Steven Tuck a brit New Scientistben megjelent cikkében az ókori gladiátorok olyanok voltak, mint manapság a pankrátorok, akik látszólag őrjöngve agyba-főbe verik egymást, holott az egész csak előre megrendezett cirkusz, amelyben nagyon vigyáznak arra, hogy egyikük se sérüljön meg komolyan. Az amerikai régész szerint a gladiátorok valójában harcművészek voltak. 

Megállapítását arra 158 ókori festményre, mozaikra és egyéb ábrázolási módra alapozza, amelyeket a mozdulatok szempontjából elemzett és ezeket összehasonlította a középkori és a reneszánszkori, elsősorban németországi és itáliai lovagi tornákról és más harci játékokról szóló könyvekkel, illetve ezek megjelenítésével. A meglepő hasonlóságokból arra a következtetésre jutott, hogy a gladiátorok célja csupán az ellenfél legyőzése és nem megölése volt.

Tuck elméletét kollégái sem utasítják el kategorikusan. Például Simon Esmonde Cleary, a birminghami egyetem történésze szerint a gladiátor-küzdelmek kutatásában túlságosan a római Colosseumban dívó szokásokra koncentrálnak a tudósok - ahol a hüvelykujjal való felfelé, vagy lefelé mutatásával döntöttek az imperátorok a legyőzött életéről, vagy a kegyelemdöfésről. Cleary azt hangoztatja: egyáltalán nem biztos, hogy a birodalom más amfiteátrumaiban is hasonló módon zajlottak a játékok.