Nem lesznek könnyebb és nehezebb vizsgák © sxc.hu

Bár senki nem vállalkozik rá, hogy hivatalosan megmondja, hol könnyebb ma Magyarországon nyelvvizsgázni, azt az illetékesek sem vonják kétségbe, hogy van különbség vizsgaközpont és vizsgaközpont között. Erre utal a HVG által végzett, természetesen távolról sem reprezentatív közvélemény-kutatás is, amely szerint a legnehezebb a Rigó utcai Idegennyelvi Továbbképző Központban, a legkönnyebb pedig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál (TIT) megfelelni.

A diákok körében igen népszerű, a TIT által szervezett - eredetileg a német állampolgárságot remélő külföldiek számára kifejlesztett, de már angolból is letehető - TELC nyelvvizsgának tavaly 40 ezren futottak neki. Miután az idei az utolsó alkalom, amikor ki lehet vele váltani a nyelvi érettségit, egyelőre a maturáló diákok vannak túlsúlyban: az idei májusi vizsgaidőpontokra 10 ezren jelentkeztek közülük. "Az azonban, hogy itt zömmel diákok vizsgáznak, nem jelenti azt, hogy ez könnyű hely lenne" - jelentette ki a HVG-nek Pirót Eszter igazgató. "A Frankfurtban értékelt TELC vizsga elsősorban a beszédkészséget méri. Nálunk pontosan lehet tudni, mit kell teljesíteni a sikeres vizsgához: itt a szóbelinek is van időkorlátja, s nemcsak a vizsgázók, de a vizsgáztatók szerepe is szigorúan behatárolt" - summázta számonkérési rendszerük sajátosságait.

Mindezek után talán meglepő módon még mindig az állami monopóliumát 2000-ben elvesztett Rigó utcát választják a legtöbben, tavaly például több mint 100 ezer "vizsgaeseményt" regisztráltak. Fonyódi Jenő igazgatóhelyettes ezt egyrészt azzal magyarázza, hogy őket már megszokták: tanárok és diákok egyaránt. Másrészt az ő vizsgájukra könnyebb a felkészítés, hiszen az évtizedek alatt rengeteg segédanyag készült, s tapasztalat is van bőven. További előnyük, hogy náluk lehet külön szóbeli, illetve írásbeli vizsgát is tenni anélkül, hogy az egyik eredménye befolyásolná a másikét.

A HVG által megkérdezett nyelvtanárok a kétféle vizsga közötti különbséget úgy foglalták össze, hogy előbbi a kommunikációra, utóbbi a nyelvtanra koncentrál. A TIT-nél az a fontos, mondják, hogy a vizsgázó meg tudjon szólalni, és beszélgetőtársa is megértse, mit akar; nem tragédia, ha esetleg hibásan alkalmazza az angol második vagy harmadik feltételes módját. A szigorúbbnak tartott Rigó utcában ezzel szemben a nagyobb szókincsen és a pontos nyelvtani ismereteken van a hangsúly.

"Bizonyos határon belül valóban van különbség az egyes vizsgarendszerek között: némelyik alulról, másik inkább felülről közelíti a megfelelőnek tartott sáv határát" - ismeri el Barabás László, a vizsgaközpontokat minősítő kilencfős szakmai kollégium, a Nyelvvizsgát Akkreditáló Testület (NYAT) elnöke. "Igazi minőségi probléma azonban eddig csak kevés vizsgarendszerrel kapcsolatban merült fel. Ezért függesztettük fel a magyarországi Pitman-vizsgát, amelynek gyakorlata a vizsgaközpont saját követelményeinek sem felelt meg: előfordult például, hogy a feladatra ki nem képzett munkatársak végezték az értékelést."

A többi vizsgaközpont viszont kivétel nélkül megfelel a minőségi követelményeknek, amit a - módszerüket, feladatsoraikat, tanáraikat is vizsgáló - NYAT akkreditációja igazol. "Ezt a meglehetősen költséges (központonként nagyságrendileg 1,5 millió forintos) procedúrát nem vállalja akárki" - hangsúlyozta a HVG-nek Fazekas Márta, a NYAT mellett működő Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ vezetője, bizonyítékul hozzátéve, hogy 10 százalék alatt van az elutasított akkreditációs kérelmek aránya. Ma Magyarországon 23 vizsgaközpont harmincféle rendszer szerint méri a nyelvtudást, amelyről közel négyszáz helyen lehet számot adni az országban. "Ez nagyjából lefedi az igényeket, ezért várhatóan egyre kevesebb új vizsgahely létesül" - mondta Fazekas. De lenne még helye a terjeszkedésnek, ma például sehol nem lehet japán nyelvből vizsgázni. Az ilyen választékbővítéshez akár forrást is tud biztosítani a központ.

Most mégis rendszerváltásra készülnek a magyarországi vizsgaközpontok: szeptemberig meg kell felelniük az egységes vizsgarendszer követelményeiről szóló európai uniós ajánlásnak, így pontosabban s mindenhol közel azonos kritériumok szerint mérik majd a nyelvtudást. A 2006. szeptember 1-jétől kibocsátott, államilag elismert bizonyítványokon az eddigi alap-, közép- és felsőfokú mellett az Európa-szerte "érthető" B1, B2, C1 megjelölés is szerepel majd, így a külföldi továbbtanulás vagy munkavállalás is könnyebbé válhat az újfajta dokumentummal rendelkezők számára.

Mindazon nyelvvizsgaközpontoknak, amelyek továbbra is szeretnének államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítványt kiadni, alaposan dokumentálva be kell sorolniuk vizsgájukat a megfelelő európai szintre. E kötelező "szintillesztés" során mindenhol új vizsgafeladatokat kell kidolgozni, azokat le kell tesztelni, s a tanárokat is fel kell készíteni az új módszerre. Az egységesítés jegyében a mainál pontosabban határozzák meg az olvasási, a hallás-, az írás-, valamint a beszédkészséggel kapcsolatos elvárásokat.

Noha a vizsgaszabványosító úgynevezett közös európai referenciakeret elősegíti az egységesítést, Fazekas Márta szerint ezentúl sem lesz minden nyelvvizsga teljesen egyforma. Már csak azért sem, mert nem mindenki ugyanazért akar levizsgázni: nem mindegy, hogy például külföldi munkavállaláshoz vagy egy diploma átvételéhez van szükség a nyelvtudást igazoló papírra.

PÁLMAI ERIKA