Beváltották a reményeket a délutáni foglalkozások, amelyekre egyre többen jelentkeznek az általános iskolákban – jelentette ki Hoffmann Rózsa. Az államtitkár kedvenc szülői szervezetének ez is tetszik, mások viszont erősen kritizálják a muszáj-napközit.
Az Emmi közleménye szerint "a helyi viszonyok és a szülők elvárásainak ismeretében sokféle, a tanulók képességeinek kibontakozását segítő, élményt nyújtó együttlétre nyílik lehetőség". A felmérés ugyanakkor arra sem tért ki, hány iskolában van csak a "délelőtt iskola, délután muszájnapközi"-kombó, és hányban vannak valóban értelmes délutáni foglalkozások.
Az új oktatási jogszabályok szerint minden iskolában délután négyig kell a gyerekeknek bent tartózkodni (ez alól a szülők kérhetnek ugyan felmentést, de a tapasztalatok szerint az igazgatók nem mindenütt adják meg automatikusan azt).
A korábban – szakamailag hibásan – egész napos iskolának hívott rendszert sajtótájékoztatón üdvözölte a Magyar Szülői Közösségek Egyesülete is. Emődiné Csapó Barbara elnök szerint az esélyegyenlőség megteremtését szolgálják a délutáni foglalkozások, a szülőknek pedig nagy segítség, hogy jó helyen tudják a gyermekeiket. Mint mondta, van olyan iskola, ahol az elmúlt időszakban a kétszeresére nőtt azon gyermekek száma, akik kérték a délutáni foglakozásokat.
Rettenetes próbaidőszak
A sikerjelentést árnyalja az Európai Szülők Magyarországi Szervezete (ESZME) állásfoglalása. Szerintük a kötelező iskolai benntartózkodás, annak akár karhatalommal is történő erőszakos végrehajtatása minden körülmények között sérti a gyermekek és a szülők alapvető jogait. A szervezethez beérkezett panaszos levelek alapján több pontban kifogásolják a kialakult „ál-egész napos iskola-rendszert”.
Kifogásolják például, hogy a délutáni eltávozási kérelmet indokolnia kell a szülőnek, ami szerintük teljesen jogtalan kérés. Meg is jegyzik, hogy „az értelmesebb igazgatók már szeptemberben minden gyereknek hazaküldtek egy nyomtatványt kérve a szülőket, hogy azonnal egész évre kérjék meg a felmentést a délutáni bezárás alól”.
Az ESZME tapasztalati szerint számos iskola nem engedi, hogy a gyerekek számára a valóban értelmes foglalkozások az iskola épületében 16 óra előtt elkezdődjenek, így a gyerekek munkanapja sokszor estig tart, ráadásul az addig jól működő szakkörök estek áldozatául annak, hogy a téma iránt nem érdeklődő gyerekeket is ‘tárolni’ kell valahol, „őket ezekre a szakkörökre beültetik, figyelni, dolgozni tőlük nem lehet”.
A panaszos levelek alapján azt is megjegyzik, hogy a gyerekekre a legtöbbször csak látszólag felügyel valaki, rohangáló, üvöltő társaik között próbálnak néhányan tanulni, sokszor a folyosón, az ölükben írva. Ami szinte mindenhol jellemző: a délutáni foglalkozásokra sem anyagi, sem emberi erőforrás nem áll rendelkezésre.
Az ESZME ezenkívül megemlít számos túlkapást is, és reményét fejezi ki, hogy átalakul – az európai normáknak és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének megfelelően – a rettenetes próbaidőszak után a rendszer. Úgy vélik, az lenne jó, ha a szülők és diákok szabadon dönthetnének, mikor és milyen foglalkozásokat vesznek igénybe az iskolában, ha az iskolák anyagi és emberi erőforrásokat is kapnának ahhoz, hogy igény esetén, a szülők munkaidejéhez igazodva, délután 6-ig, 8-ig más európai országokhoz hasonlóan nyitott közösségi térként a diákoknak, családjaiknak és a közösségnek foglalkozási lehetőségeket kínáljanak.
De kik azok a "magyar szülők"?
Bár a hoffmanni reformokról különbözői szülői szervezetek is rendre kifejtik a véleményüket, valójában a „magyar szülőknek” nincs képviseleti szervezete. Míg más uniós országokban felmenő rendszerben biztosított a szülői érdekképviselet, nálunk ez megáll az iskolai szülői munkaközösségek szintjén (amely sok helyen formalitás, másutt nagyon jól működik). A szülői érdekképviselet nagyon ritkán lép önkormányzati szintre is, és országos érdekképviselet pedig szinte nincs, vagy legalábbis csak önjelölt szervezetek kiáltják ki magukat ilyennek.
Korábban az állandó szülői „megmondóember” Keszei Sándor volt, aki a – kimutatható tagság nélküli – Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) nevében fejtette ki véleményét az oktatást is érintő kérdésekben. Legutóbb az erkölcstantanárokról szóló – később visszavont – zavaros eszmefuttatásával tűnt fel, és okozott felháborodást, s – bár honlapján közzé tesz néha állásfoglalásokat – mostanában nemigen hallatja hangját.
Annál inkább előtérbe került a hoffmanni oktatáspolitikát mindig messzemenően támogató, a mai sajtótájékoztatón is szóhoz jutó Magyar Szülői Közösségek Egyesülete (MSZKE), amely szervezetnek még honlapja sincs. Elnöke egyébként a miskolci önkormányzat egyházügyi referense, akinek az egyesületét a 2000-es évek közepén még a Magyar Kurír katolikus hírportál úgy azonosította be, hogy „az egyházi oktatási intézmények szülői közösségeit összefogó Szülői Közösség”.
Emődiné Csapó Barbarának mindenesetre nem tetszett már az Orbán-kormány oktatáspolitikájával szemben szervezett pedagógussztrájk, és örömét fejezete ki a kötelező hittan-erkölcstan és a mindennapi testnevelés bevezetésével kapcsolatban. Szeptemberben pedig – amikor az egyesületet országos civil szervezetnek írta le, amely szülői munkaközösségeket tömörít országszerte – felháborodását fejezte ki az oktatási reformot bíráló Hívatlanul csoport tevékenységéről és egyben szinte pontokba szedve zengett dicshimnuszt az új jogszabályokról.
Az ESZME 2011. januárban jött létre, hogy – az Európai Szülők Egyesülete (EPA) tagszervezeteként – képviselje a magyar szülők érdekeit. Az ESZME hangsúlyozni szokta, hogy nem ők „a magyarországi szülők”, de azt is hozzáteszik, hogy a gyermeki, a szülői jogokat, és az uniós előírásokat veszik alapul, amikor véleményüket megfogalmazzák. Az egyesületnek több száz tagja van, de ennél jóval több embert érnek el a tagok iskolai szülői munkaközösségi munkája, és a különböző levelezőlisták alapján.
