Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Évek óta bent volt az utolsó fordulóban, az idén azonban el is nyerte a Borászok Borásza díjat Bacsó András (60). Az Oremus főborászát, Tokaj-Hegyalja egyik ikonikus birtokának vezetőjét arról is kérdeztük, hogy tényleg készüljön-e tokaji vörösbor, illetve miképp építhető fel egy olyan borászat, amely gyakorlatilag egy ékszerdoboz.
hvg.hu: A Borászok Borásza díjat mennyire tekinti az életműve megkoronázásának?
Bacsó András: Nem nagyon szeretem az ilyen szakmai jellegű díjakat, és nem is vagyok híve a borász mint személy elismerésének, mert sokkal többet jelent az, ha a borokat pontozzuk. Természetesen ez a díj abból a szempontból mégiscsak különleges, hogy a jelöltek maguk közül választják meg a legjobbat, és ilyen olvasatban ezt intellektuálisan nagy elismerésnek érzem.
A borászok előbb-utóbb eljutnak oda, hogy titkon beismerjék maguknak: soha nem érhetünk el a csúcsok csúcsát jelentő legjobb borhoz. Az egész igazából az úton levésről szól, arról, hogy nincs megállás – és ez a díj ilyenformán egy újabb motivációforrás, hogy jobbat akarjak elérni.
Akkor vagyok boldog, ha a boraim jók, és nem zavar, hogy a birtok filozófiája, múltja-jelene és víziója sokkal fontosabb, mint az, aki ezért most éppen aktuálisan felelős. Egy ilyen munkának 40-50 év után jelentkezhetnek az első igazán komoly értékei.
hvg.hu: Mennyivel volt nehezebb úgy érvényesülnie ebben a szakmában, hogy nem a saját, hanem valójában a cég brandjét építi?
B. A.: Bárhova nézünk a nemzetközi piacon is jegyzett birtokok közt, a birtoknév előreléptetése, annak a fokozatos javítása az elsődleges, és az másodlagos, hogy ki a főborász. Ez a méretből is adódik: egy 100 hektáros birtoknál már egyébként sem egyetlen ember, hanem egy team irányít, és az állandóan itt lévő vezető szakemberek mellett megjelennek azok a külföldi szakértők is, akik évi rendszerességgel konzultációra jönnek, hogy a látómezőt tágítsák a permanens fejlődés érdekében.
Dúzsi, Eszterbauer, Bodó vagy Konyári legyen a borászok borásza?
Néhány napja befejeződött a 10. jelöltállítási procedúra: a feladatra hivatott Vinum Praemium Alapítvány Kuratóriuma véglegesítette az idei borász-listát. Az ötvenes névsorba az idén is csak kiemelkedő minőségű bort készítő kerülhetett.
hvg.hu: „A külföldi tőke érdeklődése – annak természeténél fogva – a tokaji bor és Tokaj-Hegyalja iránt egyre nagyobb lesz, viszont annak beáramlási és működési módja nem érintheti a minőség- és eredetvédelem lényegi feladatkörét”, írta 1990-ben, még a Tokaji Borkombinát utolsó vezetőjeként. Nem sokkal később privatizálta az állami cég egyes részeit, majd 1993-ban az egyik külföldi vevő által alapított birtok vezetője lett. Vannak, akik ezeket a döntéseit máig nehezményezik?
B. A.: A borkombinát élén az volt az alapfilozófiám, hogy Tokaj-Hegyalján birtokrevitalizációt kell végezni, mert nem lehet tovább cipelni a régi, nagy, monopoljellegű konstrukciót. Biztosan van, aki úgy gondolja, hogy ennek során úgymond „kiárultam” a jó területeket, de ez nem igaz. A mából visszanézve is látni kell, hogy egy beruházó értéket, illetve: értékteremtési lehetőséget akar kapni – a legjobbat, ami a pénzéért elérhető.
Az idő pedig igazolta a külföldi tulajdonba került birtokokat, az Oremust, a Hétszőlőt, a Degenfeldet és még egy sor más nagybirtokot: reális cél volt, hogy Hegyalján az újjászervezett birtokok egymással konkurálva fejlődjenek, és ennek révén a borminőségben egy teljesen új szintre emelkedjenek. Ehhez sok pénz kellett, és a ’90-es évek elején, amikor gyakorlatilag nem működött a piac, nem voltak se nemzeti, se uniós források, nem voltak magán- vagy vállalkozói vagyonok, ezeket az összegeket a külföldi befektetők tolták be a rendszerbe.
Azt is látni kell, hogy a szőlőbirtokok újjáéledésének igazán nagy boomja csak az uniós csatlakozásunk után indult el, amikor az EU-s támogatásokat be lehetett csatornázni a borvidékbe – az azóta gombamód elszaporodó 5-10 hektáros birtokok is a külföldi tőkéből újjáépített nagy borászatok módszereit, ültetvénykezelési és egyéb technológiáit tekintik mintának.
hvg.hu: Az Oremus tulajdonosa tudta, hogyan kell jó tokaji bort készíteni? Mi volt az elvárása 1993-ban?
B. A.: Úgy szerződtem ide, hogy miközben a birtokrevitalizációs elképzelésem egybevágott az Oremus tulajdonosának filozófiájával, a távlati célok eléréséhez szükséges egyes elemek voltak csak a birtok határain belül.
Ezen kívül csak az elhatározás volt meg, hogy a világhírt kell az itteni tokaji borral megcélozni.
Ehhez aztán társult annak felismerése is, hogy az alapoktól kell ezen az úton elindulni.
A tulajdonos először csak annyit kért, hogy nézzem meg, hogyan tették naggyá a Vega Siciliát, ami az egyik legértékesebb vörösbort adja egész Spanyolországban. A birtok bemutatása közben elmondta: őket csak a minél jobb minőségű szőlő és a belőle készíthető minél jobb bor érdekli, és ezért hajlandóak áldozatot is vállalni. A birtok eddigi működése során ezt be is tartották: minden alkalommal, ha a kérés a minőség javítását szolgálta, teljesítették.
hvg.hu: Becslések szerint ez eddig 10-12 millió eurós beruházást takar. Mikorra térül meg egy ekkora befektetés?
B. A.: A nemes édes borra épülő szőlő- és borbirtok az egész világon egyre nehezebben megtérülő üzletnek számít. Közgazdaságilag úgymond „fennköltebb dolog” volt ez Tokaj-Hegyalján már 150 éve is: azok a birtokosok érvényesültek itt, akik máshol keresték meg azt a pénzt, amit aztán az itteni birtokaikba fektettek.
Az Oremusba továbbra is beruházni kell, és nem mondhatom azt, mint egy rozé- vagy vörösborprojekt esetében, hogy egzakt módon meghatározható lenne a befektetett tőke megtérülési ideje. A márka elfogadtatása és a ritka, a világon elismert nagy bor készítése 30 évet biztosan megkövetel. Ez után lehet arról beszélni, hogy a birtok önálló márkává válik az exkluzív piacon, és fokozatosan képessé válik a fejlesztésekhez és a pótberuházásokhoz szükséges forrásokat önmaga is megtermelni. De még ez sem jelenti azt, hogy óriási profittermelő képességre tesz szert a vállalkozás, mert „csupán” az érhető el, hogy felkelti a jó minőségű és magas árú borok speciális vevőkörének a figyelmét. E nélkül viszont az igazán szofisztikált vevő észre sem veszi a birtokot.
hvg.hu: Míg bő egy évtizede, évjáratonként még akár 12 féle bort is palackoztak, mára ez csupán három, jól elkülöníthető típusra – egy száraz furmintra, egy késői szüretű édes szamorodnira és az aszúra – redukálódott. Mi ennek a magyarázata?
B. A.: A rendszerváltás után egyvalamihez végképp nem értettünk: ahhoz, hogyan kell a bort eladni. Ennek részeként be kellett látnunk, hogy fő célterületeinken, az étteremi hálózatokban és szakbolthálózatokban – ahová egy hozzánk hasonló méretű birtok egy-, maximum kétféle bort készít a világban – az a bő borvariabilitás, ami a hárslevelűtől a sárgamuskotályon, a szamorodnikon, a fordítással és másolással a különböző aszúkig terjed, tokajiként valójában kommunikálhatatlan, a vevő számára pedig értelmezhetetlen volt.
hvg.hu: A tavalyi Bor-Mámor-Bénye fesztiválon megválasztott legjobb furmintot készítő borászok közül ketten is azt mondták: nagy álmuk, hogy tokaji vörösbort készíthessenek. Akkor ők tévúton járnak?
B. A.: Dehogyis! Én is kísérletezgetek, és ebben a kérdésben akkor is nagyon szabadelvű vagyok, ha továbbra is kitartok amellett, hogy az igazi nagy tokaji bor az aszú marad. De minden borásznak azt óhajtom, hogy legyen lehetősége olyan bort készíteni, amilyenről álmodik. Ha rajtam múlna, én minden béklyót leszednék, melyek ma gúzsba kötik a tokaji borászokat.
Azt kell tudomásul venni, hogy nem akkor lesz egy birtok vagy egy bor jó, ha mindennél komolyabb szabályozás van, és ha mindenki mellé rendőrt állítunk, hanem akkor, ha az egymással konkuráló birtokok a kultúra szerves részévé válnak. E kultúra legerősebb mérge a rigid és nem megfelelő szabályozás.
hvg.hu: A nem megfelelő szabályozás friss példájának tekinthetem-e azt, hogy kiderült: a 2013-ban átírt borkészítési termékleírás, melynek értelmében idén januártól már csak egyféle aszút lehet palackozni, az előzetes várakozásokkal ellentétben nem felfelé hajtja az árakat?
B. A.: Ennél sokkal bonyolultabb ez a helyzet, de éppen az aszúügyben olyan szakmai forrongás kezdődött, és ebből eredően olyan alapos háttérmunka zajlik, hogy a kérdésben szerintem legkorábban 2 év múlva kerülhetnek végre a helyére a dolgok.
hvg.hu: A szomszédban, itt Tolcsván 17 milliárd forintból államilag finanszírozott építkezés zajlik, s jövőre el is készül egy 21. századi állami mintagazdaság. Nem zavarja?
B. A.: Az Oremus szintjéről nem foglalkozom ezzel a témával, hiszen egy olyan nagy egységet, 1000 hektárt próbálnak majd ezáltal technológiailag megújítani, ami teljesen másképp fog működni, mint mi.
Ami a borvidéken meglévő állami szerepvállalást illeti:
több mint 20 éve ugyanaz a véleményem: az államnak mint piaci szereplőnek szerintem nincs helye sem Tokaj-Hegyalján, sem máshol a borszektorban.
A világ fejlett borászati és szőlészeti területein az állami szerepvállalás mindig valamiféle védőernyőt biztosít a szektor számára; például szerepet vállal a szakoktatásban, a tudományos kutatásban, a piaci szereplők munkáját segítő háttér-infrastruktúra megteremtésében és fenntartásában, és sehol nem piaci szereplő, csak Magyarországon.
De ez ettől még szereptévesztés.
Nem érti, miért kellene Mészáros Lőrincnek tokaji birtok? Pofonegyszerű
Azt eddig is tudni lehetett, hogy jó néhány kormányzati, illetve a kormánnyal jóban lévő potentátnak van kisebb-nagyobb szőlője, borászata Tokaj-Hegyalján, de az, hogy Mészáros Lőrinc egy jelentős méretű, komplett, jól működő borászatot vehet itt, még a szakmabelieket is meglepte.
