Ferenc pápa elődeinél sokkal gyakrabban emlegeti az ördögöt, a Vatikán pedig nemrég elismerte a nemzetközi ördögűzők társaságát – de mit jelent ez itt, Magyarországon, 2014-ben? Egyáltalán milyen az, ha valakibe belebújik a „gonoszlélek”? Nagy nehezen sikerült találnunk egy magyar exorcista plébánost, aki segített értelmezni az ördög-helyzetet. És akkor már Az ördögűző című filmről is megkérdeztük.
„A pápa lépése azt jelzi, hogy a katolikus egyház vezetése érzékeli és támogatja azt a folyamatot, amelyben újra nagyobb hangsúlyt kap a II. Vatikáni Zsinat előtt és után háttérbe szorult egyházi szabadító szolgálat, amely a gonoszlélek miatt szenvedő emberekkel foglalkozik” – magyarázta a hvg.hu-nak Gál Péter pécsi plébános, hogy a Vatikán nemrég hivatalosan elismerte az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségét. Nem véletlenül őt kérdeztük a lépés jelentőségéről: 1988-ban az akkori megyéspüspök őt bízta meg az exorcista, vagyis az ördögűző feladatainak ellátásával, és azóta nemcsak a pécsi egyházmegyéből, hanem az egész országból érkeznek hozzá segítségkérők. Sőt, a pécsi plébános már a határon túl is végzett ilyen szolgálatot, Olaszországból például többször megkeresték már.
Az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének a L'Osservatore Romano vatikáni lapban közzétett elismerésének híre végigsöpört a világon, hiszen az exorcizmus gyakorlata máig vitatott. Gál Péter szerint viszont a szövetség egyházjogi megerősítése – amelyet június 13-ra, egy nevezetes és sikeres ördögűző szentnek a napjára, Páduai Szent Antal ünnepére időzített a Vatikán – nem ok nélkül történt: „a szenvedőkre odafigyelő lelkipásztorkodás mindenfelé egyre erőteljesebben tapasztalja meg a démoni zaklatások elszaporodását, elsősorban a fiatalok körében”.
„Az importált keleti vallási, illetve újpogány beavatások, az okkult jellegű pszichotechnikák, a kiüresítő meditációk, a szellemidézés, jóslás, ezoterikus energiagyógyászat negatív hatásaitól megsérült személyek igen gyakran a pszichiátriai osztályokon kötnek ki, miközben nagy szükségük lenne olyan szabadító imaszolgálatra is, mely az egyház életének kezdetétől élő gyakorlat volt Jézus Krisztus tevékenysége és felhatalmazása nyomán” – magyarázta a hvg.hu-nak Péter atya. Ahogya Szentírásban is áll: „Menjetek… gyógyítsatok betegeket…űzzetek ki ördögöket!”.
Hiba szórakoztatásra használni a témát
Gál Péter szerint a „szenvedéstörténetek” jelentős számához képest igen kevés a hozzáértő, kinevezett exorcista. Ő maga nagyon sok ördögűzést végzett már, pontos számokat ugyan nem tudott mondani, mert „plébánosi és hitoktatói teendői, valamint a teológiai főiskolai tanítás mellett nincs ideje ezekről feljegyzéseket készíteni".
Nem tudtuk megállni, hogy ne kérdezzük az amerikai filmekben, így William Friedkin 1973-as klasszikus horrorjában, Az ördögűzőben bemutatott rituálékról, hiszen a közvélemény lényegében ezekkel azonosítja az egyházi eljárást. A plébános elkeserítőnek nevezte ezt, szerinte a „hatásvadász, horror-túlzásokkal élő film-igyekezetek – amelyek gyakran valós történetek megidézésével kérkednek – a legtöbb tételben félrevezetik a közönséget”. „A feltűnéskeltés általi siker a céljuk, mint általában a médiának is. Az emberi szenvedésnek sokféle formája van, és a jóakaratú segítségnyújtásnak is, egyik sem való arra, hogy szórakoztató napi fogyasztási cikké degradáljuk” – tette hozzá.
Amikor valaki titkos dolgokat kezd tudni
Adódik a kérdés, a mindennapokban milyen jelei vannak annak, ha valakit megszáll a gonosz. Gál Péter szerint fokozatok vannak: „az 'egyszerű' kísértéstől kezdve a megkötözöttségen, az ostromláson keresztül a megszállottságig”. „Nem tanult nyelvek értése vagy beszéde, távoli, vagy titkos dolgok ismerete, paranormális erőmegnyilvánulások, vagy teljesítmények, szentségek, megáldott tárgyak elleni erős ellenállás” – sorolta a legsúlyosabb fokozat, a megszállottság ismérveit. „Emlékszem első történeteim egyikére, amikor ima közben úgy helyeztem a szenvedő hátára Szent Kázmér ereklyéjét, hogy ő nem észlelte, és ahogy hozzáért volna, az illető felkiáltott és kifutott a plébániai szobából” – mondta.
De a plébános tapasztalt már olyan jelenséget is, amikor a szabadító imádságok közepette „a gonoszlélek váratlanul megszólal a szenvedőből, valamilyen elváltozott hangon, és valamilyen káromlást, vagy szitkot, ellenállást kifejező, gúnyos szavakat mond” – ez szerinte mindig jól elkülöníthető, és a páciens általában egyáltalán nem emlékszik rá. De látott már olyan reakciót is, amikor a szentmisén részt vevő kitört, rosszul lett, és ki akart menekülni az evangélium felolvasása alatt.
Jóváhagyott know-how
Persze maga az ördögűzés is máshogy zajlik, mint a hollywoodi filmekben: a „több száz évvel ezelőtt kialakult és jóváhagyott szentelményi szöveget latinul olvassuk fel, mert ez a szenvedőnek nem érthető, így elejét veszi az egyéni félelmek elmélyülésének”. Emellett Péter atya fontosnak tartja kiegészítésként a rózsafüzér imát és a dicsőítő szabad imát, valamint a belső gyógyulásért való könyörgést is a „szellemi kínzás” alatt lévők esetében. Szerinte egy találkozás a megszállottal ritkán elegendő, hiszen az egész élethelyzetét fel kell tárni.
A gonoszlélektől való szabadulás sikeressége, mint mondta, több körülménytől függ. „Akik megfelelő segítséggel – lehet az egészséges szeretet, egyéni siker, a képességek kibontakoztatása, vagy egy adekvát pszichoterápia – a belső gyógyulás útjára léptek, könnyebben szabadulnak meg személyes zaklatóiktól, míg az elszigeteltség, az életre szóló balsiker és egyéb depressziós hatások a gonosz uralmát is elősegítik és akadályozzák a szabadulást. A gonoszlélek a hétköznapi életben elsősorban a szenvedésekre igyekszik „még egy lapáttal rátenni” – mondta.
"Vannak 'betegségek', szenvedésformák, amelyekhez a démon mintegy asszisztensként társul, s nem ő a kulcsszereplő; a betegség a fő vonal. Ilyeneknek tűnnek a szememben bizonyos függőségek, a szenvedélybetegségek legtöbb esete is” – mondta a plébános, aki korábban beszélt arról, hogy a kábítószert használóknál is lehet „lappangó, megkötöző 'vendég'”. „Ha értük szabadító imát mondtunk, sokszor úgy nyilvánult meg az ördög, mint egy megszállottnál, ám az illető mégsem szabadult meg. A legtöbb függőségnél és az állami gondozott gyermekek jó részénél az egész személyiséget érintő belső gyógyulásra van szükség, s ha ilyen történhet, a hozzá tartozó gonoszlélek is elmegy.”
Együttműködve az orvossal, pszichológussal
Szerinte – ahogy az evangéliumban is szerepel – „vannak betegségek, amelyek meggyógyulnak, ha Jézus elűzi a démont, a betegség lelkét az egyház által; de vannak betegségek, amelyeknek démona akkor megy el, amikor az illető meggyógyul. És vannak betegségek, amelyeknél nem szerepel közvetlenül ilyen ellenség, hanem egyszerűen gyógyításra van szükség”.
Az ördögűzésnél az orvostudományt is segítségül hívják. „Nem igaz az a modern szóbeszéd, hogy minden 'megszállottság' csupán egyfajta pszichózis, s az sem igaz, hogy egyes pszichiátriai tünetek mögött ne húzódhatna meg a személyes gonosz hatalom. Ezért mindig rendszeresen konzultálok pszichiáterekkel, sőt a saját pécsi imaközösségemnek is van egy pszichiáter tagja, aki nagyon sokat segített már. Hogy minden más eshetőséget kizárjak, sokszor szerveztem meg belgyógyászati, idegrendszeri, immunológiai vizsgálatokat, mielőtt egy-egy nehéz esetben végső megállapításokat tettünk volna” – magyarázta a pécsi plébános. Állítja, a legsúlyosabb esetei olyan valódi megszállottsági helyzetek voltak, akiknél semmi más gyógyítási kísérlet nem hozott eredményt.
Ő eskette az ördögtől megszabadított arát
„Hálát adok, amikor láthatom, hogy Jézus ma is ’szabaddá teszi a foglyokat’, és így nyomorúságos emberi helyzetek átalakulnak harmonikus életekké” – mondta Gál Péter. Példaként annak a hozzá forduló „megszállottnak” esetét hozta, akiért két éven át is küzdött, „és senki nem hitte, hogy elhagyják a bénító és pihenni nem hagyó zaklatásai”, de végül ő eskette boldog menyasszonyként, majd gyermekét is ő keresztelte meg. Szerinte minden történet más, és emlékezetes valamiért. „A démon pimaszságát mutatta, amikor az exorcizmus végzése alatt egy szenvedőnek az arcára képes volt véres, fájdalmas karcolásokat, méghozzá fordított kereszteket rajzolni többünk szeme láttára, aztán ezek az egy órás ima végére eltűntek.”
„Annak alapján, ahogy Az ördögűző című film ezt a témát bedobta a köztudatba, biztosan különlegesnek tűnhet kívülről nézve az ördögűzők szövetségének vatikáni elismerése, de ennek a tevékenységnek megvan a helye az egyházi hagyományban. Például ősidőktől fogva része a keresztségi szertartásnak, és a Miatyánk egyik kérése is a szabadításra vonatkozik” – mondta a hvg.hu-nak Heidl György, a pécsi egyházmegye kulturális, tudományos és kommunikációs igazgatója. „Az exorcista régóta létező, kisebb egyházi rend, az ördögűzés úgynevezett szentelmény, nem szentség, az ördögűzőnek nem kellett feltétlenül fölszentelt papnak lennie” – tette hozzá. Vagyis a gonosz, a „bukott angyal” ellen az egyház kezdettől fogva küzd, tele van az evangélium ilyen történetekkel. „A középkorban persze sok szimbolikus legenda is született, és gyakorlatilag megszállottságnak vettek mindent, amiért ma pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnánk, beleértve egyes fantáziálásokat is” – magyarázta.
A pécsi egyházmegye munkatársa ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a helyén kell kezelni a nemzetközi szövetség megerősítésének tényét csakúgy, mint az egész exorcizmust. „Van olyan erő a világban, amelyet mi gonosznak nevezünk, de könnyen vissza lehet élni a tőle való félelmekkel” – jelentette ki. Mint hozzátette, „az ember különben is szabad akaratú, üdvössége vagy kárhozata nem lehetséges saját beleegyezése nélkül”.
Ferenc pápa hozta vissza a témát
Olyanok is vannak persze, akik nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget a szervezetre mondott vatikáni ámennek. „Ferenc pápa az elődeinél jóval gyakran beszél az ördögről, a gonosz hatalmáról, cselvetéséről, ráadásul népiesebben, és ezzel gyakorlatilag visszahozta a témát” – mondta Érszegi Márk kánonjogász. A Vatikán-szakértő szerint ugyanakkor a nemzetközi ördögűzők hivatalos elismerése pusztán egy bürokratikus lépés, hiszen eddig is működtek. „Ez a szervezet a katolikus egyház jogrendjében, a kánonjogban hívők magántársulásának, vagyis egy alulról jövő igényt kielégítő szerveződésnek számít. Ez most olyan, mint amikor a bíróság bejegyez egy szervezetet” – magyarázta.
A katolikus egyház vezetői júliusban szabadságon vannak, egy névtelenséget kérő belső forrásunk azonban szintén arról beszélt, hogy a magyar szervezetre nézve semmit nem jelent a Vatikán lépése, főleg, hogy tudomása szerint erről még hivatalos közlés sem érkezett hozzájuk. Továbbra is megvannak a szabályok nálunk is, hogy „különleges lelki helyzetekre” a megyéspüspök felhatalmazást adhat ördögűzésre egy papnak, „akinek jámbornak, tudósnak, józannak és kifogástalan életűnek kell lennie”. De szerinte szó sincs arról, hogy Magyarországon ez felfuttatná az exorcistákat, vagy megalakulna az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége magyar tagszervezete.
