A cégek szerint az iskolában nem a munkavégzés során szükséges ismeretekre és feladatokra készítik fel a diákokat, illetve a képzés alatt főként elméleti tudást kapnak a tanulók, amit nehezen tudnak hasznosítani munkába állásukkor -  olvasható a Fürge Diák iskolaszövetkezetnek a témával foglalkozó írásában.

A hallgatói önkormányzatok és az iskolaszövetkezetek felmérései szerint ma Magyarországon 200-210 ezer nappali tagozatos diák vállal munkát tanulmányai mellett. Közülük 110-120 ezren egyetemen vagy főiskolán tanulnak, a többiek - főleg iskolai szünet alatt munkát vállaló - középiskolások. Ők még jórészt szüleik tudtával keresnek munkát, előnyben részesítik a biztonságos körülményeket és kevéssé fontos szempont számukra a szakmaiság. Az egyetemi hallgatóknál ez utóbbi szempont kerül előtérbe, így a szakmai gyakorlati helyeket csak korlátozott számban biztosítani képes iskolaszövetkezetek a diploma  megszerzésének közeledtével háttérbe szorulnak, a fiatalok saját maguknak keresnek munkát.

Milyen módon foglalkoztatják a diákokat?

A diákok foglalkoztatása általában három alapvető formában történik: munkaviszonyban, megbízás alapján, vagy feketén. Iskolaszövetkezet igénybevétele esetén a szövetkezet áll szerződéses kapcsolatban a megrendelővel, akinek nincs közvetlen jogviszonya a diákkal. Mi szól  a diákmunkások alkalmazása mellett? A diáknak előnyt jelent, hogy a munka nem folyamatos, így gyorsabban, könnyebben, ezáltal olcsóbban talál a foglalkoztató megfelelő munkavállalót. Bérigénye alacsonyabb, mint az azonos posztra jelentkező, „rendes” álláskeresőnek. Iskolaszövetkezet esetén számításba jönnek a járulékkedvezmények, de az ebből lehetséges megtakarítást, vagy ennek egy részét felemészti a szövetkezet szervezési és működési költsége. Ebben az esetben a gazdasági előny a kiválasztás, szervezés, elszámolás, adminisztráció költségeinek megtakarítása.

Miért ódzkodnak a cégek a diákok foglalkoztatásától?

A döntéshozó a diákmunkát alapvetően szociális intézményként értelmezi és mint ilyenre, plusz kiadásként gondol rá. Az ő esetükben megfelelő tájékoztatással elérhető, hogy vegyék fel a jogszabályok engedte lehetőségek sorába a diákfoglalkoztatást, így maximálisan kihasználhatják a rendelkezésre álló konstrukciók előnyeit. Előfordulhat, hogy a döntéshozó a diákot korábbi tapasztalat alapján vagy előítélete miatt nem tartja kellő teljesítmény teljesítésére képes munkavállalónak. Speciális eset, ha a cég már ismeri a lehetőséget, de csalódott. Ekkor fontos hangsúlyozni, hogy egy munkáját rosszul végző szolgáltató miatt nem érdemes a szolgáltatásról is lemondani.

Az sem egyedi eset, hogy a döntéshozó úgy gondolja, hogy nincs olyan feladat, amit diákra bízhatna. Ilyen esetben érdemes megvizsgálni a feladatok elosztását (pl. nem végez-e magas kvalitású munkaerő olyan feladatot, amelyet egy kisebb felkészültségű is meg tudna oldani), és a munkavállalók munkaidő-beosztását (pl. túlóracsökkentés). Ellenérv lehet az is, hogy a diákmunkások alkalmazásával esetleg a családfenntartó, „rendes” munkavállalóktól veszik el a lehetőséget. A diákoknak adott feladatok azonban legritkább esetben tesznek ki önmagukban egy teljes állásnyit. Azért alkalmazzák a diákot, mert vagy nincs szükség állandó, folyamatos munkavégzésre, vagy az utánpótlás érdekében szeretnék kinevelni a megfelelő embert.

Forrás: Fürge Diák Iskolaszövetkezet