Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szabó Krisztián gyerekkorában tanúja volt annak, ahogy édesapja egy garázscégből felépít egy nemzetközileg jegyzett céget. Ez azonban először csak arra inspirálta, hogy maga is hasonló termelőüzemet hozzon létre - aztán jött a nagy fordulat. Kaposváron jártunk.
Ha nem viszed tovább, eladom.
Első hallásra meglehetősen ultimátumszerűnek tűnhet egy ilyen mondat egy gyerek szemében. Különösen az, ha az eladandó dologban ott van az apa egész élete munkája – márpedig a Szabó Fogaskerékgyártó Kft-be Szabó Ferenc fiatalkora óta tett bele mindent, amit csak beletehetett, az első szögtől a több százezer eurós gépekig. 2007-ben eljött azonban az a pont, amikor nem a cég sikere forgott kockán, hanem a cégalapító egészsége: egy szívinfarktus kényszerítette arra, hogy feltegye ezt a kérdést magának és fiának, Krisztiánnak.
Most, bő másfél évtizeddel később együtt sétálunk a kft. kaposvári gyártelepén. Apa és fia felváltva szabadkozik, hogy kevés a hely a termelésben és a irodában egyaránt: jó ideje készülnek már az új telephelyre költözésre, látogatásunk napján is a projektfelelősöknek adjuk a kilincset. Egy azonban biztos: akármilyen szűkösen vannak az irodában, ma még mindkettejüknek ott a helye.
A maszek forgácsolótól a nemzetközi piacig
A történet csaknem ötven éve kezdődött: Szabó Ferenc 1976-ban, az édesapjától kapott 25 ezer forinttal indította el vállalkozását. A pénz egy leselejtezett esztergagépre ment el, ami a somogysárdi ház garázsába került be némi felújítás után. Az esztergálás, marás, köszörülés mellett az, hogy fogaskereket gyártson kisiparosként, évek és célzott fejlesztések eredménye lett – az indok egyszerű volt: fogaskerékre szinte mindenhol szükség van, az alkatrész nem igazán helyettesíthető mással a gépekben.
A maszeklét először néhány alkalmazottat jelentett Szabó Ferenc számára, aztán, már a rendszerváltás környékén és a szomszédos Kaposváron, ahová időközben családjával elköltözött, egy ötszáz négyzetméteres telephelyet épített cége számára. Akkor már 25-30-an voltak és kimondottan a fogaskerékgyártásra specializálódtak.
A nemzetközi piacra 1992-ben lépett ki a vállalkozás, ám egy ilyen lépés akkor még egészen mást jelentett, mint most.
Személyes kapcsolatokra volt szükség, vagy egymásnak ajánlottak minket a partnereink, de volt olyan is, hogy egy német cég beszerzői este csöngettek be a házunkba, ahol akkor az irodánk volt
– emlékezik vissza Szabó Ferenc. A beszállítói utak aztán egyre célzottabbá váltak, olyan nagyobb gépgyártókkal sikerült hosszú távú kapcsolatokat kialakítani, akik a nemzetközi piac meghatározó szereplői azóta is.
Nem csak a kapcsolattartás módja változott azonban az eltelt évek során: a gyártástechnológia is nagyon sokat fejlődött. A forgácsolási idő majdnem ugyanaz, de ma sokkal nagyobb pontossággal, sokkal szélesebb mérettartományban tudnak fogaskereket gyártani az itteni gépeken. „Szoktam mondani, hogy az új gépeken akár a matyó hímzést is meg lehet már csinálni” – mutat körbe Szabó Ferenc a gépparkon, ahol a hagyományosabb gépek mellett szoba méretű, CNC vezérlésű berendezések és precíziós mérőszerkezetek sorakoznak, 2015 óta pedig egy hőkezelő üzemrész is segíti a munkájukat.
Szabó Ferencnek több gépről van is története, szívesen meg is osztja őket ottjártunkkor. Ahogy felidézi, volt, hogy a gazdasági válság „segítette őket”: az „előre menekülési stratégiának” pozitív hozadéka volt egyik-másik gép vásárlásánál, hogy szinte bekerülési áron értékesítettek gépeket a gyártók. Apránként egyedülálló géppark épült ki Kaposvár szélén azon a gyártelepen, ahol egykor a Csepel Művek működött, ők pedig 2006-ban vásárolták meg. Mára a cég a legnagyobb hazai fogaskerékgyártóvá nőtte ki magát, ahol évente nagyságrendileg 500 féle termék készül, a gyártósorokat évente kb. 150 ezer darab termék hagyja el nagyon különböző mérettartományban és komplexitási fokban.
A létszám ehhez képest még mindig ötven körül mozog, amire magyarázat, hogy a termelés szervezésénél jellemzően a hosszú ciklusú gyártási folyamatok határozzák meg a szűk keresztmetszetet, amihez igazítják a gyártási programokat, vagyis egy műszakban egy szakember akár 5-7 gépet is tud egyidejűleg kezelni. A közeljövőben mindenesetre – már az új telep beindulásával – százra szeretnék emelni a munkavállalói létszámot, ám így is megmaradna a vállalat jellege és mérete, ami Szabó Ferenc szerint egyszerre előny és hátrány.
Mi képesek vagyunk arra, hogy ha délután kettőkor azt kéri tőlünk egy partnerünk, hogy másnap 12 órára kell neki egy fogaskerék, akkor azt a mérettartományunkon belül jó eséllyel le tudjuk gyártani.
Ez a bizonyos mérettartomány egyébként 1600 milliméteres átmérőig terjed.
A határ a csillagos ég?
A cég fő piaca ma Európa, a termékek 70 százaléka közvetlen exportértékesítés, igaz – mondja Szabó Krisztián – az itthon beszerelendő fogaskereik is külföldi piacra szánt gépekbe kerülnek, közvetve ez is exportnak tekinthető, így alapvetően nemzetközi piacon igyekeznek megállni a helyüket – például az egyre erősebb ázsiai konkurenciával szemben.
Az itt gyártott fogaskerekek leginkább mezőgazdasági gépekbe kerülnek, de komoly lehetőséget látnak a vegyipari-, bányagépipari-, járműipari alkalmazásokban és a szélenergiában is. Más kérdés, hogy itt valamennyire csalódniuk kellett: bő évtizede még úgy látszott, hogy a jövő a szélenergiáé, ma azonban a megújulókat inkább napenergiából nyerik, a kollektoroknál pedig, szemben a szélturbinákkal, nincsenek mozgó alkatrészek – nincs szükség fogaskerékre sem. Annál inkább kellenek az új járművekhez, függetlenül attól, hogy azokat hagyományos üzemanyag vagy elektromos áram hajtja – így optimistán látják a jövőt.
Igaz, ehhez a fényes jövő eléréséhez, két nagy előttük álló akadályt is le kell küzdeni: a vállalkozásból vállalattá átvezetés problémáját és az utódlást. Így amikor édesapja Krisztiánnak szegezte a kérdést arról, visszatér-e a családi céghez, egy virágzó lehetőségek előtt álló vállalkozás jövőjéről kellett döntenie.
Ez a világ azért nem állt tőle annyira messze: „magzatvíz helyett gépolajba fogantam” – mondja viccelődve. „Gyerekkorom óta láttam édesapám, ahogy egy garázscégből felépített egy nemzetközi szinten is jegyzett céget, nekem is mindig az volt az elképzelésem, hogy egy terméket előállító, gyártással foglakozó cégnél szeretnék dolgozni.” A cél tehát adott volt, az út annál hosszabb: informatikusnak, marketing szakembernek, majd közgazdásznak tanult, dolgozott Miskolcon, Győrben aztán Münchenben vállalatfejlesztési tanácsadóként – ide tért vissza akkor is, amikor édesapja, infarktusa után lábadozott.
„Két nap múlva aztán felhívott, hogy jövök” – emlékszik vissza édesapja, Krisztián pedig úgy tartja: mindig is tudta, hogy a „tanulóévek” után a családi cégben köt majd ki. „Láttam a kontinuitás lehetőségét, voltak elképzeléseim arról is, milyen utat látok az édesapám által alapított cég előtt” – így nemcsak az eszközbeszerzések terveit, de a termelési és gazdasági stratégiát is együtt rakják össze.
Ennek része az új, ötezer négyzetméteres ipartelep, amely lehetőséget fog biztosítani a már régóta dédelgetett fejlesztési elképzelésük, a saját hajtóműgyártás megvalósítására is. Ezzel a piacképes termékkel egyfajta paradigmaváltás is végbe mehet, hiszen nemcsak beszállító cégről, hanem összeszereléssel terméket előállító piaci szereplőről beszélhetünk a közeljövőben. Az új ipartelep beindulásával gyorsulhat a hőkezelő üzletág fejlesztése is. Ehhez a munkafázishoz korábban az ország számos pontjára kellett szállítani a félkész termékeiket, most viszont a teljes munkafolyamatot a kezükben tudják tartani – mellesleg szabad kapacitásukat mások számára is ki tudják ajánlani, ahogy mondják, a regionális jelentőségű hőkezelő üzem kialakításával, hiánypótló beruházást vihetnek végbe.
Mert az fel se merül, hogy elköltözzenek innen: Szabó Ferenc azt mondja, lokálpatriótaként fel se merült benne, fia pedig aktívan részt vesz a megyei kamara és a VOSZ munkájában is. Szabó Krisztián azt mondja, nem csak azért tartja ezt fontosnak, mert a szervezeten keresztül segítséget tudnak nyújtani a vállalkozások számára az ügyintézésben, de azért is, mert a hozzájuk hasonló cégek számára információcserét, a szinergiák megtalálását is segíteni tudják, és az együttműködés kitekintést és kapcsolódási pontokat is teremthet a tagok számára a nemzetközi üzleti fórumokra.
Hiszen ma már nehéz lenne azt elképzelni, hogy egyszer csak este csönget valaki egy üzleti ajánlattal.
A cikk megírását a VOSZ támogatta.* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
