Március elsejével hagyományosan nemcsak a naptári tél ér véget, hanem a téli kilakoltatási moratórium is: ettől a naptól fogva utcára kerülhetnek azok a családok, amelyek nem tudják megfizetni különböző hátralékaikat. Idén ezen a napon léptek életbe a helyi szociális rendeletek is, amiket rohamtempóban kellett megalkotniuk a helyi önkormányzatoknak, miután a 2015-ös költségvetést megalapozó tavaly decemberi törvény (2014. évi XCIX. tv.) négy támogatási fajtát kivezetett a szociális törvényből, és önkormányzati kompetenciába utalta azokat.

Ezek között volt a normatív lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás is, amivel pont a rezsi- és lakbérhátralékot felhalmozó családokat támogatták. A probléma országosan körülbelül 2 és fél millió embert érint, ők most lakóhelyüktől függően számíthatnak a támogatások további folyósítására. Budapesten van olyan kerület, ahol bizonyos támogatásokat kifutó rendszerben vezetnek ki 2016-ig. Viszont arra is van példa, hogy tavasztól már a régi igénylőkre is az új rendeleti szabályozás érvényes, így teljesen új feltételekkel és támogatási rendszerrel találkoznak.

A lakhatási segélyezés mellett az egészségügy a másik érintett terület: március 1-től minden önkormányzat maga dönt arról, milyen formában tartja meg – ha megtartja – a méltányossági közgyógyellátást és a méltányossági ápolási díjat. A szociális törvényből kiírt négy támogatási forma helyett helyi szinten megjelent a települési támogatás, illetve rendkívüli települési támogatás, azonban a részletes szabályozásra szabad kezet kaptak az önkormányzatok. Így viszont nem meglepő, hogy jelentősek lettek a különbségek az eltérő feltételekkel és lehetőségekkel rendelkező budapesti kerületek között.

Átpasszolt támogatások

Március elsejéig az állami normatíva alapján a lakásfenntartási támogatás a lakásfenntartás elismert havi költségének 30 százaléka volt a háztartásra eső jövedelem nagyságától függően (alapesetben akkor járt, ha az egy főre eső jövedelem nem haladta meg az öregségségi nyugdíj 50 százalékát, jelenleg 14 250 Ft-ot). Adósságkezelési támogatás eddig akkor volt adható, ha az adósság elérte legalább az 50 ezer forintot, az egyik tartozás ezek közül legalább hathavi volt, vagy díjtartozás miatt a közüzemi szolgáltatást kikapcsolták. (Volt egy szint – alapesetben az öregségi nyugdíj 150 százaléka –, aminél alacsonyabb jövedelmet nem lehetett előírni feltételként).  A méltányossági közgyógyellátás megkülönböztetett egyéni gyógyszerkeretet, melynek összege idén legfeljebb 12.000 Ft/ hó lehet. (Ez éves szinten 144 000 Ft.) Az eseti keret olyan átalány összeg, mely az esetenként felmerülő gyógyszerszükséglethez jelent hozzájárulást, éves összege 6000 forint. A méltányossági ápolási díj idén 23 600 Ft volt – arról, hogy mit jelent a megszüntetése, ebben a riportban részletesen írtunk.

Az iparűzési adóra szabva

Ezzel a törvényi változással párhuzamosan az aktív korúak támogatását önkormányzati szintről járási szintre emelték, azonban minden megkérdezett budapesti önkormányzat arról számolt be, hogy költségvetési szempontból negatív szaldójú változásról van szó. Azaz amennyiben céljuk pusztán az eddigi támogatások szintjének fenntartása, úgy is önerőből kell forrásokat találniuk a kerületeknek.

Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének februárban újraválasztott elnöke nemrég úgy nyilatkozott, hogy az önkormányzatok megnövekedett szociális feladataik ellátáshoz három helyről szerezhetnek forrásokat: adókivetés révén növelhetik bevételeiket, csökkenthetik a nem kötelező feladatokra szánt költségeket, illetve „ésszerűsíthetik” belső gazdálkodásukat, ami munkaerő-elbocsátással járhat.

Az Emmi nyilatkozatai alapján az önkormányzatoknak a beszedett iparűzési adóból kellene fedezniük szociális többletköltségeiket, amennyiben ez az összeg túl alacsonynak ígérkezik, úgy a települések pályázhatnak az államhoz extra forrásért. Gémesi a hvg.hu-nak azt mondta, a kormány ezen törekvései több szempontból is káros folyamatokat indítanak be:

-        amennyiben az iparűzési adó bevételei szociális kiadások fedezésére fordítódnak, úgy a helyi gazdaság fejlesztésére nem jut elegendő pénz, pedig az iparűzési adó célja pont ez lenne

-        amely önkormányzatok nem jutnak elég forráshoz az iparűzési adóból, azok ugyan pályázhatnak, de körülbelül 1500 településre mindössze 30 milliárdos keret jut, ami egyrészt területi egyenlőtlenségekhez vezet, másrészt a pályázás szabályai is homályosak egyelőre

-        ott kellene helyi különadókat kivetni a szociális kiadások fedezése miatt, ahol egyébként is rossz a szociális helyzet

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke korábban azt nyilatkozta a hvg.hu-nak, hogy az a 300 milliárd forint körüli összeg, amivel szabadon gazdálkodhatnak az önkormányzatok (lásd: ahol van iparűzésiadó-bevétel), már eleve mindössze 300 településen csapódik le javarészt. Az iparűzési adó az önkormányzatok túlélésének kulcsa lesz, ha folytatódik az a tendencia, hogy az állam évről évre kevesebb forrást juttat az önkormányzatoknak. (Gémesi szerint 2014-hez képest 2015-ben mínusz 25-30 milliárdot juttat az állam az önkormányzatoknak támogatásokra.)

Bár az önkormányzatok adósságainak eltörlése, illetve részbeni átvállalása sok nehéz helyzetbe került települést kihúzott a bajból; de egyszeri intézkedésként nem akadályozza meg azt, hogy újratermelődjenek a lehetőségbeli különbségek is önkormányzatok között, amelyek aztán a helyi szociális rendeletekben is megjelennek.

Tényleg mindenki jól jár?

Rétvári Bence MSZP-s politikusok interpellációira adott válaszában hétfőn a parlamentben azt mondta, hogy a rászorultak, az állam és az önkormányzatok is jól járnak a szociális támogatási rendszer átalakításával. Valójában, ha az átalakítás pénzügyi oldalát nézzük, akkor az állam biztosan jól jár, az önkormányzatok viszont ezt nem mondhatják el magukról, a rászorultak helyzete pedig ugyancsak rájuk van bízva.

A szociális szférában dolgozók azt is kritizálták, hogy a segélyezett közvetlenül ki lesz szolgáltatva a segélyező kedvének: nem kívülről, normatív alapon meghatározottak a támogatás feltételei, hanem az önkormányzatok azok, amelyek a pénzbeli és a természetbeni transzfereket is bármilyen feltételhez köthetik. Felvetődhetnek így az életvitelbe durván beavatkozó feltételek is.

A hivatalos indoklás szerint a változás nyomán az önkormányzat a helyi sajátosságokhoz, illetve viszonyokhoz igazíthatja szociális rendszerét, ezért is logikus az állami és az önkormányzati feladatok kettéválasztása. Ehhez azonban az önkormányzatoknak tudniuk kellene számolni, csakhogy sok esetben a támogatások célcsoportjainak meghatározásánál nincsenek megfelelő adataik a rászorulókról, csak becslésekből tudnak kiindulni. (Ennek ellentmond, hogy volt olyan kerület – az V. és a XIII. –, ahonnan megkeresésünkre egészen pontos kimutatásokat és kalkulációkat kaptunk.)

Ezekkel a törvényi változásokkal olyan jogosítványok kerültek az önkormányzatokhoz, melyekkel a szociálpolitikát szabályozó eszközként tudják használni: lehetőségeikhez mérten támogathatják a rászorultakat bőkezűen, de hozhatnak kifejezetten szegényellenes rendeletet is. Hogy ezek a különbségek vezetnek-e tényleges „szegény migrációhoz”, vagy elindítanak-e egy lakcímbejelentési-csalás hullámot, arra sem politikusok, sem szociálpolitikai szakértők nem látnak valós esélyt. Utóbbit feltehetőleg szigorúbb adminisztrációs ellenőrzéssel küszöbölnék ki. Előbbire pedig azért van kevés esély, mert olyan drasztikus különbségek nem lesznek, ami miatt a kevéssé mobil szegények kiszakadva lakóhelyükről tömegesen útra kelnének. Az viszont tény: ha lakóhelyváltozásra nem is ösztönöznek, a szegények mindennapi életére jelentős befolyással lesznek ezek a helyi rendeletek.

A muskátliosztástól az uszodabérletig

A rendeletek kerületenként szerteágazó támogatási formákkal élnek, vannak olyan általános elemek, mint például a köztemetés támogatása vagy a beiskoláztatási juttatások, amik mindenütt szerepelnek, és vannak egészen egyedi szociális intézkedések, amiknek látszólag csak az önkormányzatok kreativitása szabott határt. Az I. kerületben mosható nadrágpelenka-támogatási program indul, az V. kerületben marad a kedvezményes burgonyavásár és a muskátliosztás is, Zuglóban minimumjövedelmet osztanak, és ezek mellett olyan kevésbé szokatlan programok is feltűnnek elszórva, mint táboroztatási támogatások, oltástámogatás, vagy kedvezményes uszodabérlet nyugdíjasoknak.

Csak Zuglóban eltérő koncepció

A budapesti kerületi önkormányzatok képviselői megkeresésünkre – már akik közel 1 hét alatt válaszoltak: az I., az V., a VIII., illetve a XIII. kerület – nem beszéltek helyi adókról, melyekből a rájuk szignált támogatásokat finanszírozni kívánják. (Igaz, Józsefváros esetében korábban megírtuk, miként terjesztené ki a lakásadót.) Egyedül a XIII. kerülettől érkezett egyértelmű válasz, hogy a többlet szociális kiadásokat iparűzési adóból fedezik, miközben az I., a XIII. és korábban a XIV. kerület részéről is a szociális kiadások növeléséről nyilatkoztak.

A rendeletek alapján nehéz megmondani, mennyi többletköltséggel számolnak azok az önkormányzatok, amelyek nem nyilatkoztak a támogatások fedezetéről. De az általánosan elmondható, hogy nem körvonalazódik gyökeresen eltérő koncepció Zuglón kívül sehol. A VIII. kerület a „szigorúságot” említette többször: „A cél, hogy a támogatások valóban az arra rászorulókhoz jussanak el, aki viszont visszaél a rendszerrel és luxusterepjáróval megy a segélyért, az ne kaphasson semmilyen segítséget közpénzből” – fogalmaztak önkormányzati részről válaszlevelükben.

A Nemzeti Jogszabálytárba már több – bár messze nem az összes – kerületi szociális rendelet felkerült, budai és pesti, belvárosi és peremkerületi, kisebb és nagyobb, gazdagabb és szegényebb önkormányzatok rendeletei is elérhetőek. Kis túlzással az egyetlen szabálynak a szabálytalanság tűnik: azt majd a későbbi tapasztalatok döntik csak el, hogy ez mennyire írható a kerületi finomhangolás, és mennyire a rendeletalkotás gyorsaságából következő esetlegesség számlájára.

A Várban lakni a támogatás miatt is megéri

A négy, újonnan önkormányzati hatáskörbe került támogatási forma ilyen-olyan néven és formában megmarad a kerületekben, a méltányossági ápolási díj kivételével. Utóbbi az elérhető rendeletek közül az V., XIII., XVI. és XXII. kerületi rendeletekbe fért be.

A lakásfenntartási támogatás jövedelemtől függő jogosultságát mindenhol a legkisebb öregségi nyugdíj – ez jelenleg 28 500 forint – valamilyen többszöröséhez kötik, emellett a lakás fenntartásának háztartási összjövedelemhez arányos költségében állapítanak meg valamilyen küszöböt (amiben szintén nagy a szórás, 20-tól 35 százalékig). Előbbi leggyakrabban 250 százalék, azaz havi 71 250 forint egy főre jutó jövedelem alatt jár ez a fajta támogatás.

Egyfős háztartások esetében feljebb kúszik a jövedelmi felső korlát, a XXII. kerületben 99 750 forintos jövedelemig vehető igénybe ez a támogatás. A XXIII. kerületben viszont még a bevett két és félszeres szintet is alulmúlva, az öregségi nyugdíjminimum 230 százaléka fölött már nem jár a lakhatás természetbeni támogatása. Az igényelhető támogatásban is tetemesek a különbségek: az V. kerületben például 3000 forint igényelhető havonta, az I. kerületben pedig 15 000 forint, igaz ez mindössze kétszer évente. Az elérhető rendeletek alapján az is jól látszik, hogy a pesti peremkerületekben rendre alacsonyabb jövedelem alatt igényelhető a támogatás, mint Budán vagy a Belvárosban, és az összegek is szerényebbek.

A Hegyvidéken adják a legnagyobb gyógyszertámogatást

A méltányossági közgyógyellátás továbbélése is meglehetősen különböző módokon valósul meg: a kisebb népességű, jobb módú kerületekben a nyugdíjminimum 300 százaléka környékén alakul a jövedelmi felső korlát, sőt a 95 évesnél idősebb V. kerületiek még 199 500 forintos nyugdíj (ez 700 százalék) után is kaphatnak támogatást. A XVII. kerületben a nem egyedül élő nyugdíjasok egy főre jutó jövedelme viszont a 170 százalékos szintet sem haladhatja meg, és más külső pesti kerületekben is inkább a 200 százalék körüli határérték a jellemző. A gyógyszertámogatás összege általában 6000 forint lesz havonta, a XII. kerületben 12 000 forintig is felmehet, viszont Budafokon csak 5000.

A XVIII. kerületben még másfél milliós tartozásra is van támogatás

A legnagyobb különbségek az adósságcsökkentési támogatás új, különféle nevű módjaiban lesz. Itt szinte nem találkozni két ugyanolyan szabályozással: a jövedelmi szint, a vagyoni helyzet, a lakásnagyság, a háztartásszám, és további változatos feltételek – többnyire valamilyen tanácsadásban való részvétel, vagy valamilyen segítő szolgálattal való együttműködés – színezik ezt az új támogatási formát kerületről kerületre. A VII. kerületben például 50 ezer és 300 ezer forint közötti hátralék esetében vehető igénybe az új támogatási forma (első alkalommal 25 százalékos önrésszel), a XVII. kerületben 50 és 250 ezer között (40 százalékos önrésszel), a XVIII. kerületben 1,5 milliós tartozásig is „el lehet menni” (önrész minimum 25 százalék), a XXII. kerületben pedig a maximum mindössze 200 ezer forint.

A budapesti szociális rendeletek változatossága jól sejteti, hogy országosan is nagy lehet a szórás. Több nem budapesti, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben található önkormányzatot is megkerestünk, általános válasz volt, hogy 2015 második felére látják majd igazán, hogy vált be az új rendelet, szóval egyrészt változásokra, másrészt új helyi adókra is lehet számítani a későbbiekben.