Munka, munka, munka – a recept sokak életét meghatározza. Akad, akik túlzásba viszik, mások mindent megtesznek azért, hogy kikerüljenek a főnök látómezejéből, és csak annyit dolgozzanak, amennyit nagyon muszáj. Melyek a jellegzetes viselkedésformák?

Nyaralás munkával

Akár vezető munkakörben dolgozol, akár beosztottként, a felelősség a te válladat nyomja, ezért még szabadságod alatt sem tudsz (vagy nem mersz) kikapcsolódni, mert nem szereted másra bízni a feladatokat? Kikapcsolódás helyett azon rágódsz, hogy minden rendben van-e az irodában, határidőre elkészülnek-e a betervezett projektek? Esténként kényszeresen rohansz a számítógéphez, hogy ellenőrizd, távollétedben nem történt-e mulasztás az irodában? Könnyű bekerülni az ördögi körbe, ám kitörni annál nehezebb: ilyenkor a munka lassan átveszi az uralmat az élet minden területén, és olyannyira meghatározza a túl lelkiismeretes dolgozók életét, hogy egy percre sem mernek kikapcsolni, szép lassan családjukat, barátaikat is elhanyagolják.

Megszállottság. Munkás évek © sxc.hu

Mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra, feltöltődésre, hogy megújuljon és teljesítménye ne romoljon, ezért ha még szabadságod alatt is munkahelyi feladataidon, problémáidon rágódsz, ideje lazítanod. Először csak pár napig, majd fokozatosan, mindig egy nappal tovább tartsd távol magad a számítógéptől, ne hagyd, hogy a munkahelyi hírek megzavarják pihenésedet, tudatosan száműzd agyadból a benti dolgokat.

Hajtás éjjel-nappal

A munkamánia legaggasztóbb jele az állandó túlórázás, a megszállottság és megfelelni vágyás, a teljesítménykényszer és a folytonos pörgés. Aki ebben szenved, nemcsak saját magát hajtja, és igyekszik a legtöbbet kihozni magából, másokkal szemben is hasonló elvárásai vannak. A munkamániás emberrel azonban nehéz együtt dolgozni.

Legszívesebben beköltöznél az irodába? Nincs magánéleted és a hiányt munkával pótolod? Esetleg előléptettek, és igyekszel a lehető legjobban teljesíteni, hogy főnököd elégedett legyen veled? A megszállottság odáig vezethet, hogy a munkamániás minden egyebet száműz életéből, emberi kapcsolatait leépíti, saját vágyait, szükségleteit is háttérbe szorítja, azért, hogy több ideje maradjon a munkájára.

Mi a teendő, ha magadon is észleled a „tüneteket”? Nehéz csökkenteni a munkával eltöltött időt, ha az ember hozzászokott az állandó hajtáshoz. Első lépésként törekedj arra, hogy ne vigyél haza munkát. Előfordulhat, hogy túlórázni kell – ezért mindig kérj plusz pénzt, ingyen, a főnök két szép szeméért ne robotolj –, ám még mindig jobb megoldás, ha tovább maradsz bent, és otthon már csak privát dolgaiddal foglalkozol, mint ha hazahurcolod a munkát. Következő körben igyekezz csökkenteni a túlórák számát, majd megcélozni – másokhoz hasonlóan – a normál munkaidőt.

Délutáni teljesítményromlás

Természetes, ha az ember ebéd után úgy érzi, tompa az agya, nem tud munkájára koncentrálni. Ilyenkor akad, aki egy kávéval frissíti fel magát, mások sétálnak egyet, vagy alaposan kiszellőztetik az irodát. A délutáni bágyadtság akkor válik kellemetlenné, ha állandósul és egyre tovább tart: azon kapod magad, hogy már két órakor az órát lesed, és számolgatod a perceket, mikor léphetsz ki az ajtón. Ha ugyanis a hátralevő pár óra haszontalanul telik, könnyen lemaradhatsz napi teendőiddel, ebből pedig következik a túlórázás vagy az otthoni munka.

Úgy érzed, hogy délutánonként képtelen vagy koncentrálni? Akkor a reggel a te napszakod: fontos teendőidet, elintéznivalóidat mindig tudd le a kora reggeli órákban vagy délelőtt, délutánra pedig hagyd a rutinfeladatokat. Míg az emberek egy része a reggel jól teljesítők táborát gyarapítja, addig mások este vagy éppen éjjel teljesítenek jól. A lényeg, hogy a fontos elintéznivalókat mindig akkor intézd, amikor szellemileg a csúcson vagy, ne akkor, amikor gondolataid elkalandoznak és nehezen tudsz koncentrálni. A hangsúly mindig a hatékonyságon van.