2008. július. 23. 06:45 hvg.hu Utolsó frissítés: 2008. július. 23. 13:59 Karrier

Állásinterjú ötven felett

Az önéletrajzírás mellett az állásinterjú is komoly fejtörést okozhat a középkorú munkavállalóknak. Hogyan keltsenek jó benyomást? Hogyan győzzék meg a náluk fiatalabb interjúztatót, hogy felveszik a versenyt a pályakezdőkkel? A lényegre törő válaszok, az átgondolt stratégia és a magabiztosság meggyőző lehet. Ötletek.

A munkaadók gyakran már az álláshirdetésben hangsúlyozzák, hogy tapasztalt, gyakorlott munkaerőt keresnek, ám amikor élesben – a felvételi beszélgetésen – arra kerül sor, hogy ezekről a jelölt számot is adjon, bizony előfordul, hogy a sokéves tapasztalat inkább hátrány, mint előny. „Túlképzett ehhez a munkához”, „néhány év múlva úgyis nyugdíjba megy, már idős”, „túl sokba kerül a cégnek, inkább egy pályakezdőt veszünk fel” – ezek a leggyakoribb kifogások, miért választják a munkaadók mégis a kevesebb tapasztalattal bíró, ámde jóval szerényebb igényű, húszas-harmincas éveikben járó munkavállalókat.

„Az 55-60 éves alkalmazottaknak nem kell félniük attól, hogy kevesebbet érnek, mint a fiatalok, és nem lesz szükség rájuk” – véli Jon Zion, a munkaerőpiacon vezető szerepet betöltő, amerikai Robert Half International cég egyik részlegének elnöke. Hogyan győzhetik meg erről az interjúztatókat is?

Tömör, frappáns önéletrajz

© sxc.hu
Harminc év munkaviszonnyal a háta mögött minden munkavállaló kész regényt tálalhat önéletrajza helyett. Ám ez nem célravezető! Az önéletrajzban csak a legfontosabb karrier-állomások szerepeljenek, évszámokkal, adatokkal ellátva. Ha a jelentkező minden részletre ki akar térni, szétfolyó, szerteágazó cv-t állít össze, ezt pedig az interjúztatók az első körben kiszűrik. Az önéletrajz akkor se legyen több másfél-két oldalnál, ha az álláskereső az évek során tucatnyi munkahelyen megfordult. Sőt, érdemes csak a legfontosabb karrierállomásokat feltüntetni, mert nem vet jó fényt a jelöltre, ha kiderül, hogy harminc év alatt számos területen kipróbálta magát, ám sehol sem tudott hosszabb ideig megmaradni. (Az interjúztatóban felmerülhet a gondolat, hogy a pályázó igazából semmihez sem ért, azért váltott olyan gyakran munkahelyet, mert sehol sem boldogult.)

Az életkor, a tapasztalat velejárói

„Elhiszem, hogy húsz éve a szakmában dolgozik, de ez nem jogosítja fel arra, hogy kioktasson!” – a panasznak legtöbbször valós alapja van. Ha az ötven év körüli munkavállaló megjelenik az állásinterjún, joggal várja el – hogy már csak korából adódóan is – tisztelettel bánjanak vele. Ám akadnak olyanok, akik kikérik maguknak, ha az interjúztató egy kalap alá veszi őket a fiatalabb jelentkezőkkel. A fensőbbséges magatartás, a kioktató hangnem lehet, hogy tiszteletet parancsoló, de nem segíti elő, hogy a középkorú jelölt elnyerje a megpályázott posztot. Ennek ellenkezője sem vet jó fényt a jelöltre: ha hozzáállásán, viselkedésén látszik, hogy csak egy „megtűrt”, ötvenes munkavállaló, akinek mindegy, milyen munkát kap, csak dolgozhasson még pár évig, egyetlen interjúztatóban sem merül föl a gondolat, hogy az illető lenne az összes jelentkező közül a legrátermettebb. A közép út a legjobb megoldás: a visszafogott, ámde határozott jelölt többnyire jó benyomást kelt a munkaadóban.

Értékes munkaerő

Minden munkaadónak imponál, ha látja, hogy a jelölt, aki a meghirdetett posztért indul, értékes kapcsolatokkal, befolyásos ismerősökkel rendelkezik. Hasznos lehet, ha az állásinterjú előtt a jelentkező készít egy listát, amelyen szerepelnek azok az ügyfelek, akikkel az évek alatt, a munkája során kapcsolatba került. Erről az üzletfelek, tárgyalópartnerek se maradjanak le, valamint a szakmai sikereket, elismeréseket, díjakat is érdemes feltüntetni. A jó referencia villámgyorsan megnyithatja a kaput a középkorú munkaválalló előtt.