Gáspár Sándor az Üvegtigrisben © www.uvegtigris.hu

"Ízirájder öcsém, ízirájder!" Kétségtelen, hogy az eredetileg az Üvegtigris című film Amerika-bolond lúzerja, a Babetta típusú segédmotoros kerékpáron repesztő Csoki szájából elhangzó - a Szelíd motorosok 1969-es kultfilm címéből (Easy rider) magyarított - duma mára a mozin kívül is karriert futott be. A "vagány macsó" kisstílű honi változatára utaló fordulatot széles körben használják - akár önironikusan jópofáskodva - olyanok is, akik nem látták sem a 2000-es filmet, sem annak tavalyi második részét. Az idézet a hétköznapi beszédszituációk és az internetes bejegyzések százai mellett feltűnik autókra ragasztható matricákon, pizzéria honlapján vagy kocsma ajtaján.

Bármennyire titokzatos és többnyire tervezhetetlen folyamat a filmes szállóigék keletkezése, azért akad jó pár támpont - véli a HVG által felkeresett Schubert Gusztáv filmkritikus, a Filmvilág című folyóirat főszerkesztő-helyettese -, amelyek alapján sejthető, mely frappáns mondások ragadnak majd meg a nézők emlékezetében. Nem véletlen például, hogy az Amerikai Filmintézet által másfél éve összeállított százas filmidézet-toplista első helyére a romantikus polgárháborús tabló, az Elfújta a szél egyik utolsó mondata került. Az "Őszintén szólva, drágám, köpök rá" mondatot a korszak férfiideálja, Clark Gable akkor szűri ki a fogai közül, amikor önző és hisztérikus felesége, Scarlett O'Hara (Vivien Leigh játssza) kislányuk halála és kapcsolatuk zátonyra futása után megkérdezi: vele mi lesz. A filmintézet zsűrijében részt vevő 1500 filmes szakember, kritikus és filmtörténész azért is tarthatta ezt a megjegyzést a legjelentősebbnek, mert az úgymond trágársága miatt (az eredetiben használt "damn" szó magyarul francra, átkozottra fordítható) bombaként robbant az 1939-es bemutató idején, s ez lett az egyik első filmes idézet. Akkoriban ugyanis a filmekből még gondosan kigyomlálták a vaskosságokat. De az ominózus mondat ázsióját a filmes legendárium is növelte, miszerint David O. Selznick producernek 5 ezer dollár bírságot kellett fizetnie e szabadszájúságért, holott az igazság az volt, hogy a korabeli filmgyártási szabályzat alapján - a jelenet drámaiságára hivatkozva - sikerült rá engedélyt szerezniük.

"A szállóigének egyrészt frappánsnak kell lennie, akár egy poénnak, másrészt eredetien telibe kell találnia egy, a levegőben lévő, de még nem tudatosodott társadalmi jelenséget" - elemzi a siker előfeltételeit Schubert Gusztáv. "Azok a mondatok alkalmasak erre, melyek elhangzásakor a néző és a rendező jelképesen összekacsint, s ez a gesztus felszabadítólag hat" - folytatja egy másik lehetséges kellékkel Kelecsényi László filmtörténész. Mindezeknek megfelelt például az egyik magyar klasszikus, A tizedes meg a többiek című 1965-ös filmben elhangzó "Az oroszok már a spájzban vannak". Amit rögtön kétszer is a nézők szájába rágnak: a második világháborús dezertőrök kalandjairól szóló vígjátékban először a német katonatiszt, az Obersturmführer tisztiszolgája hebegi el (németül) a kétértelmű mondatot, másodszor pedig az ezt a jelenetet felidéző - és eközben a kamrában maga is egy orosz katonára bukkanó - Sinkovits Imre által játszott tizedes.

Az "összekacsintás", a politikai áthallás nem mindig vált egyértelműen javára egy-egy filmnek. Bacsó Péter 1969-es, A tanú című szatírája például minden bizonnyal a túlságosan nyilvánvaló párhuzamok miatt is került elkészülte után egy évtizedre dobozba. Az "ideológiailag alulképzett", ám politikailag mégis hasznosnak tűnő gátőrről szóló paródia ugyanis nemcsak a Rákosi-érában, hanem a Kádár-korszakban is értelmezhető volt. Az előzetes félelmeket igazolhatta, hogy a moziból mára talán a legtöbbet idézett film lett "Az élet nem habos torta", "A nemzetközi helyzet egyre fokozódik" és egyéb aranyköpései révén.

"Nagyon sok múlik a színészen, hogy egy adott mondatból szállóige lesz-e" - hívja fel a HVG figyelmét egy további mozzanatra Stőhr Lóránt filmtörténész. Példaként Kabos Gyulát említi, aki játékával még egy önmagában semmitmondó fordulatot is tartalommal volt képes megtölteni. Így rögzülhetett generációk emlékezetében az 1931-es Hyppolit, a lakájban jellegzetes orgánumával előadott "A hagymához hagymát eszek" mondata.

Schwarzenegger Terminátorként © www.aint-it-cool-news.com

Egy-egy idézet hatását, jelentőségét az is mutatja, hogy utóbb ki s hogyan használja. A politikai diskurzus részévé vált például Az igazság útja című, az önbíráskodás jogosságát boncolgató 1983-as filmből a főszereplő, Clint Eastwood bemondása. A "Rajta! Hadd legyen jó napom!" akkor hangzik el, amikor fegyvert fog ellenfelére, egy foglya homlokához pisztolyt szegező túszejtőre. Az idézet népszerűségén igen nagyot lendített, amikor nem kisebb személyiség, mint az egykori filmszínészből az Egyesült Államok elnökévé vált Ronald Reagan használta két évvel később. Ezzel a fordulattal jelezte az ország középvállalatait tömörítő befolyásos lobbiszervezet, az Amerikai Üzleti Konferencia (ABC) tagjainak, hogy helytelenít mindenféle adóemelést.

A frappáns mondatokat egyébként nemcsak nézők, hanem filmek is idézhetik - teljesen más kontextusban. Ezt tette kilenc évvel ezelőtt a bosnyák Emir Kusturica Macskajaj című, egyfajta cigány Rómeó és Júlia-sztorit elmesélő kultuszfilmjében az 1942-es Casablanca egy sokat idézett mondatával. A Humphrey Bogart-féle "Louis, azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete" fordulatot a Macskajajban két barát ismételgeti angolul. A Casablanca már korábban is kapós volt: Woody Allen 1972-es nosztalgikus mozijának a szintén a háborús opusból származó Játszd újra, Sam (Play it again, Sam) címet adta. Igaz, az idézet - sok más szállóigéhez hasonlóan - nem pontos: az egykor Ingrid Bergman által alakított Ilsa ugyanis csak annyit mond a zongoristának: Játssza el, Sam (Play it, Sam).

Az újraidézgetések egyébként sokszor paródiaként funkcionálnak. Az amerikai közbeszédben ma már sokszor ironizáló nyelvi panelként használt (a filmintézet listáján 13. legjobbnak tartott) "A szeretetnek sohasem kell bocsánatot kérnie" idézet csak az 1970-es negédes Love storyban hangzott el komolyan. Amikor két évvel később a Mi van, doki? című vígjátékban a Barbra Streisand által megformált szertelen diáklány pilláját verdesve ismételte meg ugyanezt, Ryan O'Neal - aki a Love storyban főszereplőként egyszer mondta is az eredeti idézetet - így válaszolt: "Nagyobb hülyeséget sosem hallottam!"

Bár a szállóigegyártásnak nincs bombabiztos receptje, azért ma már (a színészválasztáson túl) számos előkészületet lehet tenni ennek elősegítésére. "Az elmúlt húsz évben nagyot fejlődött a filmek marketingje, és az előzetesekben is mindig elhangzik egy-két szállóigegyanús mondat. Ki ne nézne meg olyan filmet, amiből már moziba kerülése előtt idéznek?" - jelzi Tóth Csaba forgatókönyvíró, milyen technikával lehet megágyazni a sikeres mondatoknak. Ezt duplán példázza az időutazós-kiborgos sci-fi, a Terminátor második, 1991-es része, amelyben Arnold Schwarzeneggernek a hét évvel korábbi első részben benyögött - és azóta angolul széles körben elterjedt - "Visszatérek!" (I'll be back) mondatát már a másfél perces ízelítőben marketingolták. Ugyanakkor már bedobták az új film szállóigének szánt mondatát is: "Hasta la vista, baby." Az így vagy úgy egyszer bevezetett fordulatok egyébként utóbb - már-már kényszeresen - többször is feltűnhetnek, nem mindig a tisztelet vagy a paródia, hanem a megismételni áhított siker szellemében. Az "Őszintén szólva, drágám, köpök rá" mondat - némileg átalakítva - azóta hét filmben is visszatért, a "Visszatérek" (és annak variációi) pedig a ma már kaliforniai kormányzó Schwarzenegger kilenc későbbi mozijában, valamint egy tavaly nyári kampánybeszédében hangzott el újra.

SINDELYES DÓRA