Arról megoszlanak a vélemények, hogy milyen életszakaszban érdemes vállalkozásba fogni, ugyanakkor tény, hogy a magyar Y és Z generáció vállalkozókedve egyelőre elmarad a ’65-80 között született X generációtól: tavalyi felmérések szerint többnyire a bátorság, a tőke és a biztos politikai-gazdasági környezet hiányzik, emellett pont ebből a korosztályból vándorolnak ki a legtöbben az utóbbi időben. Az agyonsztárolt startup közeg ebből a szempontból kicsit kivétel, egyre több magyar Szilícium-völgyi sikersztori akad, amin egyre több fiatal bátorodik fel. Nem csak hősök vannak, de a magyar startup vállalkozói közeg is egyre profibb és egyre több lehetőséget nyújt az indulásra, nem beszélve a soha nem látott mennyiségű kockázati tőkéről, ami a piacon hever. Öt olyan fiatal startup alapítóval beszélgettünk, akik az útjuk elején járnak.

„Úgy éreztem, egyik egyetemi szakleírás sem szólít meg igazán”

 Bár egy EU-s felmérés szerint egy átlagos európai startupper 38 éves férfi diplomával, a 20 éves Volom Sári az összes tételre rácáfol Photon nevű vállalkozásával. „Az érettségi évében úgy éreztem, hogy egyik egyetemi szakleírás sem szólít meg igazán, és közben jelentkeztem egy gimiseknek szóló vállalkozásfejlesztési programba, ahol jogi, pénzügyi, marketing stb. alapokat tanultunk, és létrehoztunk egy saját projektet. Mivel imádok fotózni, ezért egy olyan megoldást dolgoztunk ki, ami összeköti a megfelelő fotósokat-videósokat a megfelelő projektekkel. Két év alatt sok minden történt: kialakult egy háromfős csapatunk, két akcelerátorba is bekerültünk, céget alapítottunk, kaptunk egy hétmillió forintos befektetést, lebonyolítottunk több mint 100 sikeres projektet (köztük ismert nagyvállalatoknak is dolgoztunk) és van egy 70 fős fotós-videós bázisunk.”

Volom Sári

A 23 éves Majtán Máté 2 évvel ezelőtt orvostanhallgatóként vágott bele a startupjába, de nem a vállalkozási kényszer, hanem egy személyes frusztráció tolta őt előre. „Halálra idegesített, hogy az egyetemen nincsenek használható jegyzetek, és azt vettem észre, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ezért egy egyetemi barátommal elkezdtünk dolgozni egy olyan közösségi alapú jegyzetkészítő platformon, amelyben a közösen kidolgozott anyagokat a végén egy tanár validál. Most hatan vagyunk, pályázati és mentorációs ösztöndíjból tartjuk fent magunkat, és ott tartunk, hogy egy startup versenyen az ötletünket bemutathattuk pl. a brit királyi családnak is, hamarosan egy nagy világszervezet teszteli a megoldásunkat, és ha minden jól megy, rajtuk keresztül nemsokára több ezer iskolában használhatják majd a Cogitót világszerte.”

A 23 éves IT-hallgató Muhi Kristófot sem elsősorban a startup külsőségek tüzelték fel, amikor kilencfős csapatával elkezdett a hagyományos tankönyvi oktatást virtuális valósággal kombináló Eddie nevű applikáción dolgozni. „Általános iskolás koromtól kezdve mindig is ügyködtem valamilyen projekten, így a környezetemnek fel sem tűnt igazán, hogy ez most már egy saját vállalkozás kezdete. Miután több komoly ötletversenyen is jól szerepeltünk, úgy éreztük, hogy érdemes lehet vele komolyabban foglalkozni. Azóta több hazai és külföldi iskolában is tesztelik az applikációnkat.”

A 31 éves Pozsgai Brigitte az egyetemen már túl van, ő a freelancerkedésből váltott a vállalkozói létre. „Mindig csináltam valamilyen kreatív projektet, megvolt bennem a vállalkozó szellem. A Unipie lényege, hogy digitalizálja a könyvtárak tartalmát, amik így bármikor bárhonnan elérhetőek. Még csak egy éve csináljuk, azóta kaptunk egy 20 milliós magánbefektetést, hétfősre bővült a csapat, illetve több egyetemmel van megállapodásunk.”

Az öt fiatal közül a 28 éves Tüske Tamás, a ViddL nevű csomagszállító szolgáltatás üzletfejlesztési vezetője indult a legtöbb tapasztalattal. „Én a vállalkozásba nőttem bele, gyermekkoromban állandóan apám vendéglőjében sertepertéltem. Az egyetemi évek alatt Ausztriában, Angliában és Belgiumban is beleláttam a vállalkozásfejlesztés különböző bugyraiba, és azt a tapasztalatot próbálom azóta is behozni: hol szervezőként, hol zsűritagként, hol mentorként veszem ki a részem a startup életből, másfél évvel ezelőtt pedig jött a ViddL, amivel a csomagszállítás kritikus „utolsó kilométerére” adunk választ közösségi futárszolgálattal. Ma a hétfős teammel ott tartunk, hogy van 650 futárunk, és kiszállítottunk tízezer csomagot.”

Tüske Tamás

„Most ki lehet állni az ötletekkel”

 Alanyaink sok esetben az egyetemi kötelezettségekkel dacolva és a vállalkozói pályát még mindig körüllengő bizalmatlansággal számolva ugrottak bele startupjukba, mindenkinek meg kellett vívni a maga csatáját. „A család eleinte nagyon nem örült ennek az egésznek, de látva a kezdeti sikereket; hogy amit csinálok, a szakma értékeli, lassan elfogadták. A baráti köröm ugyanakkor szinte teljesen lecserélődött, mert elfogytak a közös témák a kortársaimmal. A startup közegre jellemző, hogy főleg fiú barátaim lettek, akik nálam nyolc-tíz évvel idősebbek” – emlékszik vissza Volom Sári.

 A másik végletet Tüske Tamás képviseli: „Nem csak a család, de a barátaim is ismerik a vállalkozói közeget, és engem is, így inkább az lett volna meglepetés, ha nem kezdek vállalkozni. Egyébként is azt gondolom, hogy – ha még mindig van is hova fejlődnie a vállalkozói kultúrának – most vállalkozásösztönző környezet van Magyarországon, és ki lehet, ki kell állni az ötletekkel.”

 Persze nagyon nem mindegy, hogy valaki Budapesten, vidéken, vagy a határon túl vállalkozik, erről a Kecskeméten tanuló és a Vajdaságból származó Muhi Kristóf ezt mondja: „Onnan nézve nem nagyon értik, hogy mit csinálok, és az alapítótársaimnál is tudom, hogy megkapják otthon, hogy get a real job.”

Muhi Kristóf

Azzal mindenki egyetért, hogy a lehetőségek most adottak a vállalkozásalapításra. „A piacon könnyen elérhető tudás és nagy mennyiségű tőke van, az állam részéről pedig kellő rugalmasság. Szerintem kvázi most van a startup ökoszisztéma aranykora, bár az induló vállalkozásoknál nem ártana egy kedvezőbb adózási koncepció” – véli Volom Sári.

 „Sokkal több startupokat segítő akcelerátor van, mint akár két éve és az innovációra éhes nagy cégek is ráugrottak a témára az utóbbi időben. A startup közeg pedig nagyon támogató, tanulunk egymástól, és örülünk egymás sikereinek” – teszi hozzá Pozsgai Brigitte.

Pozsgai Brigitte

Majtán Máté szerint ami még mindig hiányzik Magyarországon, az a legfejlettebb ökoszisztémákra jellemző versenyszellem és a globális piacban való gondolkodás. „A mi generációnk már nagyon küzd önmagáért, menni akar előre. De még nagyon kevesen vagyunk, és még mindig megvan az a gondolkodásmód a vállalkozóknál, hogy a tyúkot előbb ellopjuk, mint hogy tojást tojna.”

„Ezt sokáig nem lehet csinálni, de a húszas éveimbe belefér”

Hiába a kedvező környezet és a startup létet övező rózsaszín köd, ez a pálya is embert próbáló, és nem feltétlenül passzol mindenkihez, nem véletlen, hogy a népszerű statisztika szerint tízből nyolc-kilenc próbálkozás kudarccal végződik.

„Fokozatosan érdemes kialakítani a vállalkozói létet, nem kell egyszerre mindent eldobni, és nem szabad úgy belevágni, hogy nem validáltad alaposan a terméket” – hívja fel a figyelmet Tüske Tamás a startupperek típusbetegségére, ami miatt szerinte sokan hamar elvéreznek. Majd hozzáteszi: „A vállalkozónak nem kell mindenhez érteni, hanem meg kell találnia a legjobb szakértőket a csapatba. Sokszor azok a legjobb vállalkozók, akiket sok minden érdekel, és szerteágazó a tudásuk.”

„Ne akarjon mindenki vállalkozónak menni. Ha az árral úszol, nem ismered jól a piacodat, és nincsen motivációd, hogy jót csinálj, nincs a minőség iránti elköteleződésed, és nem akarsz tudatosan fejlődni, nem érdemes nekiállni” – vonja meg a mérleget Volom Sári. 

Mindemellett vállalkozni kőkemény mentális kihívás is. „Egy eszeveszett hullámvasút. Nehéz kibekkelni, amikor pl. egy sikeres tárgyalás után 4 hónapig nem történik semmi. Vagy amikor szakemberekkel találkozol, és ötből négy azt mondja a projektedre, hogy skip. És ilyenkor is hinnem kell a projektemben, miközben azt is tudom, hogy fejlesztőként bármikor felállhatnék, és elmehetnék alkalmazottnak jó pénzért” – villant fel az árnyoldalakból Muhi Kristóf.

„Ha nem vagy elég rugalmas fejben, az olyan, mint amikor elmeszesednek az ereid, mikor megöregszel. Folyamatosan meg kell újulnod, és tudnod kell kezelni a nemeket és a bizonytalanságot. Nem véletlen, hogy a startupperek 30 százaléka depressziós és/vagy szerhasználó” – teszi hozzá Majtán Máté.

Majtán Máté

„Azt hittem, hogy szabadságot jelent majd a vállalkozás, de amikor hét napokat dolgozom, a karácsonyi kiszállítási időszakban pl. reggel hattól este tízig, akkor kicsit elgondolkodom, hogy meddig lehet ezt csinálni” – összegez Tüske Tamás, majd rámutat, az extrém kihívásoknak és terheléseknek megvan a maga szépsége is: „Az ötlettől az első befektetésig vagy első ügyfélig olyan tanulási görbét futsz másfél év alatt, amit alkalmazottként 15 év alatt. Élvezem, hogy értéket tudunk teremteni, hogy munkát tudunk adni a diákoknak, egyéni vállalkozóknak, karácsonyi ajándékot kivinni last minute, stb. Ami most megy, az nem egészséges, és sokáig nem lehet csinálni, de a húszas éveimbe belefér.”