Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Mi van, ha híradókban mutogatott Occupy-tüntetők végül elfoglalnak egy nagyvárost és utcán lincselik a gazdagokat? És mit kezd ellenük egy koravén, életunt, legatyásodott milliárdos, akinek még a térde is fáj? Itt az új Batman-mozi, a Sötét Lovag: Felemelkedés. Vigyázat, áramvonalas spoilerek a cikkben!
Christopher Nolan rendező annyira berezelhetett az Occupy-mozgalmárok mozgalmárkodásáról, hogy élményeit forgatókönyvbe szoborta. Valószínűleg útközben jött rá, hogy kéne már az új Batmant is csinálnia, úgyhogy a két sztorit megpróbálta mixelni, aminek a vége az lett, hogy Batman mellékszereplő lett a saját filmjében.
Persze az is lehet, hogy Nolan direkt le akarta rombolni a Batman-mítoszt, és azért csinált egy sajgó ízületes, koravén luxusnyuggert Bruce Wayne-ből – ehhez pont jó Christian Bale –, aki kastélyában gubbasztva kesereg a legutóbbi részben történtek miatt. Amíg persze nem sikerül végre valakiknek felpiszkálni a benne szunnyadó tüzet. Csakhogy innentől a forgatókönyvet mintha Márai Sándor Füves könyvéből ollózták volna össze, egy meglett férfi korral, elmúlással, újrakezdéssel folytatott küzdelmeiről.
Így, ha nem figyelünk oda, elsőre fel sem tűnhet, hogyan kúszik be lassan a komcsi szál a történetbe, hogy aztán egy vérbeli antiutópiává változzon a Sötét lovag: Felemelkedés, ahol Gotham Cityt hatalmukba kerítik a népnek minden hatalmat adó, gazdagokat megverő, csövi hadsereggel támadó anarchisták.
Ez viszont a film legjobb része. A szokásos metropolisz-szétdöntős klisék remekül vegyülnek a középosztályi gyomorideg legfrissebb félelmeivel. Nolan még az amerikai zsoldosok 2004-es iraki lemészárlásának, és holttesteik meggyalázásának világot sokkoló képeire is rámarkolt. Ha Ön valaha is elképzelte, hogy felfegyverzett hajléktalanok elfoglalják a VIII. kerületi polgármesteri hivatalt, szétverik a berendezést és az utcán rugdossák a polgármestert, akkor mindenképpen nézze meg a Sötét lovag legújabb kalandjait!
Innentől kezdve viszont a kérdések is felpiszkálódnak a mozinézőben. Például, hogy mit is keres ebben a sztoriban Batman, illetve mit keres benne a főgonosz, Bane? Utóbbi esetében ráadásul egyértelműen beütött a Darth Maul-szindróma, ahol a jelmeztervező diktálta a tempót a rendezőnek. Hiába szerződtették le a szerepre a sármos és mostanában igen felkapott Tom Hardyt, ha a fejére pakolt maszk teljesen semlegesíti Hardy karakterét, és az egész szerepe is annyira sablon főgonoszkodás, hogy ehhez egy huszadrangú színész is elég lett volna.
A végén persze kiderül, hogy ez igazából nem véletlenül van így. A Götterdammerung-vonat a gothami csatornákban zakatol tovább, a mellékszereplővé váló szuperhősöknek ugyan kulcsszerepük van, de a harc javát a jó és a rossz oldalon is a nép egyszerű fiai vívják meg. Bane története ráadásul olyan érdektelenül zárul, hogy másfél órával a film után azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi is történt vele a végén.
A feslett gazdagok és a vérszomjas plebsz harcában az egyszerű, becsületes és tisztaszívű halandók mellett Batman szerepében a közösségi érdekeket, lokálpatriotizmust komolyan gondoló, etikus, filantróp kapitalista állítja vissza a világ rendjét. Idejéből pedig emellett még arra is futja, hogy miként Robinson Pénteket, nemesre formálja a piti, önző, tolvaj komcsi Macskanő jellemét is.
A valóságban azonban sajnos az etikátlan kapitalizmus győzedelmeskedett. A filmnek két befejezése van. Az egyik korrekt lezárása lenne a sztorinak, ezután azonban még következik pár perc, amit nyilván a gonosz, pöffeszkedő, kapzsi hollywoodi producerek erőltettek rá a filmre, csak azért, hogy lehessen még folytatás. Megérdemelnének egy kisebb Occupy-os zavargást.
