Bár az Európai Bizottság pénteken utalt arra, hogy részlegesen feloldják a paksi atomerőmű-bővítés szerződéseinek titkosítását, a Miniszterelnökség szerint ez csak az EB döntésére vonatkozik, a szerződések továbbra sem kerülhetnek nyilvánosságra.
„Tekintettel arra, hogy az érintett dokumentumokkal és a folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatos minden további részlet minősített adat, jelenleg nem áll módunkban további információval szolgálni” – ezzel indokolta a kormányszóvivő, hogy miért tartott mindössze két és fél percig a péntek reggeli sajtótájékoztatója a paksi beruházásról szóló európai bizottsági döntés kiszivárgása után.
Kovács Zoltán azt mondta csak el, hogy a Financial Times (FT) értesüléseivel szemben az EU nem blokkolja a Paks II. projekt megvalósulását, és a beruházás folytatódik. Az FT csütörtökön írta meg, hogy az Euratom és nyomában az Európai Bizottság (EB) nem hagyta jóvá a leendő paksi blokkok fűtőanyagának Oroszországból történő kizárólagos importját. Mint arról a hvg.hu is beszámolt, ez az orosz féllel kötött három szerződés egyikét, illetve annak egy részét érinti, amely azonban a paksi beruházás egyik legfontosabb eleme, a működést garantáló fűtőanyag-szállítás.
Félreértés volt, marad a titkosítás
Nemcsak Kovács volt szűkszavú, hanem Anna-Kaisa Itkonen, a bizottság energiaügyekért felelős szóvivője is pénteki brüsszeli sajtóértekezletén. Mint mondta, kész volna részletesebben is elmondani a döntés okait, de csak nagyon keveset tudnak elárulni a témában, mivel a dokumentumokat, amelyek alapján az EB meghozta döntését, titkosították. De jelezte, rövidesen többet mondhatnak, mert úgy értesült, a magyar hatóságok beleegyeztek a paksi bővítésről szóló dokumentumok titkosításának feloldásába.
„Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a paksi beruházásról szóló magyar-orosz kormányközi megállapodás alapján 2014. december 9-én megkötött megvalósítási megállapodások – közöttük az üzemanyag-szerződés – minősített jellege megváltozna. Az azokban foglalt adatok továbbra is titkosítottak maradnak” – szögezte le a Miniszterelnökség a hvg.hu-nak küldött válaszában, amikor a titkosítás feloldásáról kérdeztük. A tárca sajtóirodája közölte, Itkonen megjegyzése egyetlen dologra vonatkozik: a magyar kormány hozzájárulását adta az Európai Bizottságnak, hogy a 2015. március 2-én meghozott döntését „a lehető legszélesebb mértékben nyilvánosságra hozhassa”, de a szerződések nem kerülhetnek nyilvánosságra.
Mit 15? Legyen 30!
A titkosítás körül már hónapok óta áll a bál Magyarországon. A civil szervezetek szerettek volna többet megtudni az oroszoktól rendelt beruházásról, de a kormány nem adta ki az adatokat.
Ezt követően a nemzeti fejlesztési miniszter, Seszták Miklós beterjesztett egy törvénytervezetet decemberben, melyben 15 évre akarta titkosítani a három, Roszatom-céggel kötött megállapodás részleteit. A törvénytervezet parlamenti vitája során egy módosító indítvánnyal a 15 évet végül 30 évre emelték – a javaslatot meg is szavazta az Országgyűlés.
A civilek ekkor kísérletet tettek Áder János államfő meggyőzésére: megpróbálták rávenni, ne írja alá a törvényt. „Megállapítottam, hogy a jogszabály nem ütközik sem hazánk Alaptörvényébe, sem a jogalkotási törvény előírásaiba. A mindenkori köztársasági elnöknek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy saját kénye-kedve szerint, netán mások szempontjait előtérbe helyezve vagy hatáskörét bármely módon túllépve mérlegelje egy, az Országgyűlés által elfogadott törvény aláírását” – adott sajátos magyarázatot az államfő arra, hogy miért nem vette figyelembe az ellenzők szempontjait.
A Társaság a Szabadságjogokért, az Energiaklub, az Átlátszó.hu, a Transparency International Magyarország és a K-Monitor ugyanis úgy vélte, hogy a 30 éves titkosítás többek között az Alaptörvénybe ütközik.
Miért titkosítottak?
A kormány az információk elzárását nemzetbiztonság érdekekkel és a szellemi tulajdon védelmével indokolta. Természetesen egy atomerőmű fokozott biztonsági kérdés (Áder János ezt úgy fogalmazta meg „egy atomerőmű nem biciklitároló”), ezért indokolt, hogy a megvalósításáról és működtetéséről számos információ titokban maradjon, ahogy az is, hogy cégek – akár a Roszatom – üzleti titkai valóban titokban maradjanak.
Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelő kormánybiztos többször is megszólalt az ügyben. Szerinte a titkosítás feloldásával kiderülnének „a magyar fél műszaki, biztonsági és kereskedelmi preferenciái és stratégiái”. Hangsúlyozta, hogy egy atomerőmű adatai azért sem kerülhetnek ki, mert ezzel kockáztatnák az erőmű biztonságát.
Szerinte a világban sehol sem nyilvánosak „létesítésről szóló szerződések” épülő atomerőművekkel kapcsolatosan, „a szerződésbeli adatok egymással összefüggnek, azoknak, illetve azok részeinek a nyilvánosságra kerülése sértené Magyarország pénzügyi, gazdasági, külgazdasági és nemzetbiztonsági érdekeit”.
Miért nem stimmel ez a civilek szerint?
Az öt civil szervezet szerint a titkosítás túllőtt a célon, súlyosan korlátozza a közérdekű adatok megismerését. Idézték az alaptörvényt: „Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez”. Továbbá: „a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával”.
A civilek szerint a 12 milliárd dollárba kerülő, hitelből építendő erőmű nem egy magánvállalkozás, az állampolgároknak joguk van megismerni, hogy mire és hogyan költik a pénzüket. A leginkább azért támadták a tervezetet, mert jelen állás szerint még az alvállalkozók adatai sem lesznek nyilvánosak, pedig jó lenne tudni, hogy kik kapják majd a megbízásokat, így viszont nagy a korrupcióveszély.
Ugyanakkor hivatkoztak az Alkotmánybíróságra (Ab) is. A testület alig egy éve szögezte le, hogy a kormány derült égből villámcsapásként nem minősíthet adatokat pusztán csak formális szempontok alapján titkosnak, valamilyen kontrollt be kell vonni. Az Ab szerint a bíróságoknak kell érdemben – természetesen zárt körülmények közepette – vizsgálniuk, hogy indokolt-e a titkosítás. A civilek fel is hívták arra a figyelmet, hogy a törvénytervezet nem határozza meg egyértelműen és világosan azokat az érdekeket, amik a totális titkosítást alátámasztják, ráadásul szerintük a bírósági kontroll sem garantált.
A civilek hivatkoztak arra is, hogy a törvényjavaslat sérti az EU a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló irányelveit, melyek lehetővé teszik a hozzáférés korlátozását nemzetbiztonsági ok miatt vagy a szellemi tulajdonjogokra tekintettel, de azt is kimondják, „a megtagadás alapját szűken kell értelmezni, minden egyes esetben figyelembe véve a közzététel által szolgált közérdeket”.
Az ügyben decemberben – amikor a kormány előállt az első, 15 éves verzióval – megszólalt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke is. Péterfalvi Attila idézett egy Euratom-irányelvet is. Ez kiköti, hogy a tagállamoknak nagyobb lehetőséget kell nyújtani a lakosságnak „a nukleáris létesítmények engedélyezésével kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban való tényleges részvételre”. Ezt az irányelvet egyébként Magyarország kötelezően be fogja építeni a jogrendszerébe 2017-ig.
Megkérdeztük Péterfalvi hivatalát, hogy mi az álláspontja a 30 éves titkosításról, ha már a 15 éveset is kifogásolta. Ugyanis Aszódi két hete azt hangsúlyozta, hogy a NAIH később már nem emelt kifogást a titkosítás ellen. A hivatal a jövő hétre ígért választ a hvg.hu-nak.
Rossz példa
Ugyanakkor a kormány gyakran hivatkozott arra, hogy minden olyan adatot nyilvánosságra hoznak, amit a szintén oroszokkal kooperáló finnek. Ám ez az összehasonlítás több ponton sántít.
A finn konzorcium, a Fennovoima ugyanis egy magánvállalkozás. 46 finn cég – köztük áramszolgáltatók, nagyfogyasztók, köztük például papíripari vállalatok – és a Roszatom összefogásából jött létre, így kényesen vigyáznak az üzleti titkaikra. Paks2 viszont 100 százalékig állami tulajdonban marad, ráadásul a hitelt az államnak kell majd visszafizetnie. Ezért is támadják a civil szervezetek, köztük a korrupció ellen fellépő Transparency International a titkosítást, mert az erőmű közpénzből épül.
