"Csak Magyarországon 10-12 ezer szamaritánus él és tevékenykedik" - közöl első hallásra meglepő számot Agócs Sándor, az Országos Szamaritánus Társaság elnöke. Valójában a 19. század végén létrejött - ám a Garizim hegyi hívekhez semmilyen módon nem köthető - német anyaszervezet mintájára Magyarországon hat éve elindított, elsősorban a szociális segítségnyújtásban jeleskedő szervezet tagjai nem vallásuk, hanem önkéntes karitatív munkájuk miatt tekinthetők szamaritánusoknak.

Az utóbbi száz évben megjelent, magukat szamaritánusként definiáló jótékony szervezetek névadója a Lukács evangéliumának 10. fejezetében, Krisztus példabeszédében szereplő névtelen szamáriabeli. A kereszténységben Megváltóként tisztelt Jézus, amikor azt kívánta elmagyarázni, ki tekinthető az ember felebarátjának - vagyis Istenen kívül kit kell még ahhoz szeretni, hogy az ember elnyerje az örök életet - példabeszédében egy súlyosan megsebesült férfiról mesélt, akit a vallási vezetők nagy ívben elkerültek, ám a kor zsidósága által megvetett szamaritánus vallás egyik híve a gondjaiba vette, mi több, saját pénzén gondoskodott felépüléséről. A korabeli hallgatóság megértette a leckét, és a társadalmilag kevéssé megbecsült, de irgalmasságot cselekvő szamaritánust mondta a bajba jutott férfi felebarátjának, ezzel mintegy elismerve, hogy az üdvösség elnyeréséhez nem elég "csak" a rokonokat és a barátokat szeretni.