Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Hirosimától Fukusimáig: művészet az életért
Két hónapja, 2011. március 11-én az egész világot megrázta a Tohoku Kanto nevű földrengés és az azt követő, a Csendes-óceán felől érkező cunami híre, amely Japán északkeleti részén pusztított. A Fukusima tartományban található Fukusima Daicsi 1. atomerőmű komoly károkat szenvedett. Csernobil tragédiája után újabb atomkatasztrófa fenyeget, amely mély sebeket tép fel Honsú szigetének történelmében. A Műértő cikke.
Hirosima és Nagaszaki mementója egy életre összefonódott a második világháború borzalmaival. Első áldozatai voltak az atomkornak, amelynek gyors ütemű technológiai fejlődése a globális pusztítás lehetőségével megváltoztatta eddigi félelmeink irányát.
Japán társadalmának új ikonokra, hősökre volt szüksége, akik már a rakétákkal és a tömegpusztító fegyverekkel szemben is fel tudják venni a harcot. A szamurájkultuszt felváltotta a gépesített haderők arzenálja, különösen a Mitsubishi Zérókkal repülő pilóták legendás és önfeláldozó (kamikaze) történetei. A háborúban elesett, életüket a hazáért feláldozó fiatal japán katonák emlékét a mai napig a legnagyobb tisztelet övezi.
A háború végeztével az Egyesült Államok által megszállt Japánban minden olyan motívumot és megmozdulást betiltottak, amely a fegyverkezés előtti császári államra emlékeztetett. Ezzel dacolva jött létre 1947-ben egy új rajzstílus, a manga (szó szerinti fordításban „véletlenszerű képek”). Gyökerei az Edo-kori (1600-1867) fametszetekig nyúlnak vissza, és kezdetben csak képregényformában, majd a filmvásznon is elindult hódító útjára a későbbi modern japán tömegművészet legelterjedtebb ábrázolási módja, stílusjegye. A manga művészete hozzájárult a háborúban legyőzött és megtört japán nép újraegyesítéséhez, és erőt adott az újrakezdéshez.
A leghíresebb modern kori manga az Astro Boy (japánul: Tecsuvan Atomu), megalkotója Osamu Tezuka. Az 1952-ben megjelent rajzokat a lekerekített formák és a nagy csillogó szemek tették egyedivé, bár ezeket a stilizált jegyeket már az 1930-as évek Amerikájában, a képregény műfajában is felhasználták. Keleti alkalmazásuk és a különféle karakterek életre keltése, megelevenítése a filmekben mégis nagyon különbözött az amerikaitól. A kevés rajzolást igénylő figurális ábrázolás dinamikáját elmosódott háttérrel aktiválták, így robbanásszerűen felgyorsított mozgássorozatot kaptak, amit a centrális ábrázolás nagyításával és lassításával ötvöztek. Az Astro Boy - egy e világi, mégis földöntúli képességekkel rendelkező szereplő, akinek humanoid vonásai alatt robottest lakozik - legfontosabb célja megmenteni a világot a fegyverek pusztító erejével szemben.
Osamu művészete az élettől való részleges elrugaszkodás, amely segített a japánoknak átvészelni a szomszédos Koreában, majd Vietnamban dúló háború dermesztő valóságát. De e pozitív és optimista szemléletnek megvan a negatív, pesszimista ellentettje is, amely sokkoló képi elemekkel hívja fel magára a figyelmet, megdöbbenést okozva a nézőknek. Ennek a műfajnak egyik legdrámaibb képviselője, Keiji Nakazawa Mezítlábas Gen című anime filmjében megrázóan mutatja be Hirosima végnapjait az atombomba támadás után.
Az alkotómunka e műfajban sem ismer határokat, gondoljunk csak az ikonikusnak mondható, a pop-artban önálló legendává lett japán szörnyetegre, Godzillára (japánul Gojira). Ishiro Honda 1954-ben elsőként vitte filmvászonra az „Ázsia King Kongjának” tartott lényt. Az alaptörténet szerint Godzilla az Egyesült Államok 1946-1958 közötti atom- és hidrogénbomba-kísérletei következtében a bálna és a gorilla keresztezéséből a Bikini-szigeten született mutáns: végeredményben a japán tradíciók és népi hiedelmek modern feldolgozása.
Yoko Ono Béke című sorozatműve szorosan kapcsolódik Japán háborús történelméhez, 2010-ben ezzel az aktivista megmozdulásával elnyerte a Hirosima Művészeti Díjat. A fiatalabb művészek azonban már kevésbé vannak tudatában annak, hogy pontosan mit is jelent a háború öröksége, néma, de mégis felejthetetlen emlékei.
A fukusimai katasztrófa után Japánnak át kell gondolnia, mekkora szintű az a technológiai fejlettség, amit még szélsőséges körülmények között is biztonságban tud működtetni a föld egyik legsűrűbben lakott pontján, ahol az egy évre jutó földrengések száma a legnagyobb a világon. Ilyen nehéz időkben felértékelődik a művészet szerepe a problémaérzékenység, a reménykeltés, az új távlatok kijelölése tekintetében. Képes-e a művészet újraépíteni a társadalmat?
A japán és nemzetközi művészvilág szoros összefogásával adománygyűjtést szervez a földrengés és a cunami károsultjainak. Neves alkotók, mint Tatsuo Miyajima, Imhatkai Suwatthanasilp, Oskar Oiwa és még sokan mások ajánlották fel műveiket egy Svájcban, az Art Basel alkalmával megrendezendő jótékonysági kiállításra. Az esemény szervezője Kenji Kubota független kurátor, a Japan Art Donation program kidolgozója.
A segélyprogramhoz kapcsolódott az Art for Life, a Love for Nippon, az Idea! for Life! és az Art Drive Japan szervezet is; ezek és más önkéntes megmozdulások együttes erőfeszítéseikkel próbálják segíteni a rászorulók tömegeit. A Tokiói Nemzetközi Fórum, amelynek lenyűgöző épülete évről évre a Tokyo Art Fair helyszíne, az idei művészeti vásár megnyitóját elhalasztva, április elsejétől július végéiig folyamatosan fogadja és támogatja az otthon nélkül maradt túlélőket. Tokió Nemzeti Múzeuma pedig egy időre bezárta kapuit és lekapcsolta elektromos hálózatát, ezzel a takarékossággal is segítve a fővárost.
Március 18-án nyílt a Bye Bye Kitty - Ég és Pokol között című japán kortársművészeti kiállítás, ahol olyan radikális gondolkodású művészek kaptak lehetőséget munkáik bemutatására, akik a Japánt sújtó problémákkal foglalkozó installációikban a tradicionális stílusokat a videó és a fotó eszközeivel vegyítik. A június 30-ig megtekinthető tárlat bevételének felét a Japan Earthquake Relife Fund révén a károsultak számára ajánlották fel. A GEISAI közösség elnöke, Takashi Murakami bízik a művészet hatalmában, üzenete a japán buddhizmus szemléletét hordozza: „volt egy napunk, lesz holnapunk”.
Gyurkovics Antal
