Fénykorában a háborúzó Harmadik Birodalom kőolajszükségletének nyolcadát fedezte a Dél-Zalában 75 éve feltárt olajmező, amelyet még felfedezése előtt, a trianoni békekötés során diplomáciai ütőkártyaként akartak felhasználni.
Évekig a közelben, egyszer alig 300 méterre a későbbi bőven termelő kúttól furkálták a földet, mégsem találtak olajat Dél-Zalában az angolok. A szakmai legendárium szerint azért nem, mert amikor a tehetséges, de rabiátus természetű, saját különös elméleteit mereven követő geológus, Pávai-Vajna Ferenc az 1920-as évek első felében megmutatta a megérzései szerint a fekete aranyat rejtő meredek és sáros dombot a külföldi fúrómesternek, az – tekintettel az oda felcipelendő berendezések súlyára – inkább amondó volt: ne másszanak fel a meredélyre. Így aztán az angol szakember – bár sejthette, hogy valamit elrontott, hiszen az általa erőltetett helyen 30 hónapos kínlódás után még meleg levegő sem jött a több mint 1700 méteres mélységből – jóval az előtt elhagyta Magyarországot, hogy 1937. november 9-én Budafapusztánál végre felszökött a kőolaj. Nem is akármennyi: a leletről igen hamar látszott, hogy az ország belső fogyasztásán túl bőven fog jutni belőle exportra is – elsősorban a háborúra készülődő hitleri Németország piacára.
További részleteket a HVG e heti számában olvashatnak.