Az ukrajnai háború haditechnikai részleteiről gyakran esik szó, a fronton jelentkező mindennapi problémákról már kevésbé. Ezért is nevezhető rendhagyónak az az interjú, amit Bodnár Ágnes és Kerekes-Nagy Gáspár készítettek az éppen Magyarországon tartózkodó Traski Viktorral. Traski kárpátaljai magyar matematikus, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán‒Magyar Oktatási-Tudományos Intézete Fizika és Matematika Tanszékének docense, dékánhelyettes, az MTA külső tagja, valamint az ukrán 128. hegyi rohamdandár önkéntes katonája, aki szabadságát tölti éppen Budapesten. A katonatudóst ezen alkalomból megvendégelték a Kárpátaljai Sárkányellátó kezdeményezés alapítói és ennek keretében Traskit arról is faggatták, hogy milyenek a mindennapok kint a fronton.

Az étkeztetés változó, azon múlik minden, hogy mekkora a nyugalom. Ha éppen zajlik valami hadművelet, előrenyomulnak, vagy hátrálnak, esetleg tombolnak a harcok, nincs lehetőség arra, hogy szakács főzzön rájuk, hiszen neki a gyors helyváltoztatás megoldhatatlan feladat, viszont élelmük ennek ellenére bőségesen van. A mozgalmasabb helyzetekben MRE-csomagokból látják el magukat (ez a mozaikszó a harci fejadagot jelenti és egy katonának a teljes napra való élelmét tartalmazza), ebből többfélével is rendelkeznek, az ukrán mellett van nekik olasz, brit, amerikai és kanadai is.

A fejadagon túli igények teljesítése már nehezebb dió, de nem megoldhatatlan feladat. Általában mindig van valaki, aki parancsot kap, hogy menjen el A-ba vagy B-be, ahol a parancs teljesítése mellett rendszerint van ideje beszerezni azokat a dolgokat is, amikre a bajtársai megkérik. A leggyakrabban ez cigarettabeszerzést jelent, de Traski ez alól kivétel, ő nem dohányzik, ehelyett a tejet hiányolja leginkább a lövészárokból, így heti 600 hrivnyát (kb. 6000 forintot) költ rá.

Ez valószínűleg nem akkora mennyiséget jelent, mint amire elsőre gondolnánk, hiszen érdemes figyelembe venni, hogy a front közelében sokkal drágább minden, hiszen a helyszínen működő kereskedők beépítik az áraikba az ellenség becsapódó lövedékeinek kockázatát is.

Amennyiben nincsenek extra igényei az embernek, akkor viszont semmire nem kell költenie a fizetéséből. Ez az ukrán hadseregben egyébként úgy néz ki, hogy van az alapzsold, amit kapnak a katonák és arra jár még harci pótlék, amit akkor kapnak, ha a front közvetlen közelében teljesítenek szolgálatot.

A fronton ahogyan sejthető, igen mostoha körülmények uralkodnak a tisztálkodási lehetőségek terén is. Traski elmondta, hogy ugyan rendelkeznek igen modern, szállítható vizesblokk-konténerekkel, amikben van zuhanyzó, mosógép, de még szauna is, ám ezek rendszerint a frontvonalak mögött úgy 25-30 kilométerre találhatók, ami olyan táv, aminek a megtételére az ember nem szívesen vállalkozik, már csak azért sem, mert rettenetesen veszélyes, az utakat ugyanis belőtte az ellenséges tüzérség. Nyáron ez még nem jelent komoly problémát, hiszen ha kapnak valahol egy dézsa vizet, abban megoldható a tisztálkodás, télen viszont vállalni kell a 25 kilométeres túrát, de csak hetente egyszer csinálják, egyébként meg marad a nedves papírzsebkendő.

Az egészségügyi ellátás is meglehetősen esetleges. A harctéri sérüléseket persze ellátják, de ha más típusú gondja támad az embernek, mondjuk megfájdul a foga, vagy kap egy kötőhártya-gyulladást, azzal jelentkezni kell a parancsnoknál, ahol a csapatbéli orvos, vagy felcser ránéz és ha tud vele kezdeni valamit, kezeli, ha meg nem, akkor egy transzporttal elviszik a beteget valamelyik közeli kórházba.

„Egy időben volt egy orvosunk, aki azzal gyógyított, ami a kezébe került, úgyhogy inkább senki nem volt beteg. Most sokkal jobb orvosunk van, ezért sokkal több a betegünk is”

– meséli Traski.

Ami a csomagküldést illeti, Traski arra kérte feleségét és családtagjait, hogy ne küldjenek neki semmit, ugyanis a katonának a legfontosabb, hogy helyzetben minél gyorsabban menetkésszé váljon és ha sok a cucca, akkor ezt nehezen tudja megvalósítani.

Az egyetlen, amivel Traski szerint gondok vannak, az a fagylalt. Tavaly az első gombóc fagyit augusztus végén ette, majd még egyszer, november végén tudott hozzájutni.