„Sajnálatos, hogy nem tűnik ki világosan, vajon saját egyéni elképzeléseiről van szó, és ha igen, akkor ezek mennyiben állnak összhangban a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság – a szerk.) terveivel, vagy csupán a NOB elképzeléseit, esetleg a tagok többségének véleményét ecseteli” – olvasható Kertész István Schmitt Pál 1992-es doktori értekezéséhez fűzött opponensi értékelésében. Az ókortörténész 7 oldalas bírálatából 5 oldalon keresztül kritizálta a dolgozatot, számos formai elégtelenségre és ténybeli tévedésre is felhívva a figyelmet, ennek ellenére az értekezést a legmagasabb, summa cum laude minősítéssel elfogadta.

A hvg.hu szerdán számolt be arról, hogy a jelenlegi köztársasági elnök 1992-ben benyújtott kisdoktori értekezésének legnagyobb része – a hvg.hu számításai szerint mintegy 180 oldal – egy bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele, ami felveti a plágium gyanúját. Cikkünk megjelenése után kiadott közleményében a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) „a leghatározottabban visszautasította” a plágium vádját. A KEH szerint Schmitt Pál személyesen ismerte a bolgár kutatót, és „több résztéma megtárgyalása során együttműködtek”. Ugyanakkor a közlemény azt is hangsúlyozta, hogy „a hiánypótló munkát” történészprofesszorok bírálták, „annak eldöntése, hogy az értekezés tartalmi és alaki szempontból megfelelő-e, az ő hatáskörük volt” – fogalmaz a közlemény.

„Ez egyébként minimális követelmény”

Bár mind Kertész, mind Schmitt témavezetője, Takács Ferenc egyetemi tanár a legmagasabb minősítést adta az értekezésre, mindketten kritizálták is a dolgozatot opponensi véleményükben.

Schmitt Pál az új alaptörvényt szignálja - Nagyítás-fotógalériánk Schmitt Pál karrierjéről - kattintson a képre!

MTI / Illyés Tibor

„Egy ilyen terjedelmes anyaggyűjtés esetében elvárható, hogy a szerző pontosan feltünteti adatai lelőhelyét. A megnevezett szakirodalom alapján aligha lehetett volna a sportágak ilyen részletes programelemzését elvégezni. A jegyzetanyagban vagy egy külön függelékben hivatkozni kellett volna a hivatkozott kongresszusok, ülésszakok jegyzőkönyveire, egyéb adalékaira” – írta Kertész a bírálatában.

Az egyetemi docens azt kifogásolta, hogy Schmitt értekezésében egyetlen láb- vagy végjegyzet sem szerepel, ami mutatná, hogy az egyes adatokat, ténybeli megállapításokat, a különféle meghatározásokat honnan vette, és amikor egy következtetést megállapít, nem teszi világossá, hogy az saját észrevétele, vagy esetleg a szakirodalomból idéz.

Mint szerdán a hvg.hu megírta, Schmitt dolgozata irodalomjegyzékében feltüntette ugyan a bolgár kutató művét, a címet azonban nem franciául, hanem magyar fordításban adta meg – holott a kötet nincs magyarra fordítva –, ráadásul Georgiev 1987-es munkájának kiadási helyéül Lausanne helyett Bulgáriát jelölte meg. Az értekezés szövegében viszont nincsenek idézőjelek, sem jegyzetek – azaz nem derül ki, hogy Schmitt idéz-e a szakirodalomból.

„Ez egyébként minimális követelmény egy tudományos igényű írás esetében” – jegyezte meg Kertész a jegyzeteket hiányolva, ám ennek ellenére úgy vélte, hogy „a jelölt dolgozata megfelel az egyetemi doktori értekezésekkel szemben támasztott tartalmi és formai követelményeknek. Sőt (…) ezeknek magas szinten tesz eleget”.

„Pongyola megfogalmazás”, „gépelési hibák”

Kertész nemcsak a jegyzeteket hiányolta, több esetben „fájó hiányosságokról” írt bírálatában, illetve „apróbb pontatlanságokat” igazított ki. Szóvá tette a fogalom-meghatározások tökéletlenségét. Így megjegyezte, hogy „a szerző keverten használja a sport, a sportág és a versenyszám fogalmakat”.

További képekhez kattintson!

Túry Gergely

A történelmi előzmények feldolgozásánál az ókortörténész elsősorban az ókori részt kritizálta, hangsúlyozva, hogy Schmitt írása e téren több ponton téves megállapításokat tartalmaz. „Egy történész bíráló számára különösen fájó hiányérzetet kelt az a körülmény, hogy a disszertáns nem elemezte az olimpiai programot befolyásoló tényezők között a politikai változásokat” – írta Kertész. Az egyetemi docens szerint „nehezíti a megértést a tömörítés miatt néha előforduló pongyola megfogalmazás. Erre példát is hozott a 63. oldalról, ahol ez szerepel Schmitt értekezésében a tízpróbáról: „1908-ban törölték ahhoz, hogy 1912-től véglegesen szerepeljen”.

A hvg.hu a bolgár kutató tanulmánya és a doktori dolgozat összevetésekor arra jutott, hogy Schmitt néha rövidítette, egyszerűsítette az eredeti francia szöveget, sokszor részeket hagyott el, esetenként összefoglalt.

Kertész a helyesírási hibákat is kiszúrta, figyelmeztetve, ha a munkát ki akarják majd adni nyomtatásban, akkor a „sok gépelési hibát ki kell javítani”. Példaként említette, hogy Szófiát és Szöult néhány esetben kisbetűvel írta Schmitt, Monacót pedig k-val.

Az oldalakon keresztül tartó kritikák ellenére az egyetemi docens úgy vélte, a tanulmány hátterében „szorgalmas és szisztematikus anyaggyűjtés” áll, az értekezésnek „az egyes sportágak történetével foglalkozó szakemberek is jó hasznát veszik majd”.

„További munkálatokat igényel”

Kertész Istvánhoz képest kevésbé volt kritikus a dolgozattal Schmitt témavezetője. Takács Ferenc a bírálatában szinte csak pozitívumokat írt a dolgozatról.

Egyebek mellett például azt, hogy a témát „testközelből” is ismerő szerző „prognosztikai értékű ajánlásokat szolgál témája kifejtése során, melynek értékeire ezuttal (!) is szeretnénk felhívni a szakemberek - edzők, sportvezetők, sportszervezők, testnevelők – figyelmét”. Takács úgy vélte, Schmitt jól érzékeli, hogy „a televízió a jövő olimpiai programjára is meghatározó szereppel rendelkezik”, ám a bíráló szerint a téma kibontása „további munkálatokat igényel”.

Azt Takács is elismerte – helyesírási hibákkal tarkított – értékelésében, hogy a dolgozatban vannak formai hiányosságok, ezek között említette a terminológiai pontatlanságokat, a forrásanyagok pontos megjelölésének, az irodalmi apparátus korrekt rendszerezésének hiányát és a gépelési hibákat, de úgy vélte, hogy ezek a hiányosságok a megértést és a tartalmi kifejtést nem befolyásolják.

„Ezek kijavítása – különösen publikálás esetén – feltétlenül kívánatos lenne és növelné a tanulmány értékét” - írta. Mindez azért is figyelemre méltó, mert Kertész István az Origónak nyilatkozva azt állította, 1992-ben ugyan nem dolgozott a Testnevelési Főiskolán, de kollégái biztosították arról, hogy Schmitt dolgozata formailag megfelel a követelményeknek. „A doktori disszertációt összességében summa cum laude minősítéssel elfogadom és védésre javaslom” – olvasható Takács bírálatának végén.