Néha nemet kell mondani!

Sokaknak problémát okoz, ha munkájuk során kollégáiknak vagy főnöküknek olykor nemet kell mondaniuk. Még akkor is, ha tudják, nem szeszélyből ellenkeznek, vagy azért, mert úgy gondolják, véleményük másoké fölött áll. A szabály: tudnod kell nemet mondani. Akkor is, ha törekszel arra, hogy elkerüld a konfliktusokat. Ne hagyd, hogy minden feladatot rád sózzanak az irodában, ne bólints rá mindig, ha a főnök arra kér, túlórázz – miközben elígérkeztél máshova. Akkor se titkold ellenvetésedet, ha az valamely munkával kapcsolatos kérdést érint. Véleményedet röviden indokold meg, így nem vethetik a szemedre, hogy csak azért mondasz nemet, hogy ne a másiknak legyen igaza. „Nem kell hosszasan magyarázkodni. Légy egyenes, határozott, szakszerű. Akkor is, ha nemet mondasz. Ez üzlet, nem személyes kérdésről van szó” – indokolja az irodai állásfoglalás szükségességét Leila Bulling Towne karriertanácsadó a Carrier Builder nevű amerikai álláskereső oldalnak.

Állj ki a véleményed mellett!

Válaszra várva © sxc.hu

Inkább meghúzod magad, mintsem hogy szembekerülj nagyhangú, magabiztos kollégáddal? Még akkor sem szólsz, ha az értekezleten egyik munkatársad sajátjaként tálalja a te ötletedet? Igazadért mindig állj ki, ne hagyd, hogy kollégáid rajtad átgázolva – a te ötleteidet felhasználva – jussanak előre. Ha ódzkodsz a nyilvános jelenetektől, négyszemközt beszéld meg a felmerülő problémát munkatársaddal, ám ha ez nem segít – és már a főnökkel is beszéltél, aki nem akar beleszólni kettőtök dolgába, esetleg nem akarja visszafogni az ambíciózus kollégát –, a nyilvánosság előtt védd meg magad, ötleteidet, munkádat. Légy határozott, ugyanakkor ne támadj „ellenfeledre”, igyekezz magabiztosan, méltóságteljesen kikeveredni a számodra kellemetlen helyzetből. Ne lássák rajtad, hogy elbizonytalanodtál, hogy a legszívesebben elmenekülnél! Meddő vitába ne bocsátkozz, ám véleményedet – egy-egy felmerülő feladat, munka kapcsán – akkor is mondd el, ha az esetleg nem egyezik a többiekével, mert előrelendítheti a kollektívát.

Ne hálálkodj vég nélkül!

Az alázatos alkalmazottat nemcsak a főnök, a kollektíva is kihasználja, olykor derültség forrása is lehet. Ha saját érdekeidet mindig másokénak rendeled alá, ha ugrasz, ahogy intenek, mindent megteszel a többieknek, legyen szó kávéfőzésről, vagy üzenetfelvételről, ne várd, hogy felnéznek rád. Ha mindig mindent – akár többször is – megköszönsz, még a legapróbb gesztust is, épp az ellenkező hatást érheted el: udvariaskodásod felbosszanthatja a többieket. (Ugye megvan a hajlongó alkalmazott képe, aki hajbókolva hátrál ki a szobából?) A köszönetnyilvánítás az elemi udvariasság része, ám nem érdemes túlzásba vinni, elég, ha röviden, tömören megköszönöd a szívességet, amit tettek neked. Ragozni csak akkor célszerű, ha a szívesség mértéke ezt megköveteli, vagy olyan kapcsolatban vagy segítőkész kollégáddal, hogy ezt megteheted anélkül, hogy az illetőt bosszantaná.

Kitől kérj segítséget?

Nem tudod eldönteni, kihez fordulj, ha munkáddal kapcsolatban van néhány kérdésed, esetleg nem jutsz egyről a kettőre? Az a legkézenfekvőbb, ha a hozzád közel álló kollégát keresed meg, hátha ő tud segíteni, esetleg meg tudja mondani, kihez érdemes fordulnod. Egyesek barátaiktól, kollégáiktól várják a megerősítést, míg akadnak olyanok, akik rögtön főnökükhöz mennek. Felettesedet csak akkor kérdezd, ha tudod, hogy érdemi segítséget kaphatsz tőle, kételyeiddel, lényegtelen kérdéseiddel ne zavard. Ezeket próbáld megoldani egyedül, hiszen az önállóság, a problémamegoldó készség a legtöbb állásnál, ha nem is elvárás, mindenesetre kívánatos.