Kiharapott vakolat, sufnituning kerítés, magukra hagyott, végletekig hajtott pedagógusok. A szülők próbálják összefogni az érdekképviseletet a speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó Ferencvárosi Komplex Óvodában, mert azt látják, hogy az óvoda hiába jelez magasabb szintre, nem változik semmi. Riport.
“Azért jár ide, mert, a bölcsődéből, kirakták, amikor megtudták, hogy autista.”
“Havonta 310 ezer forintot költünk a három gyerek fejlesztésére.”
“Ha ütögették, vagy rugdosták, akkkor csak nevetett rajta, mert azt hitte, hogy így akarnak vele barátkozni a többiek.”
Három mondat, három autista gyerekeket nevelő édesanya mindennapjaiból.
Ketten közülük a Ferencvárosi Komplex Óvodába járatják gyerekeiket, harmadikuk pedig egy egyesület létrehozásával küzd azért, hogy az ilyen intézményekben elhelyezett gyerekekből ne ápolásra szoruló felnőttek, hanem a társadalomba beilleszkedő, adófizető állampolgárok válhassanak. Ehhez szolgálhatna mintaintézményként a ferencvárosi ovi, csak a valóság megint közbeszólt.
Gyereknap messziről
“A többi tagóvoda gyerekei ugrálóváraztak, előadást néztek, táncoltak, ettek-ittak, mert az önkormányzat nekik megszervezte a gyereknapi műsort. A mieink meg a kerítés mögül nézték a nyomorult kis udvarukról” - vezet be a Ferencvárosi Komplex Óvodába járó gyerekek egyikének édesanyja az ovisok mindennapjaiba. A szülők végül inkább összedobták a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekekkel foglalkozó intézményben gyereknapot.
Anették négy éve nézik végig, ahogyan a totálisan magára hagyott intézmény léket kapott bárkáját hagyják elsüllyedni. “Rengeteg sikersztori volt itt, talán akad még ma is. A pedagógusok végtelenül elhivatottak és szakképzettek. Az a kevés, aki még nem mondott fel” - teszi hozzá.
Hogy miért is mondtak fel ennyien, arról az egyik pedagógus levele mesél bővebben, de ne szaladjunk előre. Lássuk először az ovi lakóit.
“Egy négy és féléves kisfiunk van, akit gyermekkori autizmussal és hiperaktivitással diagnosztizáltak, még kétéves korában. Hároméves kora óta jár az oviba. Azért ide, mert a bölcsődéből, ahová előtte beirattuk, kirakták, amikor megtudták, hogy mi a diagnózis. Magyarországon nincsen olyan bőlcsöde, ahol ilyen szükségletű gyerekeket tudnak fogadni” - meséli Illésné Bujdosó Csilla. Ebben az időszakban szerinte már komoly lejtmenetben volt a korábban jó hírű óvoda.
“Három autizmusban érintett fiam van. Az édesapjuk külföldön dolgozik, hogy tudjuk finanszírozni a fejlesztéseket, így többnyire egyedül nevelem őket - vázolja családja helyzetét Kovács Anett, egy másik édesanya. - A hivatalosan előírt fejlesztések, amiket elvileg az állam finanszíroz, a mi esetünkben nem elegendőek, amit megkapunk, az sem folyamatos a munkaerőhiány miatt. A többit magunknak kell kigazdálkodnunk. A legnagyobb fiam 14 éves, Asperger-szindrómás, ADHD-kóddal. Az iskolában szinte semmilyen fejlesztést nem kap, a magánfoglalkozások viszont csak a múlt hónapban kb. 60 ezer forintba került, a számára fontos táplálékkiegészítőkkel és a speciális étrenddel együtt. A két kisebbre múlt hónapban ugyanerre 250 ezer forintot költöttünk. Ez összesen 310 ezer. Nem lenne kötelező, de enélkül nem fejlődnének ennyire, márpedig nekünk az a célunk, hogy jól tudjanak integrálódni. Ennek sajnos ez az ára.” - számol fejben Anett, aki kézművesként dolgozik a gyerekek nevelése mellett. Azt mondja, eddig két-három alkalommal indított kézműves vásárt, aminek a bevételét az óvodára szánták: “Ebből vannak új játékok, új öltözőszekrények, és ebből újították fel a tornatermet”.
"Balázs elég sokszor jött haza véres pólóban"
Az óvodába 55 gyerek jár. Az SNI-s gyerekeknél a speciális igények miatt egy gyerek háromnak számít. Ennek megfelelően kellene biztosítani a velük foglalkozó pedagógusok számát is, vagyis a 8-12 fős csoportokban négy főnek (jobb esetben egy gyógypedagógus, vagy fejlesztőpedagógus és három egyéni fejlesztéshez is értő dadus) kellene ott lennie velük.
"Ehhez képest nálunk a csoportban volt olyan, hogy 8-10 kisgyerekre egyetlen ember maradt. Ez óriási probléma. Ha a dadusnéni egy nem szobatiszta kisgyereket (mert a többségük nem az) tesz rendbe a pelenkázóban és addig egy epilesziás gyerek rohamot kap a csoportszobában, vagy a saját gyerekemből kiindulva kiugrik az ablakon…ez veszélyes” - mondja Csilla.
“Az én gyerekemnek közel egy évbe telt, amíg elfogadta a fejlesztőpedagógust, akit most elveszített, mert elment az oviból. Már a célegyenesben voltunk, majdnem elindult a beszéd nála, aztán teljes hátraarc: dührohamok újra, stressz, sírás, betegségek sora, látványos visszaesés” - vázolja, mekkora jelentősége lehet egy autista kisgyerek életében, ha valami félrecsúszik.
“Ezeket a traumákat nálunk úgy kell elképzelni, hogy ha mondjuk fél évig gyönyörűen fejlődött a gyerek és egyszer csak történik egy bántalmazás, vagy bármi, akkor az a hat hónap zárójelbe kerül, kezdhetjük előről az egészet. Balázs például elég sokszor jött haza véres pólóban” - mondja Anett.
Amikor arra kérik szülőket, inkább ne vigyék be a gyereket az óvodába
“Amikor a szülő kap egy hivatalos levelet arról, hogy ha lehet, inkább ne vigye óvodába a gyerekét aznap, akkor már tudja, hogy komoly gondok vannak. Ezt azzal indokolták, hogy ha túl sok gyerek van az óvodában (vagyis inkább túl kevés pedagógus), akkor nem tudnak rájuk vigyázni és felfüggesztik az óvoda működését” - meséli Csilla.
Pedig nem volt ez mindig így, és a szülők szerint most sem az oviban dolgozókkal, vagy az óvoda vezetésével van a gond: “Szakmailag kiváló pedagógusok dolgoznak az óvodában és emberfeletti munkát végeznek. Rengeteg sikersztori kötődik ezekhez az intézményekhez. 7-8, de akár 6 éves gyerekeket is teljes mértékben integrálható szintre hoztak. Ha mindent megkapnak, sok esetben fel sem tűnik egy általános iskolai osztályban, hogy ezek a gyerekek valamiért mások”.
“Amíg viszont az ott dolgozók nem kapják meg azt a segítséget, ami a munkájuk ellátáshoz kell, addig nem fognak tudni többet tenni és ez a mi gyerekeink fejlődésén fog lecsapódni” - fejezi be Anett mondandóját Csilla. A szülők azt mondják, rendszeresen megosztják egymással a praktikákat, hogyan érdemes közelíteni gyermekeiknél a konfliktusok feloldásához. “Folyamatosan ilyen bevált fogásokat cserélünk ki a többi szülőtársunkkal. Lassan doktorálhatunk autizmusból” - mondják nevetve.
Nevetett, ha rugdosták, azt hitte így barátkoznak vele
Deák Barbara, a még bejegyzés alatt álló Unikornis Egyesület vezetője Dáviddal, autista gyermekével érkezik. Ők nem az oviba járnak, Barbara rendszeresen közreműködik a kerületi integrációs kerekasztal szervezésében. A találkozóra eljött Bangó Roland, a szegregációs politikában jelentős tapasztalattal rendelkező szakértő, a Ferencvárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat képviselője is, akivel Babara közösen dolgozik az egyesület felépítésében. Céljuk, hogy egy kerületeken átívelő kezdeményezést indítsanak a ferencvárosi óvodához hasonló problémákkal küzdő intézmények helyzetének javításáért. A képviselő szerint már több önkormányzattól és polgármestertől kaptak pozitív visszajelzést.
“Amikor ezek a gyerekek és a társadalom összetalálkoznak az autisták első élménye a kirekesztettség. Nem tudnak beilleszkedni a többi gyerek közé, egyből öket fogják kipécézni. Ez a csúfolódástól egészen a fizikai bántalmazásig terjedhet. Ezeket pedig a többi gyereknél sokkal súlyosabban élik meg” - meséli saját tapasztalatból is. “Az óvodában még volt rálátásom arra, hogyan kezeli Dávid, ha bántják. Ha ütögették, vagy rugdosták, akkkor csak nevetett rajta, mert azt hitte, hogy így akarnak vele barátkozni a többiek” - teszi hozzá.
Kiharapott vakolat, “játszótér”, álomvilág a kerítésen túl - terepszemle
A IX. kerületi Közvágóhíd utca felől csak a teljes óvoda-komplexum képe látszik, meg amit a kerítésen kívülről látni. A hvg.hu birtokába került fotók alapján azonban egyből érthetővé válik, miért beszélt a cikk elején az egyik édesanya "nyomorult kis udvarról". A Dél-Pesti Centrum Kórház épületei szabályosan körbeölelik az óvodakomplexumot, ahol több óvoda működik egy akolban. Az egyik homlokzatáról hullik a vakolat, a bejáratnál egy akár akadálymentesítésnek is csúfolható betondombocska vezet fel a lépcső mellett - ide járnak az SNI-sek. “Látná belülről, az még durvább” - jegyzi meg keserűen az egyik szülő, akivel beszélünk. Hozzáteszi, nem tudják romlott-e a helyzet, mert a veszélyhelyzet idején bevezetett szigorítás itt valamiért érvényben maradt és a szülők nem mehetnek be az intézménybe, a gyerekeket viszik ki hozzájuk.
Az udvarra vezető kapunál nem túl komoly akadályt képező sufnituning kerítéskezdemény hivatott eltéríteni a szülők szerint erre kifejezetten hajlamos gyerekeket a szökéstől. Az omladozó vakolatból a szülők szerint olykor a gyerekek is kiharapnak kisebb darabokat. Az udvar közepén egy letakart homokozó árválkodik, használaton kívül. “Megsüllyedt, úgyhogy nem játszhatnak benne a gyerekek, de legalább elfoglalja az udvar nagy részét” - fűzi hozzá az egyik szülő a képeket magyarázva.
És valóban sok más tereptárgynak nem marad hely, de talán jobb is, a játékok állapotát látva. A libikókáról például hiányzik a fogózkodó, “félig le volt törve, a múltkor csak az ovónéni lélekjelenlétén múlott, hogy nem nyársalta fel magát a gyerekem. Jobb, hogy leszedték” - mondja rezignáltan egy másik szülő. Így persze nem lehet normálisan használni, de legalább nem veszélyes. Vagy nem annyira.
A libikókán és a homokozón kívül még egy darab csúszda árválkodik az alig 7-8 méter széles kertben. “Rosszul rakták össze, nem errefelé kellene néznie, de a gumiborítás is felszakadt már, ezek a gyerekek pedig néha még a saját lábukban is megbotlanak, nemhogy ebben” - meséli az egyik anyuka.
Az óvodának van egy másik udvarrésze is, ez egy másik bejáraton át érhető el. “Azt mi, szülők gazoltuk ki nemrégen, de már most is elég cudarul néz ki” - mutatják a fotókat a gazzal benőtt apró területről, ahol viszont tényleg nincs semmi egy szakadt ugrálóasztalon kívül. Az udvarnak egy előnye van, a kilátás. Remek panoráma nyílik a többi tagóvoda rendben tartott udvaraira, felújított játékokkal, a vaidúj röplabdapálya pedig még az utcáról is jól látszódik. Ezek azonban a Komplex Óvoda ovisainak legfeljebb esztétikai örömöt nyújt.
“Nem tudok már felelősségteljes, szakmai munkát végezni”
Az udvar még az intézmény kisebbik baja, pedig az óvodába járó 55 gyerekre jutó parányi terület elég komoly kihívás, hiszen a speciális nevelési igényű gyerekeknek különösen nagy szükségük lenne a szabad levegőn eltöltött időre. A szülőket jobban aggasztja az óvodában uralkodó állandó és jelentős munkaerőhiány.
A szülők többször is megkeresték már a Belső-Pesti Tankerületet, de állításuk szerint vagy egyáltalán nem kaptak választ, vagy be nem váltott ígéretekkel szerelik le őket. Egyikük levelében jelezte, hogy
csak ebben az oktatási évben már az ötödik pedagógus mondott fel.
Úgy tudjuk, az önkormányzat már tartott helyszíni szemlét és ők is látták, hogy vállalhatatlan állapotban van az udvar. A Belső-Pesti Tankerület élén sűrűn váltakozó vezetők egyike partner lett volna rá, hogy az önkormányzat tulajdonában, de a tankerület vagyonkezelésében álló intézmény udvarának felújításához szükséges összeget összedobják, de a tankerület vezetője távozott, utódjával pedig megrekedtek a tárgyalások. Az első írásbeli megkeresés még 2021 júliusában történt, de úgy tudjuk, szóbeli egyeztetés már korábban is zajlott.
“Az infrastrukturális állapot változó”
Megkerestük az Ferencvárosi Komplex Óvoda, Általános Iskola és EGYMI vezetőjét, Kovács József Istvánt, hogy megkérdezzük, milyen a párbeszéd a tankerülettel. Az intézményvezető szerint valóban van munkaerőhiány, és keresnek pedagógusokat. Azt mondta, szeptember óta egy üres pedagógus álláshelyük van, amelyet helyettesítéssel látnak el. Ahogy fogalmazott, “az infrastrukturális állapot pedig változó, tárgyalásaink óta eltelt idő alatt javuló”.
Ő azonban úgy látja, hogy a tankerület pozitívan áll a problémához és hajlik a megoldásra a tárgyalásaik során. “Ismerik és értik a problémáinkat, közösen keressük a lehetőségeket a helyzet megoldására. Javaslatainkat elfogadva talán belátható időn belül megoldják a legnagyobb gondokat”. Ez szerinte is nagyrészt a túlterheltség következménye. Ennek egyik oka, hogy ők az egyetlen ilyen intézmény a Belső-Pesti Tankerületi Központ működési területén, így már több fővárosi kerület tartozik hozzájuk. “Januárig érkeztek új gyerekek az óvodánkba. Most már nem veszünk fel évközben új gyereket és a nyár elején elballagó 20 helyett csak 10-en érkeznek ősszel. Így az 50 főről 40 főre csökken a gyermeklétszámunk, mely 8 fős csoportokat jelent.” - ígéri az intézményvezető.
Az udvarral kapcsolatban is bizakodó, mert a tankerület küldött egy vállalkozót, aki árajánlatot nyújtott be, így “ezt mindenképp rendezik remélhetőleg a nyáron, vagy nyár végén” - tette hozzá. A szülők szerint viszont a tankerülettől ez már a sokadik ígéret, eredmény nélkül. Az intézményvezető szerint viszont fontos hozzátenni, hogy két tankerületiigazgató-váltás is történt a közelmúltban és mindig az alapoktól kellett kezdeni a tárgyalást, emiatt húzódik a felújítás.
Cáfolja viszont, hogy azt kérték volna, inkább maradjon otthon a gyerek a munkaerőhiány miatt. “Egyszer volt ilyen, decemberben, amikor kiesett három pedagógus is a Covid miatt, akkor valóban arra kérték a szülőket, hogy azon a pénteken délben, aki meg tudja oldani, vigye el a gyermekét” - mondta az intézmény vezetője. A túlterheltséget a tankerülettel együttműködve igyekeznek megoldani és lesz olyan intézmény, ami óvodai csoportot indít és a Komplex Óvodában is "próbálkoznak a bővítéssel".
A kerületi költségvetésben ott a pénz
Egészen másképp látja Baranyi Krisztina: “2019-ben, mikor átvettük a kerület vezetését, már volt egy felmérés, akkor már erősen balesetveszélyesek voltak ezek a játékok” - mondta a kerület polgármestere a hvg.hu-nak. Elmondása szerint a tankerület új vezetőjével 2020-ban megegyeztek, hogy a költségnek átvállalják a felét. Erre ígéretet kaptak 20-ban és 21-ben is, be is került a kerület költségvetésébe. “Aztán kiderült, hogy az állam nem szán erre egy forintot sem. Felajánlottuk, hogy elvégezzük a beszerzési eljárást, keresünk kivitelezőt. Az idei költségvetésben is elkülönítettünk erre 20 millió forintot. Már a harmadik év, hogy sem ezzel, sem a két kerületi úszoda problémájával nem tudunk előrelépni” - teszi hozzá a polgármester, aki szerint a tankerület packázása az ellenzéki vezetésű kerületnek szól.
“A Klebelsberg Központtal folytattunk levelezést, ebben azt írták, hogy a Belső-Pesti Tankerületi Központ lefolytatott egy vizsgálatot és mindent rendben találtak, de ez a vizsgálat meg sem történt. Megkerestem a minisztériumot is, ezután a minisztériumi megkeresésre is ugyanezt állították: a fejlesztéseket megtartják, a pedagógusok száma megfelelő, vagyis minden oké. Tehát felfelé és lefelé is hárítanak” - teszi hozzá az egyik édesanya, Illésné Bujdosó Csilla.
A Belső-Pesti Tankerületi Központot megkerestük mi is, válaszukban azt írták, az óvodai csoportokban a gyermekek létszáma egy esetben sem éri el vagy haladja meg a törvényben előírt maximális 13 főt. A távozó kollégák helyére pedig folyamatosan veszik fel az új jelentkezőket, de nem tudtak betölteni minden üres álláshelyet. Az intézményvezető tájékoztatása szerint egyéni, kiírt fejlesztések nem maradtak el. Állításuk szerint az óvodaudvar és az udvari játékok tekintetében a tankerületi központ jelenleg is egyeztetéseket folytat, a tervek szerint ezeket a nyáron felújítják.
Sosincs vége
Speciális nevelési igénnyel diagnosztizált gyerekeket nevelni egy életre szóló, embert próbáló kihívás. A Magyarországon kiugró pedagógushiány miatt ezek a gyerekek örökre elveszíthetik az esélyt arra, hogy sikeresen beilleszkedjenek az őket még mindig sokszor különcként, rosszabb esetben koloncként kezelő többségi társadalomba. Nem segít persze az sem, ha az őket kezelő intézmény évek óta tartó elhanyagoltsága is piros betűkkel jelzi számukra: “Nem értek annyit, mint mások”.
Ahogyan az egyik édesanya mondta: “Ez nem luxus, ezek alapkövetelmények, minden egyes gyereknek járnak. A mieinknek is”.
