Számtalan országban többéves múltra tekintenek vissza azok az esküvőszervező irodák, melyek szolgáltatásaikat kifejezetten meleg párok számára ajánlják, itthon viszont egyelőre csak egyetlen egy cég foglalkozik ezzel. Az Egyesült Államokban legálisan köthetnek házasságot az azonos neműek, nálunk viszont csak anyakönyvvezető által hitelesített bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozására van lehetőség. Mégis a körítést egyre többen úgy szervezik meg, hogy az ne különbözzön bármely más esküvőtől.
A Belváros szívében egy cégér nélküli üzletben üzemel a GayWeddings, olyannyira inkognitóban, hogy én például háromszor sétáltam el előtte, míg végül az egyik alapító tulajdonos, Eszter ki nem jött elém, és be nem vezetett a belülről már igen hangulatos irodába.
A GayWeddings ötlete tőle és üzlettársától, Judittól származik. Rögtön arra kérnek, fotót ne készítsünk, és a nevüket is változtassam meg. Azt mondják, nekik ugyan kevés negatív tapasztalatuk van, de tudják, hogy itthon sokaknak szélsőségesen negatív véleményük van a melegek jogairól, és nem szeretnének bajba kerülni.
Többet kell foglalkozni a lelkekkel
Mindketten hosszú évek óta esküvőszervezéssel foglalkoznak, és egy idő után kiderült számukra, hogy meleg pároknak is igényük lenne rá, hogy segítsenek nekik az esküvőszervezésben, mégsem foglalkozott ezzel Magyarországon senki.
Mivel itthon csak 2009 óta van lehetőség a bejegyzett élettársai kapcsolat létrehozására, azóta pedig tudomásuk szerint csak alig 60-80 pár élt ezzel a lehetőséggel, abszolút a nulláról kellett kezdeniük mindent úgy, hogy a külföldi példákat sem feltétlenül lehetett a hazai állapotokra adaptálni.
Azt mondják, az „esküvő” megszervezése ugyan nem igényel másfajta szakértelmet, mintha egy heteroszexuális párnak segítenének, mégis másfajta kihívás, mert sokkal többet kell foglalkozni a felkészülés lelki oldalával. Az esküvőkön mindig részt vesznek, hogyha esetleg valamilyen atrocitás érné a párokat, rögtön tudják kezelni a helyzetet.
Az emberek nagyon nyitottak
„Vannak olyan ügyfeleink, akik coming outoltak már, és nyíltan vállalják a családjuk, barátaik előtt a másságukat, de olyanok is, akik még csak most készülnek erre. A közös bennük, hogy általában tartanak attól, mit fognak majd szólni a közreműködők, ha kiderül, azonos neműek egybekeléséről van szó. Egy esküvő megszervezése, egyébként is nagy stresszel jár a pároknak, hát még így.”
Judit és Eszter maguk is meglepődtek, hogy mennyire pozitívan állnak ehhez az emberek. A nekik dolgozó cukrászoktól a grafikusig mindenki abszolút támogatásáról szokta biztosítani őket. Persze, olyan szolgáltatókkal nem is dolgoznának jó szívvel együtt, akik nem így gondolkoznak.
A homoszexualitás megítélése egyre jobb
A házasságközvetítő egy melegeknek szóló kiadványban és az interneten hirdeti magát. Eszterék is meglepődtek, mekkora a kereslet irántuk. Néhány nap alatt több száz lájkot és támogató kommentet gyűjtöttek a Facebookon, és a hírük ismerőstől ismerősre terjed. A vendégkörük minden szempontból nagyon vegyes. Vannak fiatalok, öregebbek, szegények és gazdagok. Viszont jellemzően általában fiúpárok keresik őket.
Szerintük a homoszexualitás megítélése egyre jobb az országban, viszont az a csoport, amely nem ért egyet az emancipációjukkal, nagyon agresszíven ad hangot az álláspontjának. Ezért sokan inkább nem foglalnak állást a kérdésben, vagy hallgatólagosan elfogadják a homofóbiát, holott ennél rosszabb nincs. A vendégeiktől rengeteg történetet hallottak arra vonatkozóan, miként bántották vagy alázták meg őket, ezért inkább óvatosak, és csak a szűkebb ismeretségi körük tud arról, mivel foglalkoznak. Igaz, ez szerintük sem normális így.
A pároknak nem kell fizetni
A lányoknak az első számú szempontja a GayWeddingsel az volt, hogy ha két ember össze akar házasodni, akiknek a szerelme, csak azért, mert melegek, olyan sok próbatételnek volt kitéve, akkor azt az anyagi helyzetüktől függetlenül megtehessék. A pároktól ezért nem kérnek pénzt, hanem csak az általuk kiközvetített szolgáltatóknak kell jutalékként a megrendelés végösszegének 10 százalékát odaadniuk. Tehát a pároknak tulajdonképpen semmivel nem kerül többe, hogy van esküvőszervezőjük, mintha nem lenne.
Bence és Gábor öt éve alkotnak egy párt. Mind a ketten vezető beosztásban dolgoznak, és a környezetükben mindenki tudja és elfogadja a másságukat. A magát konzervatív beállítottságúként jellemző Bence szerint egy kapcsolat csak úgy tud fejlődni, ha a pár újabb és újabb szinteket lép. A házasság is egy ilyen szint, és egy kapcsolatban szerinte törvényszerűen el kell jönnie annak a pontnak, amikor két fél hivatalosan is összeköti az életét.
„Mi már nem görcsölünk azon, hogy hiába érezzük ugyanazt a szerelmet, mint egy férfi és egy nő, nincsenek ugyan olyan jogaink, mint neki. Hanem inkább örülünk, hogy legalább ez megvan. A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat között körülbelül csak az a különbség, hogy nem vehetjük fel egymás nevét, meg nem fogadhatunk közösen örökbe gyereket. De ha egy meleg pár ezekre vágyik, az is valahogy megoldható.”
„Egyszerre jövünk be”
A fiúk egy újságban találkoztak a GayWeddings hirdetésével, ezután keresték meg Esztert és Juditot. Az esküvőjük most augusztusban lesz. Ők is nagyon féltek attól, hogyan fogadják majd őket, de nagy nyitottságot és készségességet tapasztaltak. „Mivel sem mi, sem a barátaink nem jártak még olyan esküvőn, ahol két vőlegény van, azért, hogy senki ne legyen zavarban, és elkerüljük a kínos pillanatokat, írtunk egy listát a vendégeinknek, hogy mire számíthatnak majd. Olyanok vannak benne, mint például, hogy egyszerre jövünk majd be, vagy, hogy az húzza fel először a gyűrűt, akinek előrébb van a neve az ábécében. És attól függetlenül, hogy két vőlegény van, lesznek koszorúslányok, és az anyukáké az első tánc.”
Eszter és Judit szerint rengeteg szörnyűség történik a világban, éppen ezért nem értik, hogy lehet bárki számára probléma, ha két ember szereti egymást, és össze akarja kötni az életét. És itt mindegy, hogy egy férfi és egy nőről, vagy két férfiről vagy két nőről van szó. „Szerintünk, ha egymás mellett találják meg a boldogságot, akkor segíteni és támogatni kell őket, nem ellenük menni. Mi ezt tesszük.”
