Irodai pletykafészkek: te melyik típusba tartozol?
Még a legdiszkrétebb, legvisszafogottabb kollégák is hajlandóak egy kis pletykálkodásra, ha nap mint nap nyolc órát együtt töltenek. Az irodai szóbeszéd sosem kellemes, ám ha rosszindulattal párosul, komoly fejtörést okozhat elszenvedőjének. Kik a legveszélyesebb pletykafészkek?
„Láttad, milyen nadrágot visel Péter?” „Andi, a pénzügyesektől, befestette a haját” - ezek az apró információmorzsák ártalmatlan beszédtémát szolgáltatnak a kévészünetekre. Ám, ha az észrevételekből történet kerekedik, ami árt valaki hírnevének, már nem lehet elsiklani fölötte. Kikkel érdemes vigyázni?
A „magnószalag”
Egy kávé? Egy kis pletyka? © sxc.hu |
A tudatos ferdítő
A jóindulatú, mások figyelmére és megbecsülésére vágyó, kedves pletykásnál rosszabb, aki továbbadja a legfrissebb vállalati híreket, ám saját szája íze szerint fűszerezi, vagyis saját véleményével megspékelve, esetleg úgy ad tovább egy történetet, ahogy az szerinte megesett. Az ebédlőben két munkatárs összevitatkozott valamin, ő mégis azt terjeszti, hogy az egyikük váratlanul nekiment a másiknak, mert problémái vannak vele/összevesztek a parkolóhelyen/rivalizálnak? Ezek a ferdítések aztán további valótlanságokat szülnek, míg a végén senki sem tudja kibogozni, milyen apróságból kerekedett a lavina. Ha valakit rossz hírbe akarnak hozni, ez az egyik legbiztosabb módja, egy idő után ugyanis – ha a ferdítő elég ügyes – már senki nem tudja kideríteni, kitől ered a történet. Hogy a rosszindulatú híreszteléseket elkerüld, ügyelj rá, hogy minél kevesebbet érintkezz azokkal a kollégákkal, akikről tudod, hogy rosszindulatúak, és hajlamosak másokról valótlanságokat terjeszteni.
A „kettősügynök”
„A főnök szerint nem teljesítesz elég jól”, „Főnök, a csajnak az a véleménye, nem becsülöd meg a munkáját eléggé”. A kettősügynök a legalattomosabb pletykafészek: intelligens, és legtöbbször saját céljai elérése lebeg a szeme előtt, amikor valakiről valótlanságot terjeszt (meg akarja szerezni a másik pozícióját, be akarja feketíteni mások előtt, esetleg ki akarja fúrni a cégtől). Ha nincs a közelben egy kolléga, aki szem- és fültanúja az ármánykodásnak, legtöbbször csak akkor jut vissza mesterkedése a célponthoz, amikor már késő: ferde szemmel néznek rá, vagy kérdőre vonják valami miatt, amit el sem követett. A rosszindulatú kolléga általában jólértesült és a legváratlanabb helyeken bukkan föl: információit belső körökből szerzi. Minden cégnél akad olyan, aki saját érvényesülése érdekében nem válogat az eszközökben; az ilyen munkatársat jobb elkerülni, illetve mérlegelni, miről beszélsz előtte. Ha egyszer már megégetted magad, azt sem árt a tudomására hozni, hogy nem félsz a rágalmaktól, még egyszer nem hagyod, hogy befeketítsen. Ha ez sem használ, jobb kitérni az útjából.
A kombináló
„A főnök ma másik autóval jött. Tegnap hallottam egy csattanást a parkolóból. Lehet, hogy összetörte a kocsiját?” A kombináló pletykafészek kellemetlen perceket szerezhet, ám többnyire nem a rosszindulat vezérli, egyszerűen csak szeretne magyarázatot találni mindenre, és elképzeléseinek hangot is ad. Más kérdés, hogy ezeket tényként közli-e vagy jelzi, hogy az csak a saját véleménye. Ha fölvilágosítod, hogy az, amit gondol, nem egyezik azzal, ami valójában történt, többnyire észbe kap, és még elnézést is kér.