Magyarul is megjelent Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt amerikai nagykövet könyve, amelyet budapesti élményeiről írt, és amelyből kiderül, hogyan viszonyult a Fidesz győzelme utáni átalakításokhoz.
Magyarul is megjelent Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt budapesti amerikai nagykövet könyve, a Nagykövet asszony. Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten, 2010-2013.
Eleni Kounalakis 2010 és 2013 között volt az Egyesült Államok budapesti nagykövete, könyvében az itt szerzett tapasztalatait, élményeit és személyes véleményét írta meg, azt is, amit szolgálati ideje alatt nagykövetként nem tehetett meg.
Kounalakis felidézi találkozásait Orbán Viktorral is, akivel előbb még mint a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével, majd már miniszterelnökkel találkozott. A volt nagykövet nem rejti véka alá, hogy milyen benyomások érték attól az időponttól kezdve, amit az emberek "Orbán Viktor kétharmados forradalmának" neveznek.
Kounalakis azt írja, az új Alaptörvény elfogadása után több száz olyan törvényt hoztak Magyarországon, amelyek szerinte megkérdőjelezték a sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét, elősegítették a szélsőjobboldali befolyás, az intolerancia erősödését, és a miniszterelnök köré koncentrálták a hatalmat, neki viszont mindenkor azt kellett szem előtt tartania, hogy "a magyar törvényekről a magyarok döntenek", és nem amerikai tisztségviselők.
Ugyanakkor mély meggyőződése, hogy bármely egészséges demokráciában a nyilvános vita és párbeszéd döntő szerepet játszik abban, hogy a kormány úgy működjön, ahogyan Abraham Lincoln leírta: "az emberekről, az emberek által, az emberekért".
A könyv Madam Ambassador címmel májusban jelent meg az Egyesült Államokban, és már akkor jelentős médiavisszhangot váltott ki Magyarországon, az ugyanis már akkor kiderült, hogy Kounalakis első találkozója Orbán Viktorral nem sikerült igazán jól, Schmitt Pál pedig meglepte, amikor a vesztességet hozta fel a magyarokkal kapcsolatban, bár Kounalakis is pesszimistának látja népünket.
Eleni Kounalakis azt mondta, azért írta meg visszaemlékezéseit, mert amikor 2013-ban visszatért Kaliforniába, úgy érezte magát, "mint Mihály Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében", hogy a körülötte lévő világ nem tudja, hogy ki, hogyan érzi magát és mit tud, ezért le kellett írnia a tapasztalatait.