kurzusfilmek határozták meg: a Bánk Bán, a Hídember és a Sorstalanság.

Aki a rövödített verzión átrágja magát és elolvassa a horoszkópok szellemi színvonalán megfogalmazott 10 pontos tervet, pontosan tudja, hogy egy valami nem változik meg. Az igazságtevő örökös sem tudja a magyar filmes árnyékát átugrani: továbbra is adóforintból készül a magyar film, némi piaci szerepvállalással, bár az utóbbi 2012-ben nagyon naiv. Mindez annyit tesz, hogy a filmesek továbbra sem a piac vagy a közönség felé tartoznak felelősséggel, hanem a pályáztató és elszámoltató bürokraták felé. A producereknek ismét pályázatot kell jól írniuk, nem forgatókönyvet.