Nem a játékok történetét akartuk elmondani, hanem egy történetet a világról, arról, hogy miként járulnak hozzá a felnőtté váláshoz, a férfi és női szerepek kialakulásához - magyarázta a párizsi Le Monde-nak Bruno Girveau, a január 23-ig megtekinthető kiállítás egyik kurátora.

Teddy Bear

A szervezők kiemeltek két állatot, a medvét és a lovat, amelyek a játékvilág fejlődésében különleges szerepet töltöttek be. Az előbbit azért, mert Theodore Rooseveltnek köszönhetően megváltozott a státusza: vadállatból kedvenccé lépett elő. Az amerikai elnök egy vadászaton megkegyelmezett a puskája csöve elé került medvebocsnak. A játékgyárak az eset nagy visszhangjára alapozva dobták piacra a híressé vált plüssmackót, amelyet az elnök beceneve alapján Teddy Bearnek kereszteltek és azóta is igen népszerű.

A ló több alakban is feltűnik a kiállításon. Az állatfiguráknak szentelt terem bejáratánál például a III. Napóleon francia császár fia számára készült hintaló és I. Károly francia uralkodó falova látható.

Egészen kis korukban a kisfiúk és a kislányok gyakran ugyanazokat a játékokat kedvelik, ezt tanúsítják a fából vagy később műanyagból készült házikókat, portákat bemutató vitrinek. A továbbiakban azonban a kiállítás külön csoportosítja a lányok és a fiúk játékszereit, mert még ma is igen eltérőek a lányok, illetve a fiúk által kedvelt típusok.

Királyi játékok

Ezekkel a sablonokkal játszik Chloé Ruchon, aki Foci Barbie nevű játékot tervezett, amelyben különleges Barbie-babák rúgják a labdát. Ezzel a szokatlan, a napi gyakorlattól eltérő kreációval arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a lányok mindig babákat, kicsinyített konyhákat és hasonló játékokat kapnak ajándékba, csupa olyan dolgot, ami otthon tartja őket. "Ez a dolog lényege: a játékszerek a szülők szemében arra szolgálnak, hogy felkészítsék a gyerekeket a jövőbeli szerepükre, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a fiúkat a hősiességre, a lányokat az önfeláldozásra" - fejtette ki Bruno Girveau, aki különben a szépművészeti főiskola tanára.

Dorothée Charles, a kiállítás másik kurátora, a párizsi Iparművészeti Múzeum (Musée des Arts décoratifs) játékrészlegének vezetője különleges darabokat gyűjtött össze a Grand Palais termeibe. Mint elmondta, már az ókorban is a baba volt a játékszerek királynője. A kiállításon látható például két nagyalakú baba, Marianne és France (a Franciaországot megtestesítő két jelképes nőalakot hívják így.) 1938-ban készítették őket Erzsébetnek, az akkor még csak jövendő angol királynőnek és testvérének, Margit hercegnőnek, VI. György angol uralkodó franciaországi látogatása idején. Akkoriban Patou, Carven és más ismert francia divattervezők ruhatárat, ékszereket és kiegészítő kellékeket készítettek a történelmi babák számára.

A fiúk olyan játékszereket kedvelnek, amelyek sokkal gyakorlatiasabb világfelfogást tükröznek. Sokat közlekednek, gyakran változtatnak helyet (kocsival, lovon, autóval, majd rakétával), továbbá háborúznak. Erre emlékeztet egy Kr. u. 150-ből való római szarkofág domborművét díszítő kisfiú, aki bárány vontatta kordét hajt, de James Bond, a 007-es ügynök Aston Martin típusú ravasz szerkentyűkkel megtömött autójának pontos mása is, amelyet gyerekkorában András yorki herceg, Erzsébet királynő harmadik fia kapott ajándékba. A fiúk játékai arra ösztönzik őket, hogy fedezzék fel a világot, mérettessék meg magukat, versenyezzenek - egészen a háborúig menően.

Hitlertől a mutánsokig

 A nemesek és a jövendő királyok már kiskoruktól megismerkedhettek a háború művészetével, hála a kicsinyített páncélzatoknak és a miniatürizált fegyvereknek. A két nagy világháború idején a valóság szolgált mintául a játékgyárosoknak. A Grand Palais-ban Hitler, Goebbels és Göring náci vezérek 1939-ben készült játékfigurái is láthatók.

A vietnami háborút követően a képzelt világok is megjelentek a játékbirodalomban, például a Nindzsa teknőcökkel. A gyerekirodalom hősei is egymást követik a játékvilágban, ami persze azzal a kockázattal jár, hogy gyorsan elavulnak és a következő nemzedékeket már nem vonzzák.

Manapság azonban már nincsenek olyan rítusok, amelyek arra szolgálnának, hogy a felnőtté válás küszöbén a fiatalok ünnepélyesen lemondjanak játékaikról. Az ókori Rómában a fiatal lányok még külön szertartáson mondtak búcsút babáiknak, Vénusz istennőnek szentelték őket - emlékeztet a Grand Palais "játékos", de komoly kiállítása.