Munkahelyi kapcsolatépítés © sxc.hu

A csevegés kellemes időtöltés, emellett a kapcsolatépítés elengedhetetlen kelléke. Debra Fine, a Csevegés művészete című könyv amerikai szerzője szerint a képesség, a csevegésre való hajlam könnyedén elsajátítható, még akkor is, hogyha valaki kevésbé kommunikatív, illetve nincs igénye rá, hogy akkor is beszélgessen valakivel, ha látszólag lényegtelen apróságokról esik szó.

A munkahelyeden, ahol nap mint nap ugyanazokkal a kollégákkal dolgozol együtt, létfontosságú, hogy verbális kommunikációdat ne csak a napi történések ismertetésére korlátozd. Íme néhány tanács, hogyan elegyedj beszélgetésbe – akár ismeretlen - munkatársaiddal, és mire fordíts figyelmet csevegés közben.

Jegyezd meg, hogy miről beszélgettetek!

Új munkahelyeden még minden és mindenki ismeretlen? Ahhoz, hogy beilleszkedhess, neked kell megtenned az első lépéseket. Bemutatkoztál addig ismeretlen munkatársadnak és rögtön szóba is elegyedtetek? Beszélgetés közben ne csak arra koncentrálj, amiről éppen csevegtek, jegyezd meg partnered nevét, és vésd eszedbe azokat a témákat, kérdéseket, amelyeket érintettetek, így egy későbbi találkozás alkalmával nem kell görcsösen beszédtéma után kutatnod.

Légy te a kezdeményező fél!

Észreveszed, hogy egyik kollégád közeledik feléd a folyosón. Ne várj arra, hogy ő köszönjön előre, udvariasan üdvözöld! Ha nem vagy biztos benne, hogy a másik emlékszik rád, ragadd meg az alkalmat, és mutatkozz be! Kézfogás közben mosolyogj kollégádra, hogy felülemelkedj a formális helyzeten, és oldd az ebből adódó feszültséget.

Ne csak általánosságokról csevegj!

Munkatársaddal már egy ideje együtt dolgoztok, de nem szoktatok magánjellegű dolgokról beszélni, a hobbiját azonban ismered, esetleg emlékszel rá, hogy szeret sportolni? A következő kávészünetben ne csak általánosságokról diskuráljatok, kérdezd személyesebb témákról, de csak visszafogottan! Ne tégy fel neki indiszkrét kérdéseket a magánéletéről, és kerüld a túlságosan közvetlen hangvételt, mert míg régi ismerősök között megengedett a bizalmas hangnem, kollégák esetében - akik ráadásul nem régen ismerik egymást - kevéssé elfogadott.

Hagyd szóhoz jutni a másikat is!

A hallgatás legalább olyan fontos, mint a beszélgetés. Hiába vagy közvetlen munkatársaiddal, ne zúdítsd rájuk mindig minden gondolatodat, ne kezdeményezz kényszeresen beszélgetést, csak azért, hogy hallasd a hangodat! Ha nincs konkrét kérdésed, és éppen nincs semmi, amit sürgősen meg akarsz velük vitatni, várd meg, míg ők fordulnak hozzád! Arra is ügyelj, hogy egy-egy eszmecsere alkalmával ne csak te vidd a szót, beszélgetőtársaidat is hagyd szóhoz jutni. A hallgatás továbblendítheti a beszélgetést, emellett jelzi partnerednek, hogy figyelsz rá.

Adj visszajelzést!

Beszélgetőtársad úgy belelendült, hogy nem akarod félbeszakítani, nehogy elveszítse a fonalat? Egy-egy fejbólintással, rövid közbeszólással jelezd, hogy odafigyelsz arra, amit mond. A visszacsatolással megerősíted: nem a falnak beszél. Ha te kerülsz hasonló helyzetbe - elragad a hév és hosszú percekig mesélsz egyhuzamban - tarts olykor egy lélegzetvételnyi szünetet, és várd meg, míg partnered reagál az elmondottakra.

Beszélgetés közben tartsd a szemkontaktust, és ne a környezetedben lévő tárgyakon legeltesd szemedet, mert viselkedésed érdektelenségről árulkodhat. Ne csak bólogass, miközben a másik mondja a magáét, egész testbeszéded - gesztusaid, testtartásod is - sugallja, hogy szívesen beszélgetsz kollégáddal. Ha untat,  vagy nincs időd hosszas eszmecserébe bonyolódni, közöld vele, hogy később folytathatjátok a megkezdett diskurzust. Nem kötelező szó nélkül végighallgatnod a másikat, ha van olyan észrevételed, ami szervesen kapcsolódik a témához, vagy az elmondottakkal kapcsolatban kérdéseid lennének, vágj közbe, hiszen a párbeszéd mindig két fél aktív részvételével zajlik. Arra ügyelj, hogy mindig udvarias és toleráns légy, kollégáid ne vegyék észre rajtad a türelmetlenséget, vagy bosszúságot.