„Szembesülni kell vele, hogy ide járni milyen hagyományokat hordoz magában, a dicsőséges és a szégyenteljes napokkal egyaránt” – fogalmazta meg Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja a motivációt. „Kell, hogy tükröt tartsunk magunk elé olyan kérdésekben, amiről senki nem szeret beszélni. Hogyan bántunk mint egyetemi bölcsészkar a diákjainkkal egy olyan országon belül, ahol a kirekesztésnek már volt hagyománya. Ezt a széles nyilvánosság november 13-án fogja megtudni a konferenciánkon, és lesznek gyászos mondatok” – vetítette előre.

Az építészeti jellegű emlékmű felállítását megelőző kutatások tavaly nyár óta folynak, mivel az egyetem halottainak igen jelentős részét eddig nem ismerték név szerint, sírjuk ismeretlen helyen van. „Az egyetem kertje lesz az a tér, ahol hosszú évek után ki-ki (áldó imádság mellett) elolvashatja a nevüket. Ismert és ismeretlen emberek sorsa idéződik fel, akik egykor talán ismerték egymást, szerették egymást, s most a haláluk után évtizedekkel ismét egymás mellé kerülnek, ahogyan egykor együtt éltek ezen az egyetemen” – fogalmazta meg György Péter egyetemi tanár a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatója, aki a projekt művészeti vezetője.

A kutasok eredményeit november 13-án és 14-én egy konferencián ismertetik, amelynek keretén belül emlékeznek meg a holokausztról a bölcsészkaron. Az eredményeket egy György Péter által szerkesztett kötetben jelentetik majd meg.

A második világháborús emlékmű állítását a kari tanács egyhangúlag támogatta. Az egyetem az Építész Mester Egylet Mesteriskolát kereste meg a pályázattal, amelyik az egyik legnagyobb múltú, habár nem akkreditált posztgraduális intézmény építészek számára. Ennek mesterei és hallgatói készítették a hat csapattól beérkezett kilenc pályamunkát.

A zsűri a Róth János, Szabó Levente, Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Szigeti Nóra és Lukács Eszter alkotta csapatot díjazta első hellyel, így a  „Névsor a fugákban” című pályamű valósul meg a kampuszon. „Megengedő, szabad olvasatú emlékműre van szükség, mert egy közösség múlt iránti felelőssége nem ruházható át emlékművekre, továbbá az emlékezés személyes, ezért nem történhet központosított és egyértelmű üzenettel” – mondta a nyertes csapat képviselője a koncepcióval kapcsolatban.

Meghatározta az emlékmű kereteit, hogy az udvar alapvetően olyan köztér, amely áthaladást szolgál. Így a cél az volt, hogy olyan emlékmű jöjjön létre, amely egyszerre válik észrevétlenné, miközben drámai erejű. A buktató kövek eddig is ismert koncepciójából ered az alapötlet. Az egyetem épületének tégláira olyan magasságban, amely az olvasást lehetővé teszi, a teljes Trefort kerten végig futó bronzcsíkot helyeznek el az áldozatok nevével. Ez a csík folytonos lesz, és körbeöleli az egyetemet, a középpontjában pedig megemlékező felirat kerül a falra, amelynek szövege így szól: "Mi, az egyetem jelenlegi oktatói, hallgatói, dolgozói emlékművet állítunk elődeinknek, a vészkorszak illetve a második világháború idején életüket vesztett egykori egyetemi oktatóknak, hallgatóknak. Mindazoknak, akik a zsidótörvények következtében, munkaszolgálatosként, koncentrációs táborokban, üldöztetésben pusztultak el, s mindazoknak, akiket katonai szolgálatteljesítésük során ért a halál."

Az ELTE Természettudományi karán május 21. és 23. között lesz látható az összes pályamű, ezt követően Bölcsészettudományi karon május 28. és 30. között, és végül az Állam és- Jogtudományi karon június elején.