Székely László ombudsman azért fordult az AB-hoz, mert szerinte ez a szabályozás ellentétes a jogbiztonság elvével, mert nem egyértelmű, hogy mire hatalmazták fel a képviselő-testületeket. "Az önkormányzatok – nem egy esetben a helyi bevételek növelése érdekében – egészen »abszurd« és szokatlan közösségi együttélési szabályokat is alkotnak, amelynek nyomán pedig jelentős összegű bírságokat szabnak ki a szabályok ellen vétőkre" - összegezte tapasztalatait. Hasonló következtetésre jutott a Kúria is egy kerületi rendelet törvényességi felülvizsgálata során.

Az alkotmánybírák többsége ezzel nem értett egyet, és itt vált világossá, mivel jár, ha a parlamenti többség magába az Alaptörvénybe illeszt bele korábban azzal ellentétesnek nyilvánított előírásokat. Ugyanis miután 2012-ben az AB megsemmisítette azt, hogy az „életvitelszerű közterületi tartózkodást”, azaz lényegében a hajléktalanságot önmagában jogsértőnek lehessen tekinteni, a képviselők 2013-ban az Alaptörvénybe beleírták: „Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást”.

Ehhez most a bírák hozzátették: bár ez az alkotmányos szabály „csak az életvitelszerű tartózkodásra vonatkozóan tartalmaz konkrét rendelkezést, következményei ennél szélesebbek”. Vagyis ha tiltott zónákat szabad kijelölniük az önkormányzatoknak, akkor egyéb magatartási szabályokat is meghatározhatnak. Ha pedig ezt hibásan, törvénybe ütközően teszik, amit az AB szerint a többségről eleve nem helyes feltételezni, erre is van orvosság, hiszen a megyei kormányhivatal az ilyen helyi rendelet ellen bírósághoz fordulhat, vagy akár az AB megkérdezését is kezdeményezheti.

Csak négy alkotmánybíró vélte úgy, hogy a kifogásolt pontokat meg kellene semmisíteni. Czine Ágnes szerint például kollégáinak többsége téved, amikor a hajléktalanokra vonatkozó szabályt szélesen értelmezi, ugyanis maga a kormány mondta ki, amikor az Alaptörvény-módosítás után újrafogalmazták a szabálysértési törvény adott pontját, hogy „a helyi önkormányzatok rendeletalkotási joga korlátozott, a tiltást csak … a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelme érdekében tehetik meg”. Vagyis ebből egyáltalán nem következik, hogy az állampolgárok életvitelének értékelésére is felhatalmazást kaptak. A törvény garanciákat mellőző, pontatlan megfogalmazása pedig „magában hordozza annak lehetőségét, hogy az önkormányzat tetszése szerint, illetve az érintettek alapvető jogait érintő módon határozza meg a közösségi együttélés alapvető szabályait.”

Salamon László különvéleményében azt írta, hogy „rendkívül széles, parttalan” jogkört kaptak az önkormányzatok, és így lehetővé vált, hogy „állami kényszereszközökkel avatkozzanak be a … polgárok életébe és a magasabb szintű jogszabályok szerint nem jogellenes magatartásokat is szankcionálhassanak”. Hasonlóan érvelt Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybíró is, de kisebbségben maradtak.