A körbe-, vagy újabban lánctartozásként definiált problémakör legkevésbé sem újkeletű, mégis az utóbbi néhány hét egyik legnépszerűbb 'topicja' az árvíz katasztrófa mellett. A rossz nyelvek szerint van némi összefüggés a választások közelsége és az intenzív megoldáskeresés között. 
  

© Marton Szilvia

A kormány a közbeszerzési törvény módosításától, a korábban ígért garanciavállalásoktól, illetve fakto-rálástól várja a tartozások felszámolását. „Pedig a legkevésbé sem ilyen jellegű kezdeményezésekre van szüksége a magy ar vállalkozónak, legalábbis az építőiparban” – mondta Pelles György, a Csőszer Rt. igazgatósági tagja.

A korábban alvállalkozóként és generálkivitelezőként is dolgozó szakember úgy véli, hogy az állam nem avatkozhat be ilyen szinten a magánjogi szerződésekbe. „Ez pont olyan lenne, mintha kapnék egy pofont valakitől, és holnap mondjuk a miniszterelnököt kérném meg, hogy adja vissza” – magyarázta.

A gazdasági minisztérium által tervezett intézkedések összességében nagyon pici előrelépést jelentenének a problémakör kezelésében, hívja fel a figyelmet dr. Nagyiványi András, az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetségének alelnöke. A törvénymódosítás betarthatatlan várható garanciavállalások pedig csupán tüneti kezelésként szolgálhatnak. A kisebb cégeknek tagadhatatlanul segítséget jelentenek a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (Mehib) által kínált programok, mint a szállítói hitelbiztosítási konstrukció és a biztonságkötvény, de a körbetartozás szerinte sokkal inkább a belföldi, mint exportprobléma.
 
Nem is beszélve a faktorálásról, ami Magyarországon nagyon hasonlóan működik, mint a hitelfelvétel. A faktoráló cég az érvényes számla közel 80 százalékát meghitelezi, amíg a számla le nem jár. Húsz százalékot visszatart. Ezután a vállalkozónak vissza kell fizetnie a kölcsönt kamatokkal együtt, ha a megbízója továbbra sem fizet. A cégvezető ugyan átmenetileg pénzhez jut, de a legtöbb esetben még rosszabb helyzetbe kerül, mint a faktorálás előtt, hisz ő is adóssá válik.

Adóslista

Csaknem 100 ezer építőipari vállalkozást tartanak nyilván az ÉVOSZ és az Opten Kft. által létrehozott egységes építőipari követelés-nyilvántartó rendszerben. A cégek 96 százaléka 50 millió forint alatti éves árbevételű, kis alap- és saját tőkével. A rendszertől az ágazat megtisztulását, és az építőiparban 10-15 milliárd forintra becsült körbetartozások visszaszorulását várják.

A lánctartozások kialakulásáért nagy részben a késedelmes kincstári kifizetések is okolhatóak – mondta az ÉVOSZ alelnöke. A megrendelők – az állam által finanszírozott intézmények - ugyanis ebből a pénzből fizetik ki a vállalkozót, aki jó esetben rendezi a számlát alvállalkozóival.

Azonnali segítség lehetne, ha a kincstár által későn kifizetett összegekről szóló számlákat úgy lehetne faktoráltatni, hogy az ezzel kapcsolatos költségeket, s garanciákat, az állam magára vállalná.

Nehezíti szerinte a vállalkozók helyzetét a feltétel nélküli és visszavonhatatlan garancia, ami a vállalkozási díj 10 százalékát teszi ki. Ha az állam komolyan segíteni szeretne, ez lenne a leghatékonyabb, a körbetartozás 30 százaléka eltűnne.

A hvg.hu kérdésére Molnár Albert, pénzügyi államtitkár elmondta, hogy a kincstári kifizetések késedelme nem általánosan jellemző. Egyedi eseteket maga is kezel, s általában inkább minőségi problémák miatt, vagy el nem végzett munka, esetleg a közreműködő szervezetek nem határidőre történő teljesítése miatt fordul elő késé. Nagyon ritkán fordul elő, hogy állami tartalékolás miatt a kifizetések csúsznak. Mindenesetre az állam jó adós, ezt a bankok tudják, s meg is hitelezik ezt a vállalkozónak.

Mi arra törekszünk, hogy az állam ilyen késedelembe nem essen a jövőben. Bármelyik faktorcég szívesen faktorál olyan számlát, ami mögött állami kifizetés van. Arra a kérdésre, hogy az állam átvállalná-e a költségeket, nem tudott általában igennel felelni. Viszont elegendő garanciának tartja, hogy az állam a késedelemért ugyanúgy fizet büntetőkamatokat, mint bármelyik adós. Olyan erős a verseny, hogy a cégek ár alatt vállalkoznak, s vannak akik már előre tudják, hogy nem fizetik ki a 6. alvállalkozójukat.

Molnár Albert hangsúlyozta, hogy a végleges megoldást nem a nagyobb állami szerepvállalásban látja, hanem abban, hogy olyan piaci környezet alakulhasson ki, amelyben könnyen kiszűrhetők a nem fizető vállalkozások. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra is, hogy a "mai magyarországi gazdasági morál mellett nagyon nehéz a szabályokon lazítani". Indoklásként elmondta, hogy a 168 milliárd forintnyi megvizsgált áfa-visszaigénylésből mintegy 34 százalék bizonyult jogosulatlannak.

A hvg.hu egyik felháborodott olvasója szerint viszont az egyik óriási probléma a kis és középvállalkozásokat szabályozó magyar jogrenddel kapcsolatban, hogyha a szerződő fél nem fizet ki egy jogos számlát, a magyar adóhivatal ugyanúgy bevasalja a kötelező módon feltüntetett adótöbbletet. Ezáltal a tisztességes vállalkozót bünteti, s a tisztességtelent jutalmazza. A másik gátló tényezőnek azt tartja, hogy nincs jogorvoslat a korrekten üzletelő cégek  kezében.

„Hiába megyek bíróságra szerződéseimet érvényesíttetni adósaim ellenében, a hároméves procedúrát és kedvező ítéletet követően sincs semmilyen eszköz a birtokomban, amivel behajthatnám a „simlis partner” által okozott kárt. Ráadásul még az államilag kijelölt végrehajtó is becsaphat, ugyanis jelentős összeget számol fel az általa indított procedúráért. Ezért aztán teljes bizalmatlanság és káosz uralkodik az üzleti életben, amiért a magyar jogrend, képviselőink és az egész államvezetés egyaránt súlyos felelősséggel bírnak” – hangsúlyozta az olvasó levelében! A megoldást, a nevét elhallgatni kívánó vállalkozó szerint: az USA-ban jól bevált „small claims court” („kis” öszegű perelbírálási) rendszer jelentené, amely 5 millió dollárig, 3 hét alatt egy helyez ítéletet a kárt szenvedett állampolgár kezébe. Ezáltal, a meglepetés és az időszerűség erejével élve az ott élők gyorsabban be tudják hajtani a behajtandó összeget.

Pelles György © hvg.hu

Pelles György  vélhetően saját példáján okulva továbbgondolta ezt a lehetőséget. „A Csőszer Rt.-nek volt olyan pere, amelyben mindössze 3 millió forintért kellett hétévig küzdenie. Ezidő alatt több tíz vállalkozó ment tönkre ugyanezen cég jóvoltából, csak mert nem bírták kivárni a 7 évet.”  Alapvető megoldásnak azt tartaná, ha felgyorsítanák a polgári peres eljárásokat, s például a tízmillió forint alatti követelések esetén fél, 50 milliónál pedig egyéven belül jogerős ítélet születne.

Ilyen esetekben az alvállalkozó, illetve a beszállító kizárólag a szerződéssel együtt nyújthatná be keresetét a bíróságra, de a bírónak a dokumentum elsődleges meg kell állapítania a követelés megalapozottságát. Fontos, hogy ilyen követelés esetén az alperes kötelezhető legyen a követelt összeg 50-70 százalékának bírósági letétbe helyezésére. Ha ugyanis az igazságszolgáltatás is anyagi felelősséggel tartozna, akkor garantáltan nem húzódnának el az eljárások – tette hozzá Nagyiványi. A letétbe helyezett összegből az  alperes pervesztése esetén ki lehetne részben elégíteni a felperes alvállalkozó vagy beszállító cég jogos követelését. Ellenkező esetben a teljes összeget visszakapná fővállalkozó. „Ha erre nincs pénze az megrendelő alperesnek, akkor mondjon csődöt, kérjen felszámolást maga ellen. Nem működik ez másképp a bankoknál, s az Elektromos Műveknél sem, ahol, ha nem fizet az ügyfél, elviszik a biztosítékot, vagy kikapcsolják az áramot” – hozta fel példának Pelles.

A polgári peres eljárások gyorsításával kapcsolatban Molnár Albert elismerte a változtatás szükségességét, azonban hozzátette, hogy a bíróságok független szervezetek. „Azt én is látom, hogy a mai üzleti életben, ha egy gazdasági per évekig elhúzódik, akkor jóformán értelme sincs. A vállalkozásoknak ugyanis a legtöbb esetben egy-két hete van arra, hogy megítéljék neki követelését. A perek viszont sokkal bonyolultabbak annál, minthogy hetek alatt ítélet szülessen. Ennek ellenére a pénzügyminisztériumban folyamatosan próbáljuk felhívni az IM figyelmét a probléma orvoslására.

Az erőfölénnyel rendelkező megrendelő fővállalkozók és generálkivitelezők bevett gyakorlat a „kákán is csomókeresés”.Alapesetben tehát minden beérkező számla hibás, csak meg kell találni, hogy mitől. Ilyenkor azonnal lehívható a banki garancia, amit a vállalkozó szintén csak polgári peres eljárás útján tud visszaszerezni. Németországban a Legfelsőbb Bíróság évekkel ezelőtt kiadott egy elvi állásfoglalást, miszerint semmis a visszavonhatatlan garancia, kivéve, ha egy 3. független szakértő megállapítja annak jogosságát.

Változtatni kellene azon a jogszabályon is, amely előírja, hogy a felperesnek hiába van jogerős végzés a kezében, 15 napot várnia kell a végrehajtás megindításával. Ez lehetőséget ad a cég vagyonának kimentésére, amelyre számtalan példa van. „Nem véletlen, hogy nem ismerek olyan esetet, hogy csalárd csőd miatt valaki jogos börtönbüntetését töltené. Ugyanakkor sem a kifizetéseket nyilvánosságra hozó, sem az adóslista nem orvosság a vállalkozók csődbe kényszerülésére. A kiszolgáltatott helyzetben lévő cégek ugyanis alultőkésítettek, ezáltal nem tehetik meg, hogy válogassanak, ráadásul könnyen és gyorsan pótolhatóak a megrendelő számára, azaz „csereszabatosak”.

Az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) célul tűzte ki a körbetartozások felszámolását. A szervezet elnöksége úgy gondolja, hogy a körbetartozások kapcsán, nem történt meg a helyzet pontos feltárása. A szervezet  reprezentatív felmérést készít, hogy a körbetartozással kapcsolatosan érvanyagokat tudjanak felsorakoztatni a kormányzat felé.

Remélhetőleg ez alkalommal nem csak kampánytémának volt jó a körbetartozások ügye körüli felhajtás. Noha érdemi kezdeményezés minden bizonnyal csak a következő parlamenti ciklusban várható, a megoldás biztosan nem pártfüggő, hanem a magyar gazdaság alapvető érdeke.