Sokban van a dohány, mégis legalább 2,5 millióan füstölnek. Ehhez képest az uniós támogatást is élvezett leszoktatástámogatás nem hozott világra szóló eredményeket.
A dohányzásnak nemcsak a háztartási, hanem társadalmi költségei is tetemesek. Egy házaspár a havi minimálbérnek megfelelő összeget is képes elfüstölni, az államháztartás pedig durva közelítéssel évi 80 milliárd forinttal többet ad ki a kárenyhítésre, mint amennyit adóágon beszed a dohányeladásból.
Az Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) adatai szerint a magyar felnőttek 29 százaléka dohányzik, ráadásul 98 százalékuk egyáltalán nem alkalmi kocadohányos. A napi rendszerességgel füstölők 2,5 milliós táborából évi egymillió kezelésre szoruló beteg kerül ki. A káros szenvedély következménye mindenekelőtt a krónikus légzőszervi betegség, a szív- és érrendszeri bajok, a tüdőrák és a stroke, s mindezek együttes hatásaként a rövidebb élettartam.
Évente több mint 20 ezren halnak meg káros szenvedélyük egyenes folyományaként. A dohányos férfiak átlagosan 16, a nők 19 évvel élnek rövidebb ideig, mint a nikotint mellőzők.
Ezekhez, a fenti összegekhez képest elenyésző, mindössze 238 millió forint uniós támogatás jutott arra, hogy az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet módszertani központot hozzon létre a dohányzásról való leszokás támogatására, és másfél éven át telefonos segítséget adjon azoknak, akik tanácsot kérnek, káros szenvedélyüktől való szabadulásukhoz. A cél az volt, hogy ötezer klienst vonjanak be a telefonos tanácsadásba és legalább 1250-en sikeresen váljanak meg nikotinfüggőségüktől. (Felmérések szerint a napi rendszerességgel dohányzók egynegyede, az alkalmi dohányosok 40 százaléka tett kísérletet a leszokásra, a kikérdezést megelőző fél évben.)
A fenti célkitűzés eléréséről a Korányi honlapja nem tudósít, a HVG kérdésére azonban az intézmény főigazgatója, Kovács Gábor leírta, hogy a telefonos segítségre 5067-en jelentkeztek, fél év múltán 32, egy évvel később pedig 22 százalékos volt a sikerráta. Ezzel többé-kevésbé sikerült teljesíteni az uniós pályázat vállalását. A főigazgató hangsúlyozta, hogy ebben nem merült ki a Leszokás Támogatási Központ munkája, lévén továbbképzéseket szervezett, részt vett jogszabályok előkészítésében, és a tüdőgondozókban létrehozott leszokási pontok munkáját koordinálta, felügyelte. (Ha kíváncsi arra, mennyire rabja a füstölés szenvedélyének, töltse ki a Fagerström nikotinfüggési tesztet a leszokas.hu oldalon.)
A tüdőgondozók – pontosabban irányítóik, a megyei kórházak – külön is pályázhattak uniós támogatásért, „egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok fejlesztése” címszó alatt. Erre összesen 486 millió forint támogatás állt nyitva, végül 19 pályázó csupán 279 millió forint hasznosítására tudott nyertes pályázatot írni. Ezen felül a dohányzásról való leszoktatás egyéni támogatására 2014 januárjától lehetett finanszírozási szerződést kötni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), a csoportos lebeszélés csak 2015 elejétől közfinanszírozott tevékenység.
A HVG kérésére az OEP összesítette, hogy 2014 és 2015 augusztusa között hányan ügyfél leszokási szándékának támogatására fizetett a társadalombiztosító. E szerint 20 hónap leforgása alatt 2620 páciens vizsgálatát (havi 131) számolta el a 19 tüdőgondozó, 1527 fő után igényeltek egyéni foglalkozás címén összesen 458 ezer forintot. Úgy látszik, a csoportok verbuválása ment a legnehezebben, mert csupán 753 jött össze a kérdéses időszakban.
