Türelem, tapasztalat, koncentráció © sxc.hu

Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogyan viselkedjenek főnökükkel, ha az náluk jóval - akár évtizedekkel - fiatalabb? Kijavítsák-e, ha valamit elront, vagy hallgassanak a bennük bújkáló kisördögre, és hagyják szó nélkül a főnök baklövését, mondván, ebből is tanulhat.

A harminc év körüli munkavállalóknak még nem okoz komoly gondot, ha főnökük pár évvel  fiatalabb náluk, hiszen egy generációhoz tartoznak, ezért munkához való hozzáállásuk, életvitelük és felfogásuk nagyjából hasonló. Az életkorból adódó munkahelyi félreértések - amelyek többnyire a hatalmi hierarchiával kapcsolatban merülnek föl - leginkább akkor ütköznek ki, ha a munkavállalót és felettesét évtizedek választják el egymástól, az előbbi javára.

„A kis fiatal főnök - aki azért került vezető pozícióba, mert jó kapcsolatai vannak - dirigál nekem, holott már két évtizede a cégnél dolgozom” – a helyzet némi túlzással klasszikusnak mondható: nem meglepő, ha a negyvenes, ötvenes munkavállalókat érzékenyen érinti egy, a harmincas évei elején járó, hozzájuk képest jóval kevesebb szakmai tapasztalattal bíró főnök kinevezése. Ám az életkor nem minden.

Ne ítélj elsőre, adj esélyt főnöködnek!

Első látásra úgy tűnik, felettesed egy tejfelesszájú ifjonc, aki nem ért a cégvezetéshez? Ne ítélj elhamarkodottan! A tapasztalatlannak tűnő fiatal vezető is lehet régi motoros a maga szakterületén, ezért érdemes végzettségéről, szakmai előmeneteléről, referenciáiról érdeklődni, mielőtt véleményt alkotsz róla.

Ahhoz, hogy kiderüljön főnököd rátermettsége és hozzáértése, idő kell. Egy-egy konkrét szituációból - ilyen lehet egy üzleti tárgyalás vagy a kapcsolattartás az üzletfelekkel - fény derül rá, hogy valóban alkalmas-e a cégvezetésre: vagyis szakmailag felkészült-e, készen áll-e arra, hogy sikeresen, jól jövedelmezően vezesse a vállalatot, és az alkalmazottakból ütőképes csapatot verbuváljon. Ha mindez működik, semmi kétség: a fiatal főnök megállja a helyét!

Törekedj az együttműködésre!

Minden főnök más-más vezetői módszert vet be, hogy a cégnél olajozottan működjenek a dolgok. Fiatal főnököd megköveteli, hogy az irodában lehúzd a napi nyolc órát, akkor is, hogyha nincs munka, ugyanakkor nem kell túlóráznod, ha felgyűlik egy halom elintéznivaló? A siker, és a hatékony munkavégzés nem azon múlik, hogy ki, hány órát dolgozik, ám tény, hogy a munkaidő betartása nemcsak főnöki erőfitogtatás, sokkal inkább az állandóságra, rendre való törekvés, amelyet minden kollégának be kell tartania.  

Főnököd nem nézi, hányra érsz be az irodába, a lényeg, hogy a határidőket betartva elvégezd munkádat? A rugalmas munkaidő sokak számára vonzó lehetőség, ám nem árt, ha a dolgozó viszonylagos állandóságra törekszik, mert a vég nélküli túlórák, az otthoni munka könnyen a magánélet rovására megy. Alkalmazkodj főnököd munkatempójához és követelményeihez, ám ha úgy érzed, nem tudod tartani vele az iramot, akkor üljetek le, és négyszemközt beszéljétek meg a problémát!

A kollégája légy, ne a szülője!

A húszas évei végén, harmincas évei elején járó vezetők többsége nem szereti, ha  idősebb alkalmazottaik atyáskodnak/anyáskodnak felettük. A vállalati szabályzat a legtöbb helyen előírja, milyen viselkedést várnak el a dolgozóktól, ebben pedig benne foglaltatik a vezetőkkel való kommunikáció mikéntje is.

Míg a legtöbb nagyvállalatnál megkövetelik a hivatalos megszólítást, így a főnök és a beosztottak között „csak”  munkakapcsolat van, addig a kisebb vállalatoknál nem ritka, hogy a főnök nemcsak munkaügyben, hanem személyes kérdésekben is kikéri tapasztaltabb kollégáinak véleményét, tanácsát. Mire érdemes odafigyelni ilyenkor?

A főnök soha ne érezze úgy, hogy idősebb, érettebb munkatársai elő akarják írni neki, hogy mit tegyen! A fiatal főnöknek is kijár a tisztelet, az udvarias bánásmód, és negatív kritika – az életkora miatt - csak akkor illeti meg, ha rászolgál erre (nem viselkedik felelősségteljes vezető módjára, esetleg tapasztalatlanságából adódóan rossz döntéseket hoz), ám ekkor is célszerű négyszemközt közölni vele aggályaidat, és nem az egész iroda füle hallatára.

Ne fitogtasd tudásodat!

Az „én a te helyedben”, vagy „amikor annyi idős voltam, mint te” kliséket érdemes mellőzni, mert ezek az erőfitogtatás fölösleges jelei. Ha fiatal főnököd bizonytalan, ne oktasd ki, inkább adj neki tanácsot, próbáld rávezetni a helyes útra. Ne dicsekedj tapasztalataiddal, ne dörgöld az orra alá, hogy tájékozottabb vagy nála, mert felettesed úgy érezheti, csak arra vársz, hogy mikor hibázik, és hiányosságait mikor olvashatod a fejére. Ezzel pedig magad alatt vágod a fát: mégiscsak a főnöködről van szó! Rutinodat inkább kamatoztasd: segíts neki, hogy mielőbb pótolhassa tudásbéli hiányosságait. Egy rátermett vezető rövid idő alatt elsajátíthja a „főnökség” csínját-bínját, és a későbbiekben sem kell folyton tanácsokkal bombázni.

Nem célszerű éreztetni a főnököddel – és eljátszani a jóindulatát -, hogy pozíciójára fáj a fogad, netán igazságtalannak tartod, hogy rangidős lévén, évtizedes tapasztalattal a hátad mögött nem te kaptad meg a vezetői állást. Törekedj arra, hogy jó kapcsolatot építs ki vele, így megfigyelheted, hogy valóban alkalmas-e a vállalatvezetői posztra.

A főnök az úr!

Alkalmazkodj főnököd munkastílusához! Ha a négyszemközti beszélgetést kedveli, ne kerüld a személyes találkozást, ha ragaszkodik hozzá, hogy minden nap e-mailben értekezzen a kollégákkal, akkor válts vele elektronikus leveleket. A lényeg a hatékony kommunikáció, mindegy, milyen úton-módon éritek el! Felettesed a munkahelyi „mindenható”, aki előírhatja vállalati teendőidet, ellenőrizheti elvégzett feladataidat, ezért - saját érdekedben - tartsd szem előtt: a cégnél bizony a főnök az úr!