Az orosz agresszió veszélyeire figyelmeztetett a Fidesz vezetője és jelenlegi külügyminisztere – na, nem mostanában, hanem 2007-2008-ban, még ellenzékiként. Érdekes látni, mennyire világosan látták akkor még a párt vezetői az orosz nagyhatalmi törekvések veszélyeit.
Az elmúlt években nagy fordulatot vett Orbán és a Fidesz oroszpolitikája. Ellenzékből még olyan szövegekkel kritizálták a Gyurcsány-kormány oroszbarátságát, Oroszország magyarországi befolyását, sőt magát Vlagyimir Putyint, amelyek ma már elképzelhetetlenek. Ebben a cikkben azokat a szövegeket gyűjtöttük össze, amikor Orbánék még nekimentek az oroszoknak.
Amikor Orbán még óvott a “keleti birodalomtól”
Tíz év kellett ahhoz, hogy Orbán Viktor "a gonosz birodalmának” ostorozásától eljusson odáig, hogy Oroszország “hasznos partnere” Magyarországnak. Az 1989-es híres Orbán-beszédig, amellyel az orosz katonák hazatérését sürgeti, most nem repülünk vissza, ám az is világos, hogy az első Orbán-kormány idején egyértelműen hűvös volt a magyar-orosz viszony, egyetlen jelentősebb, magas szintű diplomáciai találkozót sem tartottak, és később, ellenzékben is csak bírálatot kapott Orbántól Oroszország, valamint a szocialista kormányok, amelyek viszont igyekeztek rendezni a viszonyt az oroszokkal. Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc többször is találkozott Vlagyimir Putyinnal, a közeledést pedig Orbán élésen kritizálta.
A Fidesz elnöke 2006-ban az egykori Szovjetunióról beszélve a “gonosz birodalmát” emlegette, 2007-ben pedig azt fejtegette, hogy Magyarországgal szemben Oroszországban “nem piaci, hanem állami, politikai alapú logika működik”, és az “újratatarozott keleti birodalom” felemelkedésére figyelmeztetett, “amelynek leheletét már a bőrünkön érezhetjük”. Ekkor, 2007-ben hangzott el Orbántól a befolyásos orosz gázcégre vonatkozó híressé vált mondat, miszerint
nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!"
Ugyanebben az évben mondta azt is, hogy “az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk, és azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy ezek a dolgok visszamásszanak az ablakon”. Ekkor azt is mondta:
“Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”
Orbán 2008-ban aztán arra intette a Gyurcsány-kormányt, hogy
“nem lehet az oroszokkal olyan szerződést aláírni, amelyet tíz évre titkosítanak".
Az energetikát érintő témát akkor Orbán úgy értékelte: “az energia kérdése nem egyszerűen gazdasági, hanem biztonsági, külpolitikai, a szabadságunkkal is összefüggő kulcskérdés (…) hogyan, kitől szerezzük be, nem kerülünk-e függőségbe”.
Amikor pedig 2008 nyarán Oroszország katonai agressziót hajtott végre Grúziában, Orbán világosan és élesen elítélte Moszkvát – majdnem azokkal a szavakkal, amelyekkel most az ukrajnai háborús agresszort ítélte el a világ nagyobb része. Azt mondta:
“A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt. (...) Hiába érzi valaki újra megerősödve magát, nem jelenti azt, hogy fönnálló konfliktusait olyan módon rendezheti el, amely elfogadhatatlan a 21. század emberi életet és méltóságot tiszteletben tartó világában.”
Sőt, Orbán akkor ellenzékből keménynek mutatkozott a szükséges reakciót illetően is:
“Legközelebb hol fognak fellépni? A mi szomszédságunkban? (…) Oroszországgal szemben, ha szükséges, igenis, civilizált, békés, nemzetközi diplomáciában elfogadott válaszlépéseket lehet tenni (…) nyilván az oroszoknak is lesznek válaszlépései, tehát érdemes átgondolni mit teszünk, de figyelembe véve minden orosz válaszlépést, az olaj-, a benzin- és a gázár kérdését is beleértve, nekünk itt és most világos erkölcsi alapállást érdemes elfoglalni.”
De nemcsak Orbán, hanem más vezető fideszes politikusok is ezen az állásponton voltak akkoriban. Például Deutsch Tamás is, aki a grúziai helyzetről akkor azt mondta:
"A kommunizmus szelleme köszön vissza az orosz hadsereg grúziai bevonulásában, a hidegháború vége óta nem volt példa ilyen, a birodalmi érdekből fakadó nyers brutalitásra (…) Ma Grúzia, holnap talán Ukrajna."
A 2021-ben pedig a külföldi állampolgárnak adható legmagasabb orosz állami kitüntetést büszkén átvevő Szijjártó Péter még ennél is borúlátóbb volt 2008-ban:
“Ha lerohannak egy független államot, akkor az is elképzelhetővé válik, hogy Moszkva ugyanilyen brutálisan fejezi ki nemtetszését, ha érdekeivel ellentétesnek tartja a következő ukrán, szlovák, litván vagy akár magyar miniszterelnököt.”
A ma már a “magyar modellre”, a keleti nyitást jelentő külpolitikára – március 15-i szavai szerint “belevaló” külpolitikára – oly büszke Orbán 2008 őszén, ellenzékben még egészen másfajta külpolitikai igazodási pontokat jelölt ki Magyarország számára. Azt mondta: “Magyarország egy felértékelődő, közép-európai régióban találhatja meg a gazdasági és politikai számításait. Nem egy közép-európai különutas, oroszbarát, magát az orosz érdekek alá rendelő vonalvezetés szolgálja az érdekét. Utóbbi sokkal kevesebb esélyt kínál, mint egy felértékelődő régióhoz való csatlakozás.”
Kormányon már “hasznos partnerré” vált Oroszország
Az Orbán és a Fidesz politikájában beálló 180 fokos fordulatot egyértelműen a kormányzati pozíció hozta el, megindult az Oroszországhoz és Vlagyimir Putyinhoz való óvatos közeledés, amely később már-már rajongásba csapott át. Az enyhülés jelei azonban már 2009 őszén, a Fidesz győzelmét hozó választás előtt megmutatkoztak. Az ellenzéki pártvezető Orbán Szentpéterváron találkozott Putyinnal, majd úgy nyilatkozott:
“Az embernek időnként az az érzése, hogy néhány gyanús szocialista alak területe és fennhatósága alatt áll az egész orosz–magyar ügy (…) Ennél többet érdemel a két ország, szeretnénk rendezni és új alapokra helyezni az orosz–magyar kapcsolatokat.”
Az elmúlt tíz év oroszbarátra hangolt kormányzati nyilatkozataiból olyan sok van, hogy abból külön cikkel jelentkezünk a hétvégén.
„Orbán a választások közeledtével elfordul Putyintól”
