A Demo Galériában tegnap nyílt Mental City – Város a fejedben című kiállításon a huszonéves újmédiás művészek engednek bepillantást saját, szubjektív városképükbe.
A hetedik kerületi Akácfa utca 51. szám alatti Fogasház épületét kulturális befogadótérként definiálják fenntartói, akik itt teremtenek helyet minden olyan kezdeményezésnek, amely kreatív, szórakoztató, művészi és önmegvalósító. Ők is azok: kétkezi munkájukkal rendezték be a kibelezett lakóházat. Így került tető az udvar fölé, alternatív fűtési rendszer a helyiségekbe, és így lett helye a galériának is, ahol az itt kiállító alkotók a vizuális kultúra eszközeinek segítségével foglalkoznak a kerülettel, Budapesttel és a közép-európai térséggel kapcsolatos társadalmi, kulturális, szociológiai és urbanisztikai kérdésekkel.
A Demo Galéria frissen mázolt falai tegnap óta a Mental City – Város a fejedben című kiállításnak adnak helyet, minden szobában más vizuális és/vagy audió élményt nyújtva, Csiszár Mátyás rendezésében. Szabó Dorottya, a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) idén végzett hallgatója Sodrás című 5 perces videóanimációján egy évig dolgozott. Meditatív zenére komponálva azt mutatja be, hogyan csöppenünk az univerzumból a városunkba és miként sodródhatunk az utcák, terek, elágazások mentén. A videó mellett lógó tanulmányok sejtetik, milyen (türelemjáték) a festett képekből színes, mozgó világot alkotni. Feltűnik egy térképrészlet, melyen összekuszálódnak a jól ismert utcanevek, a Semmelweis mellett a Móricz Zsigmond van, a Liszt Ferenc pedig nem tér, hanem utca. Hiába próbáljuk ismereteink alapján besorolni a városrészeket, nem fog menni: a skicc a művész szubjektív feltérképezése.
Klima Gábor fotói is egy személyes világot tárnak fel: először egymagukban vizsgáljuk a pillanatképeket, majd rájövünk, hogy kapcsolódnak egymáshoz. A környezetet bemutató installációban összetett módon válik láthatóvá a városkép, ahogy az alkotó látja mindennapos élethelyzeteken átszűrve. Az intim mozzanatoktól - a barátnő álmos tekintetétől, a száradó zoknikon át a tömeges piknikig - egyre tágul a látószög, Klima mikroklímája két fal között.
Az emeleti teret két fiatal tehetség: egy hang-, és egy fényművész veszi birtokba. Lázár Gábor elsötétített dobozában vakon kell befogadnunk a furcsa, gépies hangeffektusokat: egy végtelenített szalagon kell felfedeznünk a számunkra elviselhető ritmikusságot. Nem egyszerű, viszont érdekes a kísérlet: a zaj a két fül között bekúszik az agytekervényekbe, a szemünk világára nem hagyatkozhatunk, nincsenek asszociációs lehetőségeink, nem támaszkodhatunk másra, csak a személyes tapasztalásunkra.
A bensőséges élmények végállomásaként Battha Gáspár fényműve elé csöppenünk. Az alkotó, aki a Magyar Nemzeti Galériára készített épületvetítésén közönségsikert aratott, Berlinben is kiállított. Legutóbb a HVG szervezésében létrejött TEDxYouth konferencián tartott előadást a fényjátékról, most pedig kifejezetten erre a kiállításra készítette el geometriai alakzatokból felépülő szobrát, melyen cikáznak a fények, a szigorú vonalak pedig hullámzásba kezdenek. A laikus magyarázatért kiállt. A fizikai tereket az agyunk állítja össze a vizuális információk alapján. A létező, épített terek kiterjedésére alapuló vetítés (mapping) egy újfajta, virtuális teret hoz létre. Ilyen értelemben a virtualitás és a valóság csupán fizikai kapcsolatban állnak egymással, az érzéki csalódást már az elménk generálja. A város ismétlődő geometrikus alakzatainak befogadási sémáit, elménk alapvető szenzoros jelfeldolgozó rendszerét zökkenti ki a kis tér manipulálása.
De nem csupán a terek manipulatívak: a művészek érzékelési preferenciarendszerével szembesülhetünk, eldönthetjük, hogy be tudjuk-e fogadni mások látószögét, esetleg még hallókészülékkel sem tudjuk fogni egymás frekvenciáit.
Demo Galéria: Mental City - Város a fejedben kiállítás, megtekinthető 2011. január 7-ig.