Öt ok, miért végződik kudarccal az álláskeresés
Hiába a gondosan frissített, jól áttekinthető önéletrajz, a munkaerőpiaci viszonyok tökéletes ismerete, a netes böngészésben való jártasság, a kitartás, a folyamatos „nyomulás”, előfordulhat, hogy mindenezek ellenére sem csap le rád egyetlen munkaadó sem. Hol, de legfőképpen kiben van a hiba? Tippek.
Úgy tűnik, hogy minden rendben van: állásinterjúkra jársz, pozitív visszajelzéseket is kapsz, ám a vágyott állást mégsem sikerül megcsípned? Ilyenkor óhatatlan, hogy azon kezdesz gondolkodni, hol rontottad el, megtettél-e mindent a siker érdekében, elküldted-e az összes lehetséges céghez az önéletrajzodat, vagy a hiba nem benned van: a körülmények esküdtek össze ellened. Ez utóbbi viszonylag gyakori: a válság következtében egyes szakmáknál az elhelyezkedés esélye drasztikusan lecsökkent. A hvg.hu által korábban megkérdezett személyzetisek egybehangzó véleménye szerint a több nyelven beszélő diplomás pályakezdők helyzete talán a legnehezebb, míg például a pénzügyi vagy IT-területen továbbra is nagy a kereslet a rátermett, többéves szakmai tapasztalattal bíró munkavállalók iránt.
A CarrierBuilder nevű álláskereső oldal 2009-es felmérése szerint a munkaadók 47 százaléka úgy véli, hogy a legnagyobb kihívás szakmailag megfelelő, rátermett munkatársat találni. A legvonzóbb véleményük szerint a jó problémamegoldó képesség, a sokszínűség, az egyéni munkavégzés és a készség, hogy egyszerre több dolgot is észben tudjon tartani a dolgozó, illetve egy időben több feladattal is boldoguljon. A verseny egyre kiélezettebb, nem ritka, hogy több ezer ember jelentkezik egy-egy posztra, sokakat még az sem tart vissza, hogy eleve esélytelenek, mert nem felelnek meg a munkaadó által támasztott elvárásoknak. De nem lehet mindent a kedvezőtlen piaci körülményekkel indokolni, elképzelhető, hogy az interjú során elkövettél néhány hibát, amely végzetesnek bizonyult.
Hazugságok, homályos pontok
Az elutasítás legfőbb oka lehet, ha a felvételiztető kiszúrja, hogy a jelölt valótlant állít vagy szándékosan ködösít. Ilyenkor rendszerint addig kérdezősködik az interjúztató, amíg sarokba tudja szorítani a jelöltet, aki előbb-utóbb belezavarodik az ellentmondásokba, és kiderül, mit akart elhallgatni, elsumákolni vagy éppen másként beállítani. Egy 2008-as felmérésből kiviláglik, hogy az interjúztatók 49 százaléka tapasztalta már, hogy egy jelentkező valótlanságot ír önéletrajzába – ez lehet el nem végzett vagy be nem fejezett iskola, meg nem szerzett nyelvvizsga-bizonyítvány, nem létező szakmai gyakorlat, munkahely stb. 57 százalékuk automatikusan törölte az ominózus jelöltet a potenciális alkalmazottak listájáról. Ha olyan kérdés merül fel a felvételi beszélgetésen, amire nem szívesen válaszolsz, nem érdemes ködösíteni – például miért/mikor jöttél el előző munkahelyedről, mióta nincs állásod –, előbb-utóbb úgyis kiderül.
Az a bizonyos szennyes
Ha kompromittáló fotókat, adatokat közölsz magadról a neten vagy olyan megnyilvánulásaid vannak – blogon, twitteren, közösségi oldalakon –, amiből arra következtet leendő munkaadód, hogy nem te vagy a megfelelő ember, a cég érdekeinek képviseletére, csak magadat okolhatod a kudarcért. Természetesen vannak szélsőséges példák – intim képek, rasszista megnyilvánulások –, a legtöbb virtuális közösségi tevékenység azonban nem hátráltatja a munkavállalókat az előrejutásban. Arról viszont egy pillanatra sem szabad megfeledkezned, hogy nyilvános szereplésedet főnököd nyomon követheti, ahogy időnként azt is leellenőrizheti, hogy megnyilvánulásaiddal nem rombolod-e a cég imidzsét, vagy betegszabadságodat valóban az ágyban töltöd-e, párnák között, pihenéssel. A CarrierBuilder 2009-es felmérése szerint a cégvezetők 45 százaléka rendszeresen nézegeti a közösségi oldalakat, hogy szemmel tartsa alkalmazottait.
Negatív megnyilvánulások
A már említett felmérés során megkérdezett munkaadók 44 százaléka nehezményezte, hogy a jelöltek negatívan vagy tiszteletlenül nyilatkoztak előző munkaadójukról. A legnagyobb hiba, amit a jelentkező elkövethet, ha azt hiszi, amikor már semmi köze előző munkaadójához, kiteregetheti a szennyest és büntetlenül elpanaszolhatja, milyen csúnyán bántak vele. Még ha így volt is, az állásinterjún figyelj arra, hogy ne mondj semmi rosszat előző főnöködről, ne mutasd ki, hogy mit éreztél iránta. A pártatlanság, a diszkréció fontos tulajdonság, a munkaadó ebből tudhatja, hogy akkor sem ártasz majd a cégnek, ha elmész, és máshol keresel állást.
Bizonytalan tervek
Ha a munkaadó számára az állásinterjún sem derül ki, hogy hosszú távon számíthat-e a jelöltre vagy kitérő választ kap, valószínűleg törli az illetőt az esélyesek listájáról. Fontos szempont lehet, hogy a leendő munkaadó lássa, szívesen elköteleznéd magad, és nem csak azért akarsz a vállalat kötelékébe lépni, mert nincs más lehetőséged, nem kaptál jobb ajánlatot. Ha úgy érzed, valóban szívesen dolgoznál a vállalatnál, tudasd ezt az interjúztatóval is.
A lelkesedés, a motiváció hiánya
A kiégett, csalódott vagy éppen unott álláskereső nem túl bizalomgerjesztő. Ha állásinterjúra mész, ügyelj arra, ne lássák rajtad, hogy pár hónapja sikertelenül keresgélsz, hogy számos helyen elutasítottak. A munkaadók 42 százaléka szerint az a legsúlyosabb hiba, ha a jelölt kedvetlen, látszik rajta, hogy nem motivált, vagy éppen arrogáns. Viselkedésed legyen visszafogott, de ne ess abba hibába, hogy azt sugalld, neked minden mindegy, találsz máshol is állást, ha itt nem sikerül.
A CarrierBuilder nevű álláskereső oldal 2009-es felmérése szerint a munkaadók 47 százaléka úgy véli, hogy a legnagyobb kihívás szakmailag megfelelő, rátermett munkatársat találni. A legvonzóbb véleményük szerint a jó problémamegoldó képesség, a sokszínűség, az egyéni munkavégzés és a készség, hogy egyszerre több dolgot is észben tudjon tartani a dolgozó, illetve egy időben több feladattal is boldoguljon. A verseny egyre kiélezettebb, nem ritka, hogy több ezer ember jelentkezik egy-egy posztra, sokakat még az sem tart vissza, hogy eleve esélytelenek, mert nem felelnek meg a munkaadó által támasztott elvárásoknak. De nem lehet mindent a kedvezőtlen piaci körülményekkel indokolni, elképzelhető, hogy az interjú során elkövettél néhány hibát, amely végzetesnek bizonyult.
© sxc.hu |
Az elutasítás legfőbb oka lehet, ha a felvételiztető kiszúrja, hogy a jelölt valótlant állít vagy szándékosan ködösít. Ilyenkor rendszerint addig kérdezősködik az interjúztató, amíg sarokba tudja szorítani a jelöltet, aki előbb-utóbb belezavarodik az ellentmondásokba, és kiderül, mit akart elhallgatni, elsumákolni vagy éppen másként beállítani. Egy 2008-as felmérésből kiviláglik, hogy az interjúztatók 49 százaléka tapasztalta már, hogy egy jelentkező valótlanságot ír önéletrajzába – ez lehet el nem végzett vagy be nem fejezett iskola, meg nem szerzett nyelvvizsga-bizonyítvány, nem létező szakmai gyakorlat, munkahely stb. 57 százalékuk automatikusan törölte az ominózus jelöltet a potenciális alkalmazottak listájáról. Ha olyan kérdés merül fel a felvételi beszélgetésen, amire nem szívesen válaszolsz, nem érdemes ködösíteni – például miért/mikor jöttél el előző munkahelyedről, mióta nincs állásod –, előbb-utóbb úgyis kiderül.
Az a bizonyos szennyes
Ha kompromittáló fotókat, adatokat közölsz magadról a neten vagy olyan megnyilvánulásaid vannak – blogon, twitteren, közösségi oldalakon –, amiből arra következtet leendő munkaadód, hogy nem te vagy a megfelelő ember, a cég érdekeinek képviseletére, csak magadat okolhatod a kudarcért. Természetesen vannak szélsőséges példák – intim képek, rasszista megnyilvánulások –, a legtöbb virtuális közösségi tevékenység azonban nem hátráltatja a munkavállalókat az előrejutásban. Arról viszont egy pillanatra sem szabad megfeledkezned, hogy nyilvános szereplésedet főnököd nyomon követheti, ahogy időnként azt is leellenőrizheti, hogy megnyilvánulásaiddal nem rombolod-e a cég imidzsét, vagy betegszabadságodat valóban az ágyban töltöd-e, párnák között, pihenéssel. A CarrierBuilder 2009-es felmérése szerint a cégvezetők 45 százaléka rendszeresen nézegeti a közösségi oldalakat, hogy szemmel tartsa alkalmazottait.
Negatív megnyilvánulások
A már említett felmérés során megkérdezett munkaadók 44 százaléka nehezményezte, hogy a jelöltek negatívan vagy tiszteletlenül nyilatkoztak előző munkaadójukról. A legnagyobb hiba, amit a jelentkező elkövethet, ha azt hiszi, amikor már semmi köze előző munkaadójához, kiteregetheti a szennyest és büntetlenül elpanaszolhatja, milyen csúnyán bántak vele. Még ha így volt is, az állásinterjún figyelj arra, hogy ne mondj semmi rosszat előző főnöködről, ne mutasd ki, hogy mit éreztél iránta. A pártatlanság, a diszkréció fontos tulajdonság, a munkaadó ebből tudhatja, hogy akkor sem ártasz majd a cégnek, ha elmész, és máshol keresel állást.
Bizonytalan tervek
Ha a munkaadó számára az állásinterjún sem derül ki, hogy hosszú távon számíthat-e a jelöltre vagy kitérő választ kap, valószínűleg törli az illetőt az esélyesek listájáról. Fontos szempont lehet, hogy a leendő munkaadó lássa, szívesen elköteleznéd magad, és nem csak azért akarsz a vállalat kötelékébe lépni, mert nincs más lehetőséged, nem kaptál jobb ajánlatot. Ha úgy érzed, valóban szívesen dolgoznál a vállalatnál, tudasd ezt az interjúztatóval is.
A lelkesedés, a motiváció hiánya
A kiégett, csalódott vagy éppen unott álláskereső nem túl bizalomgerjesztő. Ha állásinterjúra mész, ügyelj arra, ne lássák rajtad, hogy pár hónapja sikertelenül keresgélsz, hogy számos helyen elutasítottak. A munkaadók 42 százaléka szerint az a legsúlyosabb hiba, ha a jelölt kedvetlen, látszik rajta, hogy nem motivált, vagy éppen arrogáns. Viselkedésed legyen visszafogott, de ne ess abba hibába, hogy azt sugalld, neked minden mindegy, találsz máshol is állást, ha itt nem sikerül.
