Meglátogattuk a Levendula fagyizókat ellátó műhelyt, hogy megtudjuk, hogyan készülnek az extrém ízű kézműves különlegességek, és hogy végigkísérjük a fagyi útját az üzletekig. Legnagyobb meglepetésünkre még egy adóhatósági ellenőrzésnek is szemtanúi lehettünk.
A budapesti Kodály Köröndtől nem messze található saroképületről kívülről senki nem mondaná meg, hogy „fagylaltgyárat“ rejt, se egy cégér, se egy felirat nem árulkodik, hogy a falak mögött napi tizenkét órában készülnek a klasszikus és a legvadabb ízek is, amelyek aztán országszerte 12 üzletben kerülnek a pultokba. A Levendula fagylaltozókat munícióval ellátó üzem délután hatos látogatása nemcsak számunkra ígérkezik üdítőnek, amikor Brunner Zsolt, a fagyizó egyik tulajdonosa – és egyébként a Náksi vs. Brunner duó egykori tagja – betessékel minket a hűtött üzembe, de az ott dolgozóknak is, akiket a látogatás miatt két órával előbb elengedtek.
Az üzem két kisebb helyiségből áll, az egyik egy apró ipari konyhára emlékeztet, ahol a baloldalon a fémszínű gépezetek sorakoznak, másik oldalon pedig a különleges hozzávalók, a pezsgőtől kezdve a piemonti mogyorón át a fügelekvárig. Itt készül a fagyi, a másik helyiségben várakoznak a „sokkolt” adagok, kiszállításra várva. Hogy mi a sokkolás, és miért van rá szükség, az a látogatásról készült, a cikk végén levő videónkból derül ki, ahogy az is, miért nevezik kézművesnek a fagylaltot, ami legtöbbször csak akkor találkozik kézzel, amikor ez egyik gépből a másikba átteszik. Miután végigkövetjük egy vizes és egy tejalapú adag elkészítését, átmegyünk a közeli Szent István körúti üzletbe, ahol megérkezésünkkor éppen két NAV-ellenőr „akciózik”, és arra kérnek minket, hogy ne végezzük a munkánkat, amíg ők végzik az övéket.
Brunner Zsolt nem jön zavarba a váratlan szituáció miatt, elmondása szerint szinte naponta látott vendégek a hatóság emberei, így fel vannak készülve az ellenőrzésekre, a NAV-osok nem is találnak hibát az üzletmenetben. Arra tudunk csak gondolni, hogy bizonyára előszeretettel tesztelik a fagyizó termékeit.
Az üzemből háromnaponta érkeznek a friss adagok a fagyizókba, ahol 100 féle íz rotálódik a 24-es kínálatban, aminek fogyását folyamatosan monitorozzák, hogy lássák, a különböző ízek milyen mértékben fogynak. „A sokkolásnak köszönhetően tartósítószerek nélkül is sokáig eláll a fagylalt, így arra még nem volt példa, hogy valami ne fogyott volna el” – mondja az egykori lemezlovas, és hozzáteszi, hogy ez nem olyan meglepő, tekintve, hogy akár 30 napig is elállnának a fagylaltok, de jellemzően egy-két nap alatt cserélődnek.
Nézze meg, hogy készül a fahéjas sárgabarack és a fügés-diós gesztenye: