Csődindex

Az uniós országok közül Magyarországon és Szlovákiában volt a legtöbb cégcsőd - állítja az osztrák KSV hitelvédelmi szövetség. A KSV összehasonlító számításai szerint Magyarország csődindexe 2,1 Szlovákiáé 1,9 százalék. A harmadik helyezett Ausztria mutatója 1,8, ott abszolút számokban kifejezve 3097 hazai cég ment csődbe az idei első hat hónapban, 16,9 százalékkal több mint a tavalyi első félévben. Ausztriát Franciaország és Németország követi 1, 4-1,4 százalékkal. A legkevesebb csődöt az uniós országok közül Spanyolország és Görögország jelentett: előbbi 446 cégcsőddel 0,1 százalék alatt rátát, utóbbi 375-tel 0,1 százalékos indexet tudhat magáénak. A KSV szerint a magas csődszám Magyarországon és Szlovákiában még arányosan növekedhet is az év folyamán.

Az idei év első kilenc hónapjában tíz év óta a legtöbb csődeljárás indult: közel hétezer cég szűnt meg ugyanebben az időben - áll a Creditreform Hitelintéző Bizottság által közzétett jelentésben. A Complex EuroControl Kft. cégtanácsosa szerint a tönkrement cégek mintegy háromszorosa van jelenleg is csődhelyzetben, vagy legalábbis állandóan ennek árnyékában végzi tevékenységét. Dr. Kovács István úgy véli, hogy a legtöbb ilyen társaságnál már egy héttel az alapítás után hiányzik a törzstőke, amit az esetek többségében eleve kölcsönkértek. Jóllehet az indulást követően rögtön törlesztenie kéne, de a vállalkozó általában idő előtt elkölti az összeget. Ez a folyamat egyből néhány millió forintos hiányt generál.

Az adós a tartozást igyekszik különböző pénzügyi manőverekkel, illetve számla-trükkökkel kompenzálni, ami újabb kétes kimenetelű ügyletekbe sodorja. A bevállalandó megrendelést ezért hitelre, előnytelen szerződési feltételekkel, vagy már csak újabb személyi kölcsönből tudja teljesíteni. Ezzel újabb traumát okoz a cégnek, amelyből csak megfelelő stratégiával tudna kilábalni. A legtöbb kezdő vállalkozás azonban nem készít válságtervet sem az üzlet felépítésére, sem a meglévő eszközhiány, illetve adósságállomány kezelésére. A jól felépített válságterv pedig támaszt nyújthatna olyan helyzetekben is, amikor szemmel láthatóan már nincs kiút. Ráadásul elég lenne hozzá néhány jól átgondolt lépés, s egy kevés ’józan ész’. Az alábbiakban a cégtanácsos segítségével azokat a szempontokat gyűjtöttük össze, amelyek segíthetnek a válságterv elkészítésében:

1. Válságkommunikációval az alábbi feladatokra érdemes koncentrálni:

• Érdemes a kialakult jelenségeket  megelőzhető, kezelhető, illetve visszafordíthatatlan kategóriákba sorolni. 
• Gyors felmérést készíteni, s az indokolatlan tevékenységeket azonnal felfüggeszteni.
• Áthidaló forrásokat nyitni az értékesített ingatlanokból és ingóságokból.

A fenti szempontokat a teljesség igénye nélkül állította össze a szakember, de már ezek figyelembe vétele is nagy lépést jelenthet a megoldás felé. Kovács úgy véli, hogy a bajba jutott vállalkozások a jól felépített tervek helyett inkább a ’Nagy’ üzletben látják a jövőt. Ennek érdekében sorra kötnek ellenőrizetlenül nagy fogásnak látszó szerződéseket, melyekről később kiderül, hogy szimpla átverés. Ilyen esetekben többnyire a megrendelő is egy körbetartozásos kényszerpálya részese, aki kénytelen másokat csőbe húzni. A gyakorlat azt mutatja, hogy igaz a mondás, hogy aki „sokat markol keveset fog”.

Ez történt Viola Jánossal is, a Viola és Fia Kft. tulajdonosával is, aki három évvel ezelőtt besétált a túlzottan jóhiszemű vállalkozók csapdájába. A családi vállalkozás kálváriája 2002 novemberében kezdődött, amikor a cég átlagon felüli jutalmazás reményében közvetve elvállalta a Chinoin Rt. gyárának újpesti telepén történő külső tüzivíz vezeték építését. Egyéves folyamatos munka, s az építkezés befejezése után még mindig csak a töredékét tudta kifizetni alvállalkozói bérének. A fővállalkozó által utalt összeg ugyanis még a számlái rendezésére sem szolgált fedezetül.

Viola esete nem egyedi, csupán annyiban különleges, hogy a fővállalkozóhoz régi barátság is fűzte, ami részben naiv hozzáállását is megmagyarázza: Sok időbe telt, mire észbe kapott, ügyvédhez fordult, s a jogi utat végigjárva felszámolási eljárást indított a fővállalkozó ellen. Az ötlet jó volt, csak későn jött. A cég hivatalos bankszámláján ekkor ugyanis már egy forintot sem találtak a hatóságok, a fővállalkozó ráadásul céggel együtt eltűnt az országból, mintegy 25 milliós tartozást hagyva maga után. Nem állt tehát módjában törleszteni a Viola és fia Kft.-nek, amely addigra már 15 milliós adósságot halmozott fel. A felszámolás a szakemberek szerint legtöbbször a hitelezők érdekképviseleti eszközeként működik, de a körbetartozás utáni eljárás során többnyire nincs mit végrehajtani. A Kft tulajdonosa utolsó mentsvárként a rendőrséghez fordult, hogy derítsék ki van – e bármi összefüggés a nemrég hasonló néven alakult társaság, s a neki adós maradt cég között. Viola azonban itt is kudarcot vallott: a rendőrség megalapozatlannak tartotta a gyanút, s nem indított nyomozást az ügyben.

Ezek szerint hiába módosították a csődtörvényt, ha a pórul járt vállalkozók számára továbbra is egyetlen jogorvoslat, ha perelnek, s a kárpótlás pedig ilyenkor is kétséges. A tárgyalás akár több évig is elhúzódhat, s mivel nem bűnvádi eljárásról, hanem polgári perről van szó, ahol az alperes időközben kimentheti vagyonát, mint ezt a fenti eset is jól mutatja. Később azt ugyanúgy átmenekítheti egy másik vállalkozásba, mivel, ha a tulajdonosok és ügyvezető igazgató kiléte nem azonos, sem a rendőrség, sem az adóhatóság nem foglalkozik az üggyel. Vajmi keveset érnek tehát azok a jogszabályok, amelyek nehezítenék a cégtörlési procedúrát, ugyanis a társaságok rendezetlen viszonyai továbbra sem szűrhetőek ki, talán a még mindig létező joghézagok miatt.

Kovács István ellenben úgy véli, hogy van az új csődtörvénynek pozitívuma. Mégpedig, hogy hatályba lépése óta lehetőség van a cég életképességének jogszabályi keretek között történő megvizsgálására. Sajnálatos tény viszont, hogy ez a gyakorlatban még nem mindig működik. Mint a fenti példa is jól mutatja: a felszámolási eljárás megindítását kezdeményezheti bármelyik jogosult fél a cég jogi hátterének vizsgálata nélkül. Ráadásul miközben a fővállalkozón nem mindig lehet behajtani a jogos követelést, addig az alvállalkozók elleni felszámolási eljárásban többnyire fizetnie kell az adósnak. Legalábbis az időközben felhalmozódott köztartozást, amelyet az adóhatóság könyörtelenül behajt.

Már az állampolgári jogok országgyűlési biztosainál is felmerült az az alkotmányjogi aggály, melyet az adóhivatal azonnali beszedési megbízásos eljárása - az inkasszó - vet fel. Az APEH által benyújtott követelés során még a cég folyamatos működéshez szükséges összegeket sem mindig hagyják a kasszában – tájékoztatott a cégtanácsos. „Az adóhatóság tehát minden előzetes egyeztetés nélkül érvényesíti a jogszabályban fellelhető elsőbbségi jogait. „ A cégnek viszont a minimális működési költségek hiánya egy-egy kiélezett helyzetben már maga a kegyelemdöfés.”

"Dr. Várszeghi György, az APEH Felszámolási és Végrehajtási főosztályának vezetője elismerte, hogy inkasszó esetén nem értesítik előre az adóst, de szerinte ez nem is lenne célszerű. Ezáltal az adóhatóság egérutat adna az adós vagyona kimenekítéséhez, s így csak növelné a sikertelen eljárások számát. A hatóság ezért postai úton tájékoztatja a bankszámla tulajdonosát, egy időben egyidőben az inkasszó elektronikus úton történő indításával. Az első végrehajtási cselekményre gyakorlatilag legkorábban a tartozásról szóló, s annak kiegyenlítésére felszólító határozat megküldését követő három hét után kerül sor.

Kovács István azt mondta: „Az azonnali inkasszó esetén ráadásul olyan lakossági folyószámláról is leemelhetik az állammal szemben fennálló különféle tartozások összegét, mely nem kizárólag az adós tulajdona.” Szerinte ebben az esetben hiába készít az adós bármilyen válságtervet, tehetetlenné válik az inkasszó benyújtásakor.

Az APEH állítja: a jogsértésekért, azaz a lakossági folyószámlán vezetett összeg jogtalan leemelésért rendszerint a bankokat terheli a felelősség. Az inkasszó ugyanis elsősorban a cégek folyószámláját érinti betéti társaságoknál és közkereseti is, ahol a tulajdonos nem kizárólag a törzstőke erejéig felelős. Ha ez a tranzakció sikertelen, külön határozatot hoznak a társaság tagjának mögöttes felelősségéről, és ennek alapján a végrehajtás már az érintett magánszeméllyel szemben folyik. Ilyenkor az adott pénzintézet közreműködésével a hatóság annyi pénzt emelhet le a magánszemély bankszámlájáról, hogy legalább az özvegyi nyugdíjlegalacsonyabb összegének két és félszerese (2005-ben 61 750 Ft) ott maradjon. Ennél nagyobb összeg inkasszálása esetén természetesen a bankot terheli a felelősség, mivel az APEH nem lát bele a tranzakcióba” - hangsúlyozta a főosztályvezető.

A bankoknak azonban többnyire nincs lehetőségük arra, hogy, egy ügyfél-reklamáció esetén érdemi információt adjanak ügyfeleiknek az azonnali beszedési megbízás adattartalmán kívül. Ez a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok – például Bt. – tulajdonosainak közvetlen anyagi veszélye. A kis cégek tulajdonosai ugyanis az ilyen – magánvagyoni - fenyegetettségnél már nem képesek az üzletre koncentrálni – magyarázta a cégtanácsos.

Salgó Andrea