„A kisebbik lányom most 8 éves – nagyjából ennyi voltam én is, amikor elkezdtem dolgozni itt. Pakoltam, árultam, mindent csináltam, amit az adott korban egy gyerek el tud végezni. A negyvenedik születésnapra kapott emlékkönyvbe egy gyerekkori barátom azt írta: biztos én voltam a csapatból az, aki a legtöbbet vezetett jogosítvány nélkül.” Balogh Ádám, a Baki Agrocentrum ügyvezető igazgatója testvérével, Évával együtt nőtt fel a baki gazdaboltban, amelyet apjuk, Balogh Rudolf harminc éve nyitott meg, amikor ők 9-11 évesek voltak.

A bolt a Zala megyei kistelepülésen annak az útnak a mentén működött, ahol az M7-es megnyitása előtt a forgalom haladt el Horvátország és Szlovénia felé. Bak azonban nem csak emiatt volt fontos település: a hatvanas évektől állami gazdaság működött itt – ez édesapja számára volt meghatározó fiatalkorában, már akkor tudta, hogy agrárterületen képzeli el a jövőjét.

Az apa azonban még maga törte az utat: előbb az agráregyetemet végezte el, majd szakmérnöki képesítést szerzett Keszthelyen, itt ismerte meg a későbbi feleségét, Évát is, aki növényvédelemre szakosodott. Összeházasodtak, született két gyerekük, és közben bejárták a régió agrárcégeit: dolgoztak Zalabaksán, Bakon, majd a hahóti tsz-ben, itt jelölték Balogh Rudolfot tsz-elnöknek is. „Az ország legrövidebb elnökjelöltsége volt, mindössze egy óráig tartott” – emlékszik vissza az 1990 márciusában történt voksolásra, amelyből végül nem ő került ki győztesen, így egy zalaegerszegi erdészeti társaságnál folytatta, amíg azt fel nem számolta az a pénzügyi befektető, aki a privatizáció idején megvásárolta.

Balogh Ádám, Baloghné Domján Éva és Balogh Rudolf

Túry Gergely

„Pénzünk nem volt, a lakás meg a két gyerek felemésztette, valamit kellett kezdeni. Megkerestem az állami gazdaságot, ami akkor már felszámolás alatt volt, hogy adjanak földterületet, elutasítottak.” Így jött az ötlet, hogy legyen egy bolt – meg is volt az épület, ahol egykor a Jolly Joker bár működött, itt rendezték be baráti segítséggel, kölcsönbe kapott áruval és polcokkal a boltot, amely épp harminc éve, 1994. január 17-én nyílt meg.

Az árualap megszerzéséhez a jó kapcsolatokra is szükség volt, márpedig Balogh Rudolf rendelkezett ezzel: jól ismert az országban termelőket, nemesítőket is. Ez hozta magával azt is, hogy már a kezdetekkor fajtabemutatókat szerveztek itt, és ezzel együtt kacsingattak a nagykereskedelem felé: lassan már 25-30 környékbeli település termelőit látták el Zala megye földrajzi középpontjában található Bakról. Támogatta őket, hogy ez volt egyben a megye fő közlekedési útvonala, de más is elősegítette a felfutást: a vevők tudták, hogy itt hozzáértő szakemberektől kaphatnak jó tanácsokat. Ez kellett, hiszen idővel komoly konkurenciával kerültek szembe: a betelepülő külföldi áruházláncokkal, ahol a vécépapírtól a munkáskesztyűn át a mindent megvehették az emberek. Egy ideig ők maguk is igyekeztek bővíteni a választékot, mielőtt azonban végképp szatócsbolttá vált volna a gazdabolt, 2003-ban a bezárás mellett döntöttek. Ennek volt egy másik magyarázata is – mondja Balogh Rudolf: vidéken az emberek egyre kevésbé foglalkoztak a kerttel, egy idő után már inkább csak fűmagot, évelő növényeket kerestek náluk. Ezzel pedig végképp nem tudtak mit kezdeni.

A cég életében ez volt az első alkalom, amikor egy üzletágra egy az egyben lakatot tettek, de a cég már ekkor is több lábon állt, így helyesebb lenne úgy fogalmazni: ez volt az első eset, amikor a jobban és a kevésbé hatékonyan működő üzletágak közül az előbbire tették le a voksukat, a másikat pedig elengedték. A jobban működő üzletág alapja pedig a nagykereskedelem volt, amelyet nem csak bolti szakértelemmel támogattak meg, de az első pillanattól tudatosan építettek az üzlet köré egy szakmai közösséget is. Az egykori vendéglátóhely kibővítésével százfős konferenciatermet alakítottak ki, ahol gazdanapokat kezdtek szervezni: télen minden szerdán tartottak itt összejöveteleket, volt, hogy a földhivataltól jött szakértő, volt, hogy agrárszakértő tartott előadást, de megfordult itt a szakminiszter is.

A partnerekkel való együttműködés azonban nem állt meg a közösségépítésnél. A kilencvenes évek második felétől a Baki Agrocentrum integrátorként kezdett működni, vagyis ők maguk biztosították a velük kapcsolatban levő termelők számára a vetőmagokat, növényvédő szereket, majd ők vásárolták fel az ezek felhasználásával megtermelt növényeket. Ez pedig egy komoly döntésre is sarkallta a céget: ekkor vették fel az első hitelt, 38 millió forintot.

Ez az időszak egy másik fontos váltást hozott a cég életében: Balogh Rudolf felesége főállásban is beszállt az Agrocentrum munkájába. A váltás mai szemmel nem tűnik meglepőnek, és nem csak azért, mert ahogy a gyerekek, úgy édesanyjuk is a kezdetektől ott sürgött a boltban vagy épp a számlák rendezésénél. Éva ugyanis már a rendszerváltás előtt elkezdett számvitellel foglalkozni. „Amikor a gyerekek érkezése után Hahóton elkezdtem dolgozni, már 1987-et írtunk, az agáriumot is megérintette a változás szele, és próbálták racionalizálni a működést – emlékszik vissza. – Rájöttek például arra, hogy azt nem bírja el a szövetkezet, hogy mondjuk valaki csak növényvédelmi szakemberként dolgozzon. Én is megkaptam, hogy téli időszakban csináljunk tápanyag tervet, műtrágyázási tervet. Nagyon élveztem a dolgot, kérdezgettem a kollégákat, mi miért van így, és rájöttem, ezt a munkát el tudom végezni, és jól is jön, mert a a növényvédelemből nem fogok tudni megélni, ha itt ilyen változások lesznek. Akkor mentem el 1989-ben a számviteli főiskolára, ahol mérnök-üzemgazdász képzést indítottak.”

Közben férje, a sikertelen tsz-elnök-választás után elment Zalaegerszegre dolgozni, Éva pedig furcsán érezte magát egyedül az új elnök mellett. Így ment át az akkor felfutó Postabankhoz: „Napközben dolgoztam a bankban, ahol sokszor kellett túlórázni, aztán főztem vacsorát, este pedig könyveltem a céget, sokszor este tízkor jutottam el odáig. Közben a férjem már elkezdett nagyobb ügyfelekkel üzletelni, tehát nemcsak a boltnak a könyvelése hárult rám. 1997 végéhez közeledtünk, amikor beláttam, ezt így már nem lehet csinálni. Decemberben bementem a főnökhöz, hogy szeretnék felmondani, ő pedig teljesen kiakadt, hogy hogy lehet egy ilyen biztos munkahelyet egy bizonytalanért feladni. Akkor tényleg jól ment a Postabanknak – aztán egy évvel később vége lett.”

Persze az is kiderült, hogy Éva még főállásban sem fogja bírni a gyorsan növekvő Agrocentrum könyvelését. Márpedig a nagykereskedelem és az integrátori minősítés nagy lökést hozott: a nagy integrátorok között is kiemelkedve a régióban hamarosan elérte a cég az egymilliárdos forgalmat. Balogh Rudolf azt mondja, a mai napig erre a legbüszkébb – még úgy is, hogy ma már 30 milliárd forintot meghaladó forgalmat produkál a cég évente.

Hogy mi vitte előre ilyen tempóban a céget? A sok rendezvény vagy éppen a termelői integráció? Bármi is, Baloghék megtapasztalták azt, hogy bármilyen siker múlandó tud lenni. 2010 körül érezték azt, hogy a személyes szakmai találkozók kedvéért már nehezebben mozdulnak ki az emberek, hiszen az interneten is találnak információt. Az évtized közepe felé pedig azzal voltak kénytelenek szembesülni, hogy a terménykereskedelem már sokkal profitábilisabb, mint a termeléshez szükséges inputanyagok értékesítése. Így apránként átalakult a cég, néhol a családon belül is komoly viták árán.

Az input üzletágat 2017-ben adták fel, igaz, ezzel párhuzamosan terménykereskedelem is zajlott a cégnél, amely ekkortájt több mint kilencszáz ügyféllel volt kapcsolatban. Még a 2010-2012 körül elkezdtek megvásárolni néhány környéken működő termelőüzemet, így mára közel háromezer hektárnyi termőfölddel, elsősorban szántóval egy termelő cégcsoport jött létre. 2018-tól ezeknek a sokszor nem igazán hatékonyan működő társaságoknak az összehangolása már elsősorban Balogh Ádám feladata lett, aki ugyan itt nőtt fel a mezőgazdasági boltban, az útja azonban elég nagy kitérővel vezetett vissza a családi céghez.

Túry Gergely

„Szerettem itt lenni, együtt lüktetni a szülőkkel, később a kollégákkal. Nem is volt ez annyira tudatos, de valahogy beleívódott a mindennapjainkba. Egy idő után azonban kezdett terhes lenni, hogy vagy van eső, vagy nincs eső, bárhova utazott a család, ez volt a fő kérdés. Mire felnőttünk ebbe eléggé belefáradtunk, sőt, néha azt is megfogalmaztuk a testvéremmel, hogy ebben az esős stresszben biztos nem szeretnénk dolgozni – aztán az élet mást hozott.”

Ádám Amerikában érettségizett, utána az IBS-en folytatta, majd egy nemzetközi gabona- és műtrágya-kereskedő cég bécsi irodájában. „Egy hónapot meg kellett dolgoznom azért, hogy kapjak valamilyen feladatot, de utána beszippantott ez a környezet és nagyon megszerettem a nemzetközi pörgést.” Négy év után, mikor visszatért, nem Bakra vezetett az útja: „azt gondoltam, hogy nekem kell csinálnom egy saját céget, mert én is meg akarom mutatni”. A cég az Agrotrend nevű szakportál lett, ami 2007-ben újat hozott, de Ádámnak rá kellett jönnie arra, hogy a piac nem érett meg arra, hogy egy ilyen vállalkozás nyereséges tudjon lenni. Így 2009-től hivatalosan is a Baki Agrocentrum munkavállalója lett – mára ő a cégcsoport ügyvezetője, és, mint mondja, az egyik fő célja az, hogy olyan önálló vezetői csapatot tudjon hosszú távra felállítani, amelyik a család személyes közreműködése nélkül is a mindennapi operatív dolgokat meg tudják oldani, amíg ők inkább a stratégiai kérdésekre, az innovációra, a jövőképre tudnak koncentrálni.

Ez a probléma nem Ádámmal érkezett, ahogy nőtt a cég, ahogy egyre több másik társaság integrálódott be, alapító édesapja is egyre inkább érezte azt, mekkora szükség lenne egy erős, önálló menedzsment kialakítására: „az egészségünkre is elég rendesen rányomta a bélyegét” ennek a hiánya – mondja az alapító.

Nem ez azonban az egyetlen probléma, amellyel szembesült a ma már főleg a termelőktől felvásárolt termények, búza árpa, kukorica, repce, napraforgó nyugat-európai exportjával foglalkozó cégcsoport. Ennél is súlyosabb kérdés az, mit kezdjenek az egyre élesedő versennyel, amelyet a szép lassan – az ukrajnai háborútól függetlenül is – erősödő keleti termelők jelentenek a mostaninál olcsóbb alapanyagárakkal, hogyan tudnak a magyar gyere anyagokkal versenyképesek maradni ilyen piaci környezetben.

Az egyik megoldás egy vetőmagüzem, amelyet 2022-ben másfél milliárd forintos beruházással valósított meg a cég, Balogh Rudolf ugyanakkor egy teljesen új irányról is beszél, amellyel egy régi szenvedélyét is beemelte a cég életébe. A cégcsoport 50 hektáron kezdett erdősítésbe az elmúlt hetekben, de úgy tervezik, hogy több száz hektáron folytatnák ezt. „Elmondhatjuk, hogy gondoskodtunk az unokákról is, és közben gazdasági lehetőséget is teremtenek ezek az erdők” – mondja, és már nem is csak a cégnél dolgozó két gyerekére, Ádámra és Évára gondol, hanem az ő gyerekeikre is.

Túry Gergely

Amennyire organikus folyamatnak tűnik azonban a vállalkozás átöröklése egyik generációról a másikra, Baloghéknál sok gondolkodást jelentett. Ádám például egy listával állt édesapja elé 2011 körül, amikor felmerült az utódlás, tagjai ugyanakkor a családi vállalkozásokat tömörítő szervezetnek is, ahol – mint Balogh Rudolf felidézi – olyan nyugat-európai vállalkozókkal is találkoztak, ahol már akár 4-5 generációra visszamenve működik egy cég.

Annak nyilván történelmi okai vannak, hogy a jobbára a rendszerváltás idején alakult magyarországi kkv-k esetében ez nem adatott meg, Baloghék azonban a folyamatos kapcsolatépítésen keresztül is mindent megtettek azért, hogy több tapasztalatra tegyenek szert. És nem csak saját ágazatukon belül: Balogh Rudolfot még a rendszerváltás idején szállt be az Agrárszövetségbe, a párt Zala megyei választmányának lett az elnöke, majd később a megyei Agrárkamara élére választották meg két ciklusra. A társadalmi aktivitást később is folytatta: csatlakozott a VOSZ-hoz, ahol a Zala megyei szervezet alelnöke lett.

Fiára Ádámra itt is fontos szerep hárult: azzal, hogy 2021-ben őt kérték fel az elnökségre a VOSZ Zala megyei szervezetében, ahol egy nagy léptékű generációváltást hozott el, és azóta is azt vallja: a célja itt az, hogy egy erős vállalkozói közösséget tudjon építeni, amelynek a tagjai gondolataikkal, tapasztalataikkal tudják segíteni egymást.

A cikk megjelenését a VOSZ támogatta.