Számláról számlára végignéztük, mire költötte az állam azt a közel 500 millió forintot, amit az állampolgárok ajánlottak fel adójuk 1 százalékából parlagfű-mentesítésre. Vettek belőle például ezüstmetál cipőtisztító gépet a hivatalba, drága mobiltelefonokat, laptopokat és irodaszereket, de úgy tűnik, diplomatatáska és pogácsa is elengedhetetlen kelléke a pollenek ellen vívott harcnak. Az allergiások érdekében összeadott közpénzből még rezsicsökkentésre is futotta: az egyébként is állami büdzséből fenntartott hivatalok ebből fizették közüzemi számláik egy részét.
Pár hete azzal vádolta meg a Miniszterelnökség által bevetésre küldött Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) a norvég támogatási pénzeket kezelő Ökotárs Alapítványt és konzorciumtársait, hogy nem arra használta fel a Norvég Civil Alap pénzét, mint amire azt kapta. Az erről készült jelentésükben kifogásolták a norvég pénzek elosztását, a bonyolító szervezetek működését, de a Lázár János miniszter által személyesen kommunikált ellenőrzés után még azt is felrótták: az alapítvány gazdálkodása során nem átallott olyan tételeket elszámolni, mint a kávé, vagy „más, nehezen megmagyarázható tárgyi eszközök”.
Ezzel párhuzamosan a hvg.hu-nak egyedülálló lehetősége adódott arra, hogy "Kehit játszva" megvizsgálja: vajon hogyan gazdálkodik az állam, ha kap egy milliárdos összeget – méghozzá a legcivilebb forrásból, direktben az állampolgároktól –, amit szabadon elkölthet egy meghatározott közérdekű célra. Ugyanis, ahogy arról szeptemberben beszámoltunk, több mint 1,1 milliárd forint jött össze a parlagfű elleni harcra még 2009-ben, mert 177 ezer adózó úgy rendelkezett, hogy személyi jövedelemadójának 1 százalékát az állam fordítsa erre a több millió ember életét megkeserítő problémának a megoldására.
Mivel ilyen sokan a civil szervezeteknek felajánlható 1 százalék mellett az adójuk további 1 százalékát nem valamelyik egyháznak, hanem – úgynevezett kiemelt költségvetési előirányzatként, melyet az Országgyűlés határozott meg – a parlagfű elleni harcra adták, az állam kapott pluszban 1 100 793 334 forintot az adózóktól. Az egyre súlyosabb közegészségügyi kérdésnek a kezelése persze alapból is állami feladat lenne, de így adódott egy pótlólagos forrás, amit a Vidékfejlesztési Minisztérium kezelt.
Csakhogy a milliárdos plusz ellenére a parlagfű-mentesítés eredménye csak nem akart látszani – legalábbis a Parlagfűpollen No Társaság adatai szerint a pollenkoncentráció nem csökkent elfogadható szintre, a betegek száma 2 millióhoz közelít. Ezért egy idő után rákérdeztek az illetékes Vidékfejlesztési Minisztériumnál, mire és hogyan költötték el a célhoz kötött összeget. Hiába, a minisztérium folyton lerázta a civileket, akiknek így végül a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogi segítségével kellett kiperelniük az adatokat.
1,1 milliárdból 463 millió maradt "tényleg" parlagfű ellen
A közérdekű adatok kiadása iránti perben nagy nehezen megszerzett adatokat legutóbbi cikkünkben elsősorban a nagyságrendek szintjén elemeztük. Egyértelműen kiderült: az adófizetőktől származó 1,1 milliárdos parlagfűpénz nagyobb részét, összesen 642 millió forintot a minisztérium egyszerűen átcsoportosította másra, méghozzá főként az állami létszámleépítések miatti végkielégítésekre. Így már csak nagyjából 483 millió forint maradt, bár még ebből is lecsíptek 20 millió forintot ugyancsak az elbocsátások pénzelésére, így végül saját összesítésében is csak 463 millió forintról állította a minisztérium, hogy valóban „a parlagfű elleni védekezés szakmai feladataira” fordították.
A bírósági ítélet rákényszerítette az időközben Földművelésügyi Minisztériumra átkeresztelt, de a továbbra is Fazekas Sándor által vezetett tárcát, hogy a milliárdos összeg felhasználásáról az összes szerződést és számlát adja ki. A minisztérium nem kapkodott a 2013 októberében született ítélet végrehajtásával: a dokumentumokat két körben, azon belül is a második adagot csak idén, 2014 novemberében küldték el. A vontatott eljárást azzal indokolták, hogy „jelentős számú, több évvel ezelőtti iratot” kell átadniuk, ráadásul ezekben nem közérdekű személyes adatok is szerepelnek, ezeknek a „takarással felismerhetetlenné tétele” pedig időigényes, komoly munka.
Végül nekiláthattunk a kiperelt szerződések, számlák részletes átnézésének, így cikksorozatunk második részében arra kerestük a választ: az 1,1 milliárdból hogyan költötték el azt a 463 millió forintot, amelyet a minisztérium szerint kizárólag a parlagfűpollen-koncentráció csökkentésére fordítottak. Az intézményenkénti bontásban átadott több száz számla könyvelési szintű összesítésére nem volt módunk, de az általános tendenciák felismerhetőek, illetve az – Ökotárs bevádolásakor megismert kifejezéssel élve – „nehezen megmagyarázható tárgyi eszközökre” is bukkantunk.
Rezsi(csökkentés)re jól jött az adózók 1 százaléka
A számlák alapján a félmilliárdos keret jelentős része többek közt a megyei kormányhivatalok, a hozzájuk tartozó földhivatalok, a növény- és talajvédelmi igazgatóságok, illetve más szakmai szervezetek napi fenntartási költségeire, így a különféle közüzemi számlák fizetésére ment el. Úgy látszik, a parlagfű elleni harc jelentős pluszt eredményezett nemcsak a még indokolható telefon- és mobilköltségben, de még a víz-, villany- és csatornafogyasztásnál is. A legkülönfélébb hivatalok ugyanis rendszeres rezsiszámláik egy részére egyszerűen rávezették, hogy annak adott részét a parlagfűpénzből fogják kifizetni.
A kiperelt anyagok közt nem találtunk magyarázatot arra, mégis honnan tudja a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal egy 19 ezer forintos villanyszerelési számláról, hogy azt parlagfű-mentesítés indokolja, ahogy a több százezres fénycsőszerelésnél sem. De az sem világos, miért tüsszögnek kevésbé az allergiások a szintén ugyanitt lekönyvelt kazánszereléstől.
A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal azért is jó példa, mert itt a pollen elleni harc miatt takarítani is többet kellett, legalábbis erre következtethetünk egy profi takarító cég nagytakarításról és szőnyegtisztításról szóló számláinak elszámolásából. Rossz belegondolni abba is, hogy az adózók 1 százaléka nélkül van, ahol még a tető is beázna, ugyanis akad olyan hivatal, amely egy 30 ezer forintos tetőléc-számlát (is) a parlagfűkeretből fizette ki. Máshol a szemét díjának egy részét állták ebből, bár egyelőre hiába agyaltunk rajta, hogyan lehet elkülöníteni a parlagfű elleni harc során keletkezett hulladékot a szokásostól.
Kütyükkel felszerelkezve törnek a parlagfűre
A parlagfűpénz elköltésénél a másik folyamatosan, gyakorlatilag minden szervezetnél visszatérő tétel az informatikai, irodatechnikai és mobilkommunikációs fejlesztések, beruházások. Pont, mint a karácsonyi kiskereskedelmi csúcsidőszaknál, itt is voltak igazi slágertermékek: szinte minden állami szervezet vásárolt digitális fényképezőt, laptopot vagy személyi számítógépet, illetve nyomtatót. És nem csak egy-egy darabot, több kormányhivatalt találtunk, ahol hatosával vették a notepadeket milliós összegért.
De sorjáznak a számlák gyakorlatilag minden parlagfűpénzt költő hivatalnál az LCD-monitoroktól kezdve USB lézeregéren át a szkennerig mindenről, ahogy új, nagy értékű fénymásológépeket, mobil és hagyományos nyomtatókat is ebből a pénzből vettek. A Somogy Megyei Kormányhivatal 935 ezerért vett mobiltelefonokat, amelyeknek darabja kis kerekítéssel 78 ezer forintba került 2011-ben, míg egy másik számlájuk 130 ezres tabletekről szólt.
A fertőzött területek beazonosítása, regisztrálása során nyilván szükség van a fényképezőgépekre, a hivatali munkának pedig elengedhetetlen kellékei a fénymásoló vagy a nyomtató, de – legalábbis a pert indító civileknek átadott anyagok alapján – nem találjuk annak bizonyítékát, hogy ezekre a beruházásokra a pluszpénzből finanszírozott parlagfű elleni munkák miatt volt szükség, ahogy azt sem, hogy ezeket végül erre a célra használták fel.
Van pár indokoltabbnak tűnő tétel, így a GPS-alapú PDA-k beszerzése vagy egy hivatal professzionális térképezőszoftver vásárlása. De olyan kormányhivatali kiadási pénztárbizonylat is van, ami alapján ki kell fizetni 149 ezer forintot „parlagfű elleni védekezésre” – hogy ez pontosan mi volt, rejtély.
Gémkapocstól a diplomatatáskáig mindent elszámoltak
De hasonlóak a tendenciák az irodaszereknél: oldalakon keresztül lehetne sorolni a tételeket az irodagéppapírtól a borítékig, a háztartási csomagolópapírtól a tűzőgépekig, melyek arról tanúskodnak, hogy nagy mennyiségű irodaszer nélkül kezelhetetlen ez a közegészségügyi probléma.
A Csongrád Megyei Kormányhivatal még egy bruttó 649 ezer forintos íróasztal-beszerzés egy részét is ennek a keretnek a terhére könyvelte. Bár a számlára kézírással rávezetett rendelkezés egy része nem jól olvasható, még a legdrágább, 75 ezer forintért vásárolt íróasztal is beleférhetett a parlagfűpénzbe. Bár a gyomnövény miatti terepmunkákhoz nem tűnik praktikusnak, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal 92 500 forintért vásárolt bőrből készült diplomatatáskákat, mindjárt tíz darabot. Legalább arra figyeltek, hogy nagykereskedőtől szerezzék be, ez magyarázza a viszonylag alacsony darabárat – derült ki, mikor felhívtuk a számlát kiállító céget.
Kicsit meglepődtünk azon is, hogy az elvileg közhiteles térképészeti adatokat nyilvántartó budapesti földhivatal 21 ezer forintért beszerzett Budapest és környéke spirálozott térképekkel szerelkezett fel a parlagfű elleni harchoz.
A számlák között rengeteg a hivatali gépkocsikkal kapcsolatos: milliós üzemanyagszámlák, karbantartás a teljes szerviztől az egyszerű olajcseréig. A benzinszámlák közt visszatérően vannak 4-5 milliós tételek legtöbbször a Mol Zrt. felé, a legtöbb alján sokszor egyszerűen kézírással annyi van rávezetve, hogy ebből egy adott összeg – az egyiken például 320 ezer forint, míg egy másikon 447 ezer forint – „a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtására felhasználva”, aminek „szükségességét, teljesítését, összegszerűségét” igazolják. Nem derül ki, hogy milyen céllal történt az utazás, persze, nem kizárható, hogy a létező és át nem adott útnyilvántartásokból kiderülnie, melyik parlagfűlelőhelyhez autóztak az illetékesek.
Az autók karbantartási költései is változatosak, az egyik csongrádi hivatal például láthatóan a minőségre esküszik: 2011-es darabáron 40 ezer forintos Bridgestone gumiabroncsokat vettek az állami autókra parlagfűpénzből. De vannak kisebb, mégis elgondolkoztató vásárlások is, mint a téli szélvédőmosóé, miközben tudható, hogy a gyomnövényt őszig lehet megtalálni.
Pogi, tea és cipőtisztító gépezet 150 ezerért
Olyan kiadásokat is találhatunk azonban, amelyekről viszont már tényleg nehezen, vagy legfeljebb közvetve állítható, hogy elengedhetetlen feltétele lenne a parlagfű elleni harcnak.
Ilyenek például a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal bevásárlása a helyi szupermarketben: az amúgy hiányos oldalakkal átadott számla többek közt kávékról, ásványvízről és egy rakat különféle teáról szól, hozzá egy kis citromlé és édesítőtabletta. A számla végösszege több mint 23 ezer forint, alul a megjegyzés, hogy ebből 22 ezer forintot számolnak el a parlagfű elleni közérdekű keretből, vagyis saccra két teát más közcélra vettek az állami hivatalnál. Nyilván reprezentációs kiadás lehetett, ahogy a szintén parlagfűpénzből elszámolt „leveles és tepertős pogácsa” egy másik alkalommal.
Praktikus szemléletet tükröz a fővárosi kormányhivatal földhivatalának beszerzése is: összesen 522 ezer forintért rendeltek elektromos cipőtisztító gépeket. A parlagfű irtásán fáradozó földhivatali alkalmazottak cipője valószínűleg nagyon koszolódik, nem csoda, hogy rögtön három darabot kellett venni a gépből: két antracitot, és egyet ezütmetál színben, darabját bruttó 150 ezer forintért.
A félmilliárdból jutott az elméleti háttér megalapozására is: a minisztérium ebből a keretből támogatta 1 millió forinttal a XXX. Jubileumi Országos Tudományos Diákköri Konferenciát. A rendezvényre, a résztvevők díjazására szánt összegért cserébe a szerződés szerint a Pannon Egyetemen megtartott konferencián „kiemelt hangsúlyt helyeztek” a „parlagfű-mentesítés szemléletformáló ismereteire és ezek széleskörű átadására”. Hogy ez így történt-e, annak igazolására a civileknek mindössze a tudományos tanácskozás anyagából összeállított kötet fedlapjának rossz minőségű fénymásolatát adták át. Még szerencse, hogy az interneten megtalálható az agrár szekció eseményről készült szakmai beszámolója – kár, hogy ebben még csak elő sem fordul a parlagfű szó.
Arról, hogy minden rendben menjen, az ellenőrök gondoskodtak: a megyei kormányhivatalok földhivatalai 49 millió forintot költhettek el „a helyszíni ellenőrzések költségeire”, míg a kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságai további 50 milliót. Óriási tétel a tárca számvetése alapján a gyomnövény légi felderítése is, ami önmagában 100 milliót vitt el az átcsoportosítás után megmaradt 463 millióból. A helikopteres szolgáltatások milliós számlái megtalálhatóak a civileknek átadott anyagok közt.
A szerződések, számlák átnézése során elvétve lehetett olyat találni, ami a tényleges irtási tevékenységhez kapcsolódott: kisebb számlákat gépi kaszálásról, mezőgazdász közreműködéséről, de valamivel szakmaibb befektetésnek tűntek a növény- és talajvédelmi szolgálatok által vásárolt laborfelszerelések is. Az elmaradhatatlan nyomtató- és gémkapocsvétel mellett a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal legalább egy fűkaszát is vett 200 ezer forintért, a Heves megyeiek pedig a számlák alapján két – darabonként 60 ezret kóstáló – akkumulátoros háti permetezővel és egy fűnyíróval vették fel a harcot a parlagfű ellen. Igaz, utóbbi kormányhivatal ennek sokszorosát, több mint 300 ezret költött ugyanebből a pénzből egy minőségi mátrixnyomtatóra.
Botrány, utána visszacsoportosítás
Miután szeptemberen megírtuk, hogy az 1,1 milliárd adóforintnak a nagyobb részét, összesen 642 millió forintot a minisztérium egyszerűen átcsoportosította (542 millió forintot zárolt, 100 millió forintot pedig visszatartott „maradványként” más kiadásokra), több politikai, valamint szakmai szervezet is kifogásolta a tárca eljárását. A Magyar Közlönyben november végén más költségvetési átcsoportosítások között váratlanul megjelent egy rendelkezés, miszerint a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból „642 millió forint egyszeri átcsoportosítását rendelik el parlagfű elleni közérdekű védekezésre”. Vagyis a kormány visszacsoportosított egy pontosan akkora összeget, mint amit korábban létszámleépítésekre, informatikai kiadásokra, tanyafejlesztési programra és a minisztérium „szükségszerű” feladataira költöttek el az adózók parlagfűpénzéből.
A parlagfűpénz elköltésének nyilvánosságát kiharcoló Parlagfűpollen No Társaság vezetője, Kelen Andrásné örül annak, hogy ez az összeg újra erre a célra rendelkezésre áll, de szerinte ez önmagában még nem fog megoldást hozni. „A probléma megoldására kijelölt Földművelésügyi Minisztérium évek óta nem tesz olyan érdemi lépéseket, ami a betegek számára elvárt pollencsökkentést legalább elvben garantálná. Elkeserítő, hogy érdemi program helyett az egyik pillanatról a másikra elfogadott Parlagfű Elleni Rövid és Középtávú Védekezési Akciótervre hivatkoznak, ami egy kormányhatározat, amely megírása pillanatától teljesen alkalmatlan a helyzet kezelésére” – mondta. Sőt, szerinte ez az akcióterv 2020-ig „bebetonozza a biztos eredménytelenséget”, általánosságokon túl sem célokat, sem személyi felelőst sem nevez meg.
„Magyarországon mintegy 800 000 hektár erősen fertőzött terület van, a hatóságok ennek 1 százalékát sem "találják meg". A környezettudatos gazdálkodásra nevelés szlogenje igen látványos, de a lakosság negyede most beteg, számuk rohamosan nő, tehát azonnal cselekedni kell” – tette hozzá a szervezet vezetője, aki a 2 millió allergiás nevében folyamatosan azt kéri a kormánytól, hogy nevezzen ki személyében felelős kormánybiztost a parlagfű elleni védekezés irányítására. Állítják, már egy év alatt jelentős előrelépést lehetne megvalósítani, de csak tudatos, összehangolt munkával. Mint mondta, csak akkor beszélhetünk majd eredményekről, „ha a betegek számára elviselhető parlagfűpollen-koncentrációt elérjük, minden más magyarázkodás csak szemfényvesztés”.
