Egy hónappal az 1400 izraeli életét követelő Hamász-támadás után egy zártkörű vetítésen magyar újságíróknak is bemutatták a terroristákról és áldozataikról készült videófelvételeket. Izrael a családok engedélyével vetítette le a megrázó videókat, mert „a világnak tudnak kell, milyen emberekkel állnak szemben”. Ami történt, az pedig a nagykövet szerint nemcsak Izrael, hanem a Nyugat problémája is.
Mit árul el 1400 ember brutális meggyilkolásáról egy 44 perces videófelvétel, és szabad-e mindezt megosztani a nyilvánossággal? Mindkét kérdésre nehéz válaszolni még azután is, hogy végignéztük azt.
Erre péntek délután egy zártkörű vetítésen nyílt lehetőségünk, ahol magyar újságíróknak is bemutatták azt a nyers felvételekből összevágott videót, melyet az izraeli hadsereg készített a Hamász október 7-ei brutális támadásáról. Arról a támadásról, melyben több mint egy hónappal ezelőtt mintegy háromezer terrorista tört át a gázai határon, és kezdett órákon át tartó öldöklésbe, 1400 izraelit – köztük több mint ezer civilt – ölve meg válogatás nélkül. A Hamász a gyilkosságokon kívül körülbelül 240 embert ejtett túszul és hurcolt Gázába, néhány hónapos csecsemőktől kezdve egészen az idősekig, kevés kivétellel az ő sorsukról azóta sem tudni semmit.
Válaszlépésként az izraeli hadsereg támadni kezdte Gázát, a vetítéssel egy időben a Hamász vezette egészségügyi minisztérium adatai szerint már több mint 11 ezer ember halt meg a palesztin területen. Izrael éppen a héten egyezett bele, hogy naponta négy órás tűzszünetet vezet be, hogy a civil lakosság Gáza déli részére tudjon menekülni. (A konfliktusról írt összes cikkünket ezen a linken lehet megtalálni.)
Élőben felvett mészárlás
Az október 7-ei, izraeli civilek és katonák elleni támadásról mára több száz órányi hang-és videófelvétel van az izraeli hadsereg birtokában. A vérengzésről nemcsak a terroristák készítettek testkamerás és mobiltelefonos videókat és osztották meg a közösségi médiában, sok esetben az áldozatok mobiltelefonjai, a biztonsági és közlekedési kamerák, vagy éppen az izraeli autókban elterjedt fedélzeti kamerák is rögzítették a történteket. Néhány esetben akár mindkettő: egy civil házaspár autója elleni támadást először a velük végző Hamasz-fegyveres testkamerája, majd pedig a fedélzeti kamera is megmutat. Ezekből vágtak össze mintegy 44 percnyit a filmben.
A megrázó felvételeket nem most először mutatták be, több országban is tartottak már zártkörű vetítéseket az izraeli hatóságok. Ezek mindegyikét szigorú biztonsági intézkedések védik, hang- és képfelvételeket készíteni olyannyira tilos, hogy a terembe belépés előtt minden ezek rögzítésére alkalmas eszközt le kell adni.
Tény, hogy a felvételeket megnézni még a legtapasztaltabb újságíróknak sem egyszerű: több országban előfordult, hogy rosszul lettek a vetítésen, vagy ki kellett menniük. Budapesten a 44 perc elteltével csak a végtelen csend maradt a teremben. Hosszú percekig tart felfogni, hogy amit ezeken a videókon látni, az nem egy film, nem egy megvágott híradórészlet, hanem a legkegyetlenebb valóság, a lehető legközelebbről megmutatva.
A biztonsági kamerák, a mobiltelefonok és a gyilkosok testkamerái ott vannak a hálókban, a gyerekszobákban, a megtámadott kibuc óvodájában, a fiatalok rejtekhelyeként szolgáló konténerekben, vagy a Nova fesztivál melletti nyílt területen, ahol több száz, néhány órája még önfeledten bulizó fiatal fut az életéért. Majd ott vannak a kamerák megérkező mentőalakulatok kezében is, akik már csak a pusztulás képeit tudják megmutatni, az utakon kiégett autókat, szétlőtt szobákat és holttesteket.
„Mind halottak” – ismételgeti kétségbeesetten egy katona a fesztivál sátrai között.
Látjuk, hogyan bukkan fel a semmiből, az utak mentén nem egy, nem tíz, hanem több száz fegyveres és kezdenek el vaktában gyanútlan autósokra lövöldözni. Majd azt is, ahogy a vérengzés után megölt katonákkal pózolnak, örömünnepet ülnek vagy éppen családjukat hívják fel az áldozatok mobiltelefonján, hogy eldicsekedjenek tettükkel.
„Tíz zsidót öltem meg puszta kézzel. Anya, a fiad egy hős” – kiabálja egyikük a lövöldözés hangjaival a háttérben.
Több felvétel mutatja a rejtekhelyekre menekülő civileket is. Az egyik videón egy apa két fiával valószínűleg még az ágyból kipattanva rohan a kertjükben lévő búvóhelyre, de észreveszi őket egy támadó és gránátot dob az ajtóba. Az apa azonnal meghal, majd a gyilkos az apjukat sirató és saját életükért rettegő fiúkat visszaviszi a házba és vizet keres, majd elővesz magának egy kólát a hűtőből. A gyerekeket itt megkímélték, máshol nem – mint ahogy az áldozatokról készített felvételeken is látszik.
Mind a kibucokban, mind pedig a fesztiválon készült videókon talán ezt a legnehezebb látni: a mindennapi élet jeleit. A megvetett ágyakat, a pizsamákat a lakókon, a reggeli vagy éppen a munka nyomait az asztalon, a fesztiválozó fiatalok divatos ruháit. Egyik pillanatban még élik a megszokott életüket, néhány perc múlva pedig a semmiből terroristák törnek rájuk.
Meg kellett mutatni
Felvetődik a kérdés, szabad-e és kell-e ezeket a videókat nyilvánosságra hozni. A felvételeken az 1400 izraeli áldozatból 138 látható – az ő családjaik erre engedélyt adtak, de éppen az ő kérésükre és az ő védelmükben tilos kamerákat bevinni.
„Emberekről beszélünk, akiknek szerető családja, barátaik voltak. Így is elég nehéz feldolgozni nekik a veszteséget” – mondta a vetítés után tartott sajtótájékoztatón Izrael budapesti nagykövete, Jákov Hadasz-Handelszman. „Azonban úgy éreztük, a világnak tudnia kell, mi történt és milyen emberekkel állunk szemben” – tette hozzá.
„A pusztítás mértéke is mutatja, hogy ezek barbárok, mindenkit megöltek, mindent elpusztítottak, még a házikedvenceket is. Ez a film üzenete” – mondta a nagykövet, aki kiemelte, hogy ami történt, az nemcsak Izrael problémája, hanem az egész nyugati társadalomé.
A támadás szerinte túlmutatott a politikán, a kultúra és a civilizáció ellen zajlott.
A részletekre kitérve a nagykövet azt is hangsúlyozta, hogy nem minden áldozat volt zsidó, vagy akár izraeli. A halottak és a túszok között voltak például thai vendégmunkások is, de a Hamász meggyilkolt 30 beduint is. A Hamász-tagoknál írott utasításokat is találtak, melyek arról is szóltak, hogy nemcsak megölni, hanem megkínozni, megalázni kell az embereket, hogy félelmet keltsenek az izraeli társadalomban. „Ezért is mondjuk, hogy olyanok, mint az ISIS” – tette hozzá a nagykövet.
A kérdésre, hogy érhette ilyen meglepetésként Izraelt a támadás, Jákov Hadasz-Handelszman elismerte, hogy nyilvánvalóan történt hiba, amiért a hadsereg felelősséget vállalt, és ki is fogja vizsgálni. Mint mondta, a kibucokban hiába vannak biztonságiak, október 7-én 2-3000 terroristával álltak szemben, ráadásul zsidó ünnep is volt, így sokan szabadságukat töltötték. Fegyverek pedig ugyan vannak a kibucokban, de azokat az emberek nem az otthonaikban, hanem raktárakban tartják, ahova már nem jutottak el.
Az elmúlt egy hónapban kiderült az is, hogy az izraeli munkavállalási engedélyt kapott körülbelül 20 ezer palesztin között kémek is voltak. Ezt a nagykövet szerint onnan tudják, hogy több helyen a lakók felismerték őket a támadás alatt, a támadók pontosan tudták, mit hol kell keresni a lakásokban, egyiküknél pedig meg is találták a munkavállalási engedélyét.
Mint fogalmazott, Izrael célja minden nemzetközi törvényt betartva az, hogy elpusztítsák a terroristák vezetőit is infrastruktúráját, és Gáza ne jelentsen többé egy folyamatos fenyegetést az izraeliekre, ahol sok gyerek úgy nő fel, hogy állandó rakétatámadásokról kell tartania.
„Izrael véglegesen megváltozott október 7-én, a túlélők mellett az egész országnak túl kell jutnia a traumán, és ez időbe fog telni” – tette hozzá.
