Varietas Delectat: meghívó egy különleges világba
Varietas Delectat címmel nyílik kiállítás Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Halmi-Horváth István festőművész képeiből április 21-én a Duna Galériában. A két művész alkotásaiban a formák és színek sajátos keveredése, a fény-árnyék váltakozása érzékelteti a férfi és a női lélek közötti különbségeket és hasonlóságokat, a valóság értelmezésének lehetséges módjait.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Halmi-Horváth István festőművész kifejezésmódja látszólag különböző, mégis akadnak közös pontok, amelyek alkotásaikat egységbe kovácsolják: műveikben az organikus képszerkesztés találkozik a konstruktívval, amibe némi pszichedelia is vegyül.
Egy nő és egy férfi érzékenysége jelenik meg műveikben, átfedésekkel. Kertek, falak, lombárnyékok, emlékek a gyermekkorról, és szigorú konstrukciók, beékelődő zárványokkal, átjárókkal. Az eltérő szín- és anyaghasználat mindkét művész esetében vizuális játékokkal, spirituális élményekkel átszőtt szerkezetet alkot, a líraiság találkozik az újraértelmezett pop arttal.
„2002-től 2008-ig főleg tárgyakkal foglalkoztam, a szokványostól eltérő csendéleteket festettem. Képeim ’szereplői’ általában az engem körülvevő színes, gyönyörű és izgalmas, néha csillogó, nekem kedves dolgok voltak, a női létezés elemei. Mindig is a színek, a fények, a formák, a minták sokszínűsége, keveredése, a kompozíció, a ritmus, egy új struktúra létrehozása, az organikus geometria érdekelt” - meséli Gesztelyi Nagy Zsuzsa, aki 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.
Kezdetben ruhákat, „rongyokat” ábrázoló képeivel tűnt fel, majd azzal kísérletezett, hogyan lehet egy egyszerűnek tűnő csendéleten keresztül mást is bemutatni a világból. Így „talált rá” a közlekedési táblákra mint mesélő tárgyakra, amelyeken végtelenségjelek, metafizikus tartalmakra utaló nyilak, saját tervezésű piktogramok mesélnek a világról, pop-artos formavilágban.
Az egyszerű szimbólumokkal - virágok, utak, falak - való kísérletezés egy új korszak kezdetét jelentette Gesztelyi Nagy Zsuzsa életében és művészetében. „A szükséglet, hogy valamilyen már átélt, ezért talán újra megtalálható erőt, egységet találjak, vezetett el a gyerekkoromhoz, amely egy szent, szakrális idő, a teljesség totális megélése, az érzés- és fénybőség, és mindenféle bőség paradicsomi korszaka. Így jöttek a képbe a kertek, a lombok, a falak: a természethez, a földhöz, fákhoz és kertekhez, különösen a gyerekkoromat meghatározó kertekhez fűződő mély és erős kapcsolatom” – mondja. A mostani kiállítás képein ötvöződik mindez: a dolgok geometrikus felépítése, a játékosság, a ritmus, a fény-árnyék váltakozása.
Halmi-Horváth István munkái a különböző valóságszintek találkozási pontjairól mesélnek. „A konkrét formák és a különböző színtónusok érintkezésénél olyan feszültségek keletkeznek, amelyek spirituális, meditatív gondolatokat, érzéseket közvetítenek. A hagyományos fény-árnyék, valódi-illuzórikus problémakörét kutatom, a konstruktív festészet eszköztárát használom” – mesél koncepciójáról Halmi-Horváth, aki 2002-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.
A kiállítás május 9-ig tekinthető meg a Duna Galériában.