Ki számít művésznek?
Kinek a feladata a művészek foglalkoztatásának javítása? Egyes nézetek szerint a művészet nem a versenyszféra része és az államnak a gazdaság nehéz, átalakulási időszakaiban kiemelten kell támogatnia a művészetet, csak így lehet a kultúra folytonos. Mások úgy vélik, a művészek foglalkoztatása a fizetőképes piactól függ, azonban az állam és az önkormányzatok mint megrendelők, pozitív irányba befolyásolhatnák e piacot. Érdekes ugyanakkor, hogy törvényi meghatározás hiányában bárki művésznek vallhatja magát és megfelelő kapcsolatrendszerrel, valós teljesítmény nélkül is aprópénzre válthatja "tehetségét".
Ahhoz, hogy megértsük a művészeti foglalkozásúak jelenlegi helyzetét, vissza kell nyúlnunk egészen a II. világháborúig. Koffán Károly festőművész, egyben a Képzőművészeti és Iparművészeti Dolgozók Szakszervezetének (KIMDSZ) elnöke vázolta fel a múlt eseményeit: a személyazonossági igazolvány bevezetésekor nem lehetett foglalkozásként a képző- és iparművészetet, fotográfiát, mint művész-foglalkozást megjelölni. Kizárólag alkalmazottként való működése volt bejegyezhető, lehetett (rajz)tanár, vagy tervező, fényképész, de mindenképpen munkaviszonyhoz kellett kapcsolódnia a bejegyzésnek. Ezen a helyzeten segített a Művészeti Alap létrehozása, ami ugyan állami intézmény volt, de a tagsági viszony valamennyire mégis a társadalmi művész-státusz előfeltétele volt. A tagok nyugdíjszerű segélyre is jogosultak voltak, részben a jövedelméből erre a célra levont százalékok, részben életművének a pályatársak által elismert értéke alapján. Ugyanakkor sokan a Művészeti Alap tagsági viszony fenntartása mellett állami nyugdíjra jogosító munkaviszonyt is vállaltak - vázolta fel a múlt eseményeit a festőművész.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatásáért kattintson ide.
Kétélű fegyver: terítéken a dolgozók teljesítménye
Betör a piacra a "hangos" álláshirdetés?
