Úgy tudjuk, jön a törvénymódosítás, és hamarosan már csak egyszer lehetne kihallgatni a gyermekkorú sértetteket, még akkor is, ha emiatt az elkövető esetleg megúszhatja. A nagy kérdés, hogy felkészült-e erre a magyar igazságszolgáltatás.
Elvben nem fordulhatna elő többé olyan eset, hogy egy molesztált kisgyereket egy büntetőeljárás során többször ismétlődően hallgatnak ki a hatóságok. Legalábbis ha a parlament is elfogadja az új büntetőeljárási törvényt, amelybe a hvg.hu értesülése szerint a nemzetközi kötelezettségek nyomán egyértelműen bekerül végre, hogy a különösen sérülékeny sértetteket (s a gyerekek nyilvánvalóan ilyenek) csupán egyszer lehet kihallgatni.
A hvg.hu alig pár hete is írt olyan esetekről, amikor szexuálisan bántalmazott gyerekeket 9-10 alkalommal is megpróbált kihallgatni a nyomozó hatóság, a Helsinki Bizottság pedig egy olyan kislány ügyét tette közzé, aki azok után, hogy már három különböző hatóság előtt, részletesen elmesélte a megerőszakolása történetét, és egyértelmű választ adott a feltett kérdésekre, tavasszal újabb idézést kapott. Pedig vallomásait jegyzőkönyvezték, hangfelvételt is készítettek róluk, miközben az életszerűtlen, már csak az emlékek halványodása miatt is, hogy újabb információval tudott volna szolgálni az ügyről.
Ennek a kislánynak az édesanyja nem engedte lánya újabb meghallgatását. Kiderült, okkal és joggal, azóta ugyanis az ombudsmani hivatalban és a Legfőbb Ügyészségen is indult vizsgálat annak kiderítésére, hogy a hatóságok miért fokozták a kislány kínjait, ahelyett, hogy megvédték volna. Ez nem egyedi eset, gyakran előfordul, hogy az igazságszolgáltatás újra traumatizálja a gyerekeket, ezt hívják a szakemberek „rendszerabúzusnak”.
Az új büntetőeljárási törvénybe bekerülő egyszeri kihallgatáson egyszerre kell majd jelen lennie a nyomozónak, ügyésznek, nyomozási bírónak, és ha kell a pszichológusnak is, s kötelező lesz videóra venni a beszélgetést. Ha nem sikerül a kihallgatás, akkor nincs mit tenni, az a vád felelőssége lesz. Ezt kell majd az eljárás során végig, azaz a tárgyaláson is felhasználni.
Ennek azért lenne jelentősége, mert a sorozatos kihallgatások, a szörnyű emlékek felidézése fenntartja a traumát és ezzel a felépülést gátolja. „Soha nem öncélú a visszaidézés, hanem a történtek tisztázása miatt van rá szükség” – árnyalta a képet Somogyi Gábor kúriai bíró az Unicef Magyar Bizottsága és a beszeljrola.hu portál által, a témában szervezett beszélgetésén. Mint mondta, volt ez rosszabb is: 20 éve még a hatéves gyereket is a tárgyalóteremben hallgatta ki, pontosan ugyanúgy, ahogy az összes többi, felnőtt tanút is. 2008 óta azonban 14 év alatti gyereket már nem lehet tárgyaláson, csak egy speciális, ”gyermekbarát” helyiségben meghallgatni. „Ma már talán egy fokkal jobb a helyzet” – fogalmazott a bíró.
A rendőrség az elmúlt egy évben 243 olyan 14 év alatti gyerekről szerezett tudomást, aki szexuális erőszak áldozata lett és ezekből majd mindegyik ügy eljutott a bíróságig, ahol az ügyek 90 százaléka amúgy megáll. „Ritka a felmentő ítélet, akkor is a bizonyítottság hiányában” – mondta tapasztalatairól a kúriai bíró. De ez bizonyosan a jegyhegy csúcsa, az Európa Tanács például minden ötödik gyerek érintettségéről beszél. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden ötödik gyereket megerőszakolnának. A szexuális visszaélésnek vagy bántalmazásnak ugyanis sok formája lehet: a szexualizált légkör megteremtésétől a valódi közösülésig. Ami közös ezekben, hogy az elkövető minden esetben hatalmi pozícióban van a gyermekkel szemben, és ezzel a hatalommal él vissza, az abúzussal pedig súlyos és tartós károkat okoz, leggyakrabban depressziót, szorongást, poszttraumás stressz szindrómát, antiszociális viselkedést. A magas látencia nem véletlen, egyik oka minden bizonnyal, az, hogy a környezet és sokszor még a hatóságok is az áldozatot hibáztatják azért, ami vele történt. Ez pedig csak megerősíti az áldozatot abban: ő tehet arról, ami vele történt.
Az erőszaktevő igen gyakran családtag és tévedés lenne azt hinni, hogy iskolázatlan és szegény. Néhány éve az egyik margitszigeti mutogatós bácsiról derült ki, hogy nappal tisztes aneszteziológus orvos egy fővárosi klinikán, feleséggel, gyerekekkel. „Remek szakember volt ő is, de amikor elkapták és felelősségre vonták, akkor ez nem volt érv. Miért? Mert a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz” – fogalmazott Gyurkó Szilvia gyermekjogász egy cikkében, aki szerint simán lehet az erőszaktevő tehetséges, vagy akár briliáns személyiség – ahogy például a pannonhalmi bencés gimnázium szexuális visszaélést elkövető tanárával kapcsolatban fogalmaztak az áldozatok.
„Az áldozatok védelme nagyon jó irány, csak az a kérdés, hogy felkészült-e erre a magyar igazságszolgáltatás” – értékelt a hvg.hu-nak Gyurkó. Hozzátette, Európa jelentős részén már évtizedes gyakorlat az egyszeri kihallgatás, s már az is kiderült, hogy ott nem működik, ahol a hatóságok között nincs kommunikáció és kölcsönös bizalom. Márpedig ez nem éppen a magyar rendőrség, ügyészség és bíróságok sajátja – erre utalnak legalábbis azok a csörték, amelyek például a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügyben készült vádirat kapcsán alakultak ki. Bevezetni csak akkor szabad, ha erre az érintett szakemberek is fel vannak készítve – hangsúlyozta Gyurkó. Ennek egyelőre nincs nyoma: a rendőrségen csak esetleges, hogy kihez jut el a képzés, és a bírókat is csak elméletben, előadások által érzékenyítik.
Kiss László nemierőszak-ügyében nagy lehetőség halasztódott el. A sikeredző kiállása és őszinte megbánása, ha kimondja, hogy az erőszak nem elfogadható, hatalmas promóciója lehetett volna szexuális visszaélések megelőzésének a szakemberek szerint. De nem így lett, bár Kiss – aki az elmúlt hetek alatt láthatóan megtört, és a tagadásból végül eljutott a beismerésig – a virágcsokor mellé annyit mondott: „nem a 20, hanem a 75 éves Kiss László kér bocsánatot".
A Kiss-ügynek vannak amúgy hangzatos, de kevésbé hatékony következményei is. Az LMP például törvénymódosításokkal tiltaná meg, hogy a szexuális bűncselekményekért elítéltek számára, hogy gyermekekkel foglalkozzanak. A Demokratikus Koalíció pedig határozati javaslatban kéri, hogy a kormány hozza létre a szexuális bűnözők, nyilvánosan elérhető adatbázisát. „Mivel a szexuális erőszaknál talán csak a korrupció nagyobb, az elkövetők nagyobb része meg tudja úszni” – figyelmeztet Gyurkó, aki szerint így az adatbázis is csak a biztonság hamis illúzióját tudja kelteni.
