„Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – áll a Büntető Törvénykönyvben. Az ítélet súlyosbítható, ha kémkedést szigorúan titkos minősítésű nemzeti adat vagy nemzetközi szerződésben e minősítésű adatnak megfeleltetett külföldi minősített adat kiszolgáltatásával követi el az illető. Utóbbi esetekben akár 15 évig a rács mögött maradhat, feltéve, ha tette a bíróság előtt bizonyítható. Márpedig a bizonyítás egyáltalán nem könnyű – mondták a hvg.hu-nak a témában jártas, név nélkül nyilatkozó szakemberek.

A rendszerváltás óta példátlan módon nemrég két egykori titkosszolgálati vezetőt, Galambos Lajost és Laborc Sándort, valamint a Gyurcsány-kormány titkosszolgálati miniszterét, Szilvásy Györgyöt is őrizetbe vették. Az időközben házi őrizetbe helyezett Galambost és a szabadlábon védekező ex-minisztert kémkedéssel gyanúsítják.

Államtitok lévén a sajtó persze csak találgat arról, a hatóságok szerint Szilvásyék mit követhettek el, ami kimerítené a kémkedés tényállását. Egyesek tudni vélik, hogy ügyük összefüggésben állhat a Mol-részvények orosz kézbe játszásával, megint mások szerint nem az olajipari vállalattal kapcsolatos tranzakció, hanem egy korábbi, vélhetően 2005-2006-os ügy áll a háttérben. Ugyanakkor több, magát megnevezni nem kívánó forrásunk kétli, hogy a katonai ügyészségnek épkézláb bizonyítékai lennének, amelyek a kémkedést támasztanák alá – ez esetben valószínűleg Galambos sem úszhatta volna meg „szimpla” házi őrizettel és Szilvásyt sem engedte volna szabadon a bíróság.

Szilvásy György bilincsben

Túry Gergely

Kémkedés esetén többnyire hosszú, hónapokig tartó operatív munka vezethet csak el odáig, hogy az elkövetőt le tudják leplezni. Ráadásul az operatív módon, például megfigyeléssel, lehallgatással szerzett bizonyítékok önmagukban még nem feltétlenül „állnak meg” a bíróság előtt. Ha valakit tetten érnek, amint egy rejtekhelyen vagy egy titkos találkozón pénzt vesz át és emellett tárgyi bizonyíték (például írásos utasítás) támasztja alá a kémkedés gyanúját, az ügy tiszta sor. Más esetben azonban rendkívül nehezen bizonyítható, hogy kémkedés történt: ha operatív bizonyítékok (netán megfigyelés során készített videófelvételek) tanúsítják is, hogy az illető találkozott egy idegen ország tartótisztjével, de nincsenek tárgyi bizonyítékok, akkor önmagában ez nem bizonyítja a kémkedést.

Meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott ugyan, de Galambos Lajos védője, Molnár Lajos elárulta: az NBH volt főigazgatójának ügyében az ügyészek mindössze egyetlen bizonyítékot terjesztettek a bíróság elé, s ennek alapján semmiképpen nem vetődhet fel a kémkedés, legfeljebb az államtitoksértés gyanúja. Az is figyelemreméltó, hogy Galambosnál „vezető beosztású személy által elkövetett vesztegetés” gyanújával tartottak házkutatást, de már kémgyanúval hallgatták ki.

Ahogy ezt egy 2009-ben angol nyelven megjelent önéletrajzi ihletésű "regény" kapcsán megtudtuk, az első Orbán-kormány idején már volt egy titkosszolgálaton belüli kémügy, bár akkor az eset egyáltalán nem került nyilvánosságra. A hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal (IH) egyik munkatársát 2000-ben felettesei azzal gyanúsították meg, hogy az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek, a CIA-nak kémkedik. A hírszerző külügyminisztériumi páncélszekrényében titkos, IH-s feljegyzéseket találtak, részben ez képezte alapját az ellene felhozott vádnak. Jóllehet a férfit – aki lapunknak tagadta, hogy kémkedett volna - elküldték a testülettől, ellene végül nem indult büntetőeljárás. Igaz, ezt egykori kollégái részben azzal magyaráztak, hogy a vezetés egyszerűen csak nem akart botrányt, ezért intézték el csendben az ügyet, hiszen ekkor már Magyarország NATO-tag, az Egyesült Államok szövetségese volt. A férfi később álnéven könyvet írt, amit nemrég a hvg.hu leplezett le.