Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Korábban mostohagyereknek számított a savanyú íz, a kutatások az édes és a sós ízre adott reakciókkal foglalkoztak. A savanyú íz általános megítélése negatív: „mintha citromba haraptál volna”, szól a mondás. Egy új vizsgálat viszont kiderítette, hogy ez egyáltalán nincs így, vannak, akik kifejezetten előnyben részesítik a „savanyúságokat”, és egyáltalán nincsenek kevesen.
Míg korábban már foglalkoztak azzal, hogyan értékelik a gyerekek a savanyú ízt, a felnőttek valahogy kimaradtak az ilyen vizsgálatokból. Ezt a hiányt pótolta egy új kutatás, amelyikbe amerikai és olasz résztvevőket vontak be. Nem véletlen e választás: a két országnak (Egyesült Államok, Olaszország) eltérő az étkezési kultúrája, más ételeket és italokat részesítenek előnyben. A kutatók 143 amerikai felnőttet kértek meg, hogy fogyasszanak különböző mennyiségű citromsavat tartalmazó vízmintákat, majd értékeljék ezeket. A 350 olasz résztvevőnek ugyancsak citromsavval ízesített körtelé mintákat kellett értékelniük.
A kutatók ezután azt vizsgálták, hogy – a savanyúság szempontjából – mennyire találta intenzívnek a kísérleti alany a mintát, illetve hogy mennyire tetszett neki az íze. Ebből kiindulva három csoportba sorolták a résztvevőket. Volt egy „erős negatív” csoport, ide azok kerültek (a kísérleti alanyok 63-70 százaléka), akik egyre jobban fanyalogtak, ahogy savanyúbbá vált a minta. A köztes csoport tagjainak csak kissé volt negatív a véleményük. Végül az „erős pozitív” csoportba soroltaknak kifejezetten tetszett a savanyúság (még ha erősebbé is vált az íz).
Kiderült, hogy mind az olaszországi, mind az amerikai csoportok aránya hasonló volt: mindkét országban 11-12 százalék nyilatkozott pozitívan a savanyú ízről, függetlenül étkezési szokásaiktól és életmódjuktól. Ez az észrevétel pedig arra utal, hogy szerte a világon lehet egy jelentős populáció (tulajdonképpen minden nyolcadik ember), amely szereti a savanyú ízeket.
De vajon mi lehet ennek az oka? A ZME Science egy korábbi hipotézist említ, amely szerint a „savanyúkedvelők” azért viselik el az extrém fanyarságot, mert azvízlelőbimbóik kevésbé érzékenyek erre az ízre. John Hayes, a Pennsylvaniai Állami Egyetem élelmiszertudományi professzora, a Food Quality and Preference folyóiratban leközölt tanulmány egyik szerzője viszont vitatkozik ezzel: „Még ha a közvetlen okot nem is ismerjük, azt tapasztaljuk, hogy az igazán savanyú ízt kedvelők ugyanolyan savanyúnak érzik azt, mint mások, viszont egyszerűen jobban élvezik ezt az ízt”.
Azt azért látni kell, hogy a citromsavkísérletet korlátozott számú résztvevőn végezték el. Ezért még további, sokkal több alany bevonásával végzett kutatásokra van szükség ezen megállapítások általános érvényesítéséhez. Ettől függetlenül a tanulmány bizonyítja, hogy a savanyú termékek kedvelőinek s magas a száma, és erre az élelmiszer- és italgyártó cégeknek is érdemes jobban odafigyelniük.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
