A rendszerváltás utáni Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját, "a román Péter Gábort". Alexandru Draghici Antall Józsefnek és Boross Péternek köszönhetően halhatott meg ágyban, párnák közt - a román kormány 1992-ben hiába kérte Budapesttől a kiadatását. Jakab Attila írása.
Boross Péter volt miniszterelnök szerint az állampárti titkosszolgálatok ügynökeit ma bolygatni nem más, mint "sérült lelkek" ambícióinak a megnyilvánulása. Ő ezt a kérdést különösen bonyolultnak látja. Igaza van. Tényleg bonyolult. A kommunista állambiztonsági szervek ugyanis hatalmas információmennyiséget gyűjtöttek össze; és együttműködtek egymással (pl. a román Securitate és magyar ÁVH 1956-ban). Hálózato(ka)t építettek és működtettek. Még ma is érdemes a mozaik darabjait apródonként összerakni, habár elborzasztó képet kapunk. Ebben az esetben is kiderült ugyanis, hogy a de facto Boross Péter irányította magyar kormány annak idején egy prominens, véreskezű román kommunista pribéknek nyújtott menedéket, megmentve őt a román igazságszolgáltatás karmaiból.
Alexandru Draghici (1913. szeptember 27. - 1993. december 12., Budapest) Gheorghe Gheorghiu-Dej román kommunista pártvezető bizalmi embere és közvetlen munkatársa volt. 1952 és 1965 között belügyminiszterként - és az állambiztonsági erők (Securitate) irányítójaként - irányította a lakosság bestiális terrorizálását és a Román Kommunista Párt teljhatalmának megszilárdítását. Szerepe volt a vezető román kommunista, Lucretiu Patrascanu halálra ítéltetésében (1954).
Gheorghiu-Dej halála után és Ceausescu hatalomra kerülésével azonban háttérbe szorult. Gyakorlatilag azonnal leváltották a BM éléről (1965). A Központi Bizottság titkára, majd a minisztertanács alelnöke lett. Amikor a Párt Patrascanut rehabilitálta (1968. áprilisában), Draghici-ot minden funkciójától és rangjától megfosztották, kizárták a Pártból, és egyszerű közkatonaként helyezték tartalékba (1968. november 14.). 1969-ben egy állami gazdaság élére került, majd 1972-ben nyugdíjazták. Nyugdíjából, mondhatni, fényűzően élt, pazar villában. 1989-ben elutasította, hogy visszavételét kérje a Pártba.
1991-ben, amikor volt politikai foglyok a felelősségre vonását kezdeményezték, Draghici a feleségével, Czikó Mártával, családegyesítés címén, a lányához menekült Magyarországra - miközben fia Romániában maradt.
1992-ben a román kormány kérte a kiadatását. A kérelmet az Antall-kormány azzal utasította el, hogy a magyar jog szerint Draghici - többek között az erdélyi magyarság tagjai, intézményei, egyházai ellen is elkövetett - bűntettei elévültek.
A magyar nemzeti-keresztény kormány jóvoltából Alexandru Draghici ágyban és párnák között halt meg Budapesten, 1993-ban, morbid módon ugyanazon a napon, mint Antall József. Tetteiért soha nem kellett felelnie. Halála után a felesége valamikor visszatért Romániába a fiához. Draghici Magyarországon minden interjútól elzárkózott, és soha semmiféle jelét nem adta annak, hogy bármit is megbánt volna egykori tetteiből. A részletek iránt érdeklődő, románul tudó olvasó itt, itt és itt tájékozódhat.
Ami Romániában közismert tény, arról a magyarországi közvélemény gyakorlatilag semmit nem tud. Talán ideje lenne, hogy az újságírók kicsikét behatóbban érdeklődjenek.
Elképzelhető, hogy Alexandru Draghici olyan titkok tudója volt, ami nem tartozik a pórnépre? Márpedig, aki idős korában joggal számíthat életfogytiglanra egy bíróság előtt, könnyen válhat bőbeszédűvé. Egy politikailag érzékeny tárgyalás - különösképpen, ha nyilvános - mindig kiszámíthatatlan. Jobb tehát nem kockáztatni.
Ki volt ebben az időszakban a magyar belügyminiszter? Boross Péter (1990. december 21. - 1993. december 12). Külügyminiszter: Jeszenszky Géza (1990. május 23 - 1993. dec. 12). Igazságügyminiszter: Balsai István (1990. május 23. - 1993. december 12.).
Azt sem lenne érdektelen kideríteni, hogy Alexandru Draghici lánya (Alexandra) mikor és miért költözött Magyarországra a Kádár-korszakban. Érdemes lenne tudni, hogy itt vajon milyen életpályát/karriert sikerült befutnia.
Érthető, hogy Boross Péter nem híve annak, hogy a kommunista közelmúlt aktáit turkálják. Ki tudja? Lehet, hogy a Draghici-ügyön kívül (amely gyakorlatilag a webről összeállítható) még más csontvázak is kiborulnának a szekrényből. Esetleg maga az egész szekrény a magyar nemzeti-keresztény politikai elitre borulhat.
A szerző vallástörténész.
