„A Megálló Csoport a kezdetektől, vagyis 1997 óta művészeti terápiákkal foglalkozó csoportként működik. 1998 óta létezik a Zörgőkör is” – mesélte Pap Tibor, a Megálló egyik terapeutája a hvg.hu-nak. Heti rendszerességgel találkoznak a tagok, a terápia eredeti célja pedig egy hagyományos szorongásoldó közösségi tevékenység végzése. Elmondása szerint a Zörgőkör ma már több ennél. „Több projektet is végzünk, fellépésekre járunk, ismert zenészekkel dolgozunk együtt. Ez egy kikapcsolódási forma, a neve jó értelemben pejoratív, hiszen itt nem az a fontos, hogy valaki profin tudjon zenélni” – mondta Pap Tibor.

A Megállót olyan emberek alapították, akik maguk is szenvedélybetegek voltak. Tibor 11 évig ópiátfüggő volt, de már másfél évtizede tiszta. A Megálló Csoport az évek során a komlói Leo Amici Addiktológiai Alapítvány egyfajta nappali rehabilitációs formájává nőtte ki magát. A terápiákat folyamatosan figyelemmel kísérik pszichológusok, pszichiáterek, illetve a segítők, akiknek nagy része szintén függő volt. „Előfordul az is, hogy csak úgy beesnek az emberek, más szervezeteknél hallanak rólunk és eljönnek a Zörgőre vagy a színházterápiára. Ilyenkor igyekszünk bevonni őket, más programokra is elhívjuk őket” – mesélte Tibor.

A művészeti terápiák sokat segítenek például az olyan függő kamaszoknak, akik ingerszegény környezetben nevelkedtek, mivel itt nyitottnak kell lenniük ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a zenélésbe. Olyan helyzetekbe kerülnek, ami szokatlan és új számukra: ilyenek a fellépések, a színpadi szituációk – tette hozzá Pap.

Lisznyai Sándor, az alapítvány pszichológusa szerint a zeneterápia az emberi lélek egy olyan forrását használja, ami nem sérül súlyos pszichés zavarok, életproblémák, traumák során sem. „Bármilyen beteg, zavart, instabil legyen valaki, a kreatív forrás egy alapvető lehetőség az ember életében, ezért akkor is működik, ha semmi más nem” – mondta Lisznyai a hvg.hu-nak.

„Ópium hozz álmokat” – énekli Péterfy Bori egyik ismert számában. Nem véletlen a csoport dalválasztása. A zenélésben mindig változó létszámú csapat vesz részt és többféleképpen zajlanak a foglalkozások. Tibor szerint az a legjobb, mikor „sallang- és metodikamentesen” egyszerűen csak zenélnek, de sokszor előfordul, hogy ismert magyar underground-dalokat dolgoznak fel. Ebben néha az eredeti előadók is segítenek: járt már náluk többek között Péterfy Bori, Pál Tamás és Kiss Tibi. Utóbbi maga is Komlón gyógyult ki évekkel ezelőtti szenvedélybetegségéből, így pontosan átérzi, hogy mennyit segíthet a zeneterápia a fiataloknak.

A Zörgőn nem tudnak elbújni

„Érdekes módon ez az együttműködés nem mindig inspiráló kezdetben, van, aki fél az ismert emberektől, tart tőle, hogy ez egy egészen más meló lesz, de az első próbák alatt kiderült, hogy nincs mitől tartania” – mondta Pap Tibor. A már idézett pszichológus szerint a zeneterápia azért is lehet sikeres, mert az érzelmeket nagyon nehéz kifejezni, szóban megfogalmazni. „Kevés szavunk van, ezek tökéletlenül írják le az érzéseiket, különösen a pozitív érzéseket. A zenén keresztül viszont a bonyolult és illékony érzelmek is kifejezhetők” – tette hozzá.

„A zeneterápia nem csak egy-egy szenvedélybeteg esetében, hanem a közösség életében is kifejezi annak aktuális lelkiállapotát. A közösség, mint élő organizmus kommunikál. Ha szomorú zenét játszanak, a közösség is szomorú, ha vidámabbat, akkor jobb állapotban van” – mondta Lisznyai Sándor, aki szerint ami igazán gyógyít, a közösség maga.

Ahogy az egyik terápián résztvevő lány megfogalmazta, a Zörgőn nem lehet elbújni. „Ha leülünk énekelni, és mondjuk, valaki nem énekel, akkor az rossz, mindenkire hatással van. Ha egy csoportfoglalkozáson nem szólal meg, vagy nem vesz részt, akkor fel sem tűnik, ott el lehet bújni, háttérbe lehet szorulni.”