„Ha egy országban a sajtószabadságra és a véleményszabadságra magára is árnyék vetül, és a jól ismert általánosító bírálatok - annyira általánosak (valamint felszínesek és nevetségesek), hogy szó szerint a földkerekség összes minden mai támogatott kutatójáról elmondhatók (meg nem érdemelt támogatás, amelyet fölösleges kutatások végzésére és közreadására fecsérelnek) - sokkal alantasabb, rágalmazással határos vádakkal párosulnak (a kutatási pénz zsebre vágása a rendeltetésszerű felhasználás helyett), akkor az a legkevesebb, amit a nemzetközi tudományos közösség válaszként elvárhat, hogy az illető ország tudományos közössége felsorakozzék az ekképpen megtámadott kutatás és kutatók védelmében.

Ehelyett arról értesülünk, hogy Magyarországon jogi eljárást fontolgatnak a megtámadott kutatókkal szemben.

(...) Egy ország tudományos akadémiája a kutatásban érvényesülő kritikai gondolkodás első számú, természetes védelmezője. Mint a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjai bizakodva, de türelmetlenül várjuk az Akadémia haladéktalan, nyomatékos és egyértelmű nyilatkozatát a szóban forgó kutatás és tudósok melletti nyilvános kiállásról.

Ami itt kockán forog, az a felkészült szakmai értékelésen alapuló elbírálás elve - szemben a rosszindulatú, tájékozatlan és megalapozatlan vádaskodáson alapuló nyilvános számonkérésekkel -, és ez a kockázat különösen nagy a humán és természettudományok esetében” – írták egyebek mellett a Pálinkás Józsefnek címzett levelükben a kutatók.

Pálinkás József válaszában emlékeztet arra, hogy az aláírók közül azóta többen is visszavonták szignójukat. Az Akadémia elnöke elismeri, hogy valószínűleg mindannyian azt hiszik, jó ügyet szolgálnak. Ennek ellenére úgy véli, félrevezették őket. „Önök tudják megítélni, hogy benyomásaik milyen mértékben származnak azokból az általános álinformációkból, amelyek az európai politikai légkörben eluralkodtak ezekben a napokban, és milyen mértékben azokból a ködös információkból, amelyeket magyar informátoraik terjesztenek” – írja az MTA-elnök.

Pálinkás szerint a nyílt levélben leírtakkal szemben Magyarországon semmi nem veszélyezteti a sajtószabadságot. Ezért – mint fogalmaz – meglepő számára, hogy „tudósi mivoltukban ténynek tekintik, hogy Magyarországon a sajtó szabadságát korlátozzák”. Az Akadémiával kapcsolatban azt írja: az aláírók „nyilvánvalóan két elismert magyar filozófus által terjesztett hírről (valójában álhírről) beszélnek”. Pálinkás emlékeztet arra, hogy három esetben merült fel eddig szabálytalanság a kutatási támogatásokkal kapcsolatban. Ezek közül az egyik esetben egyértelmű a helyzet, hiszen azt a „Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének (FKI) igazgatója nyerte el. Az Akadémia kutatóhálózatának felelős vezetőjeként megkaptam a Belső Ellenőrzési Főosztály jelentését, amely szerint a Filozófiai Kutatóintézetben súlyos összeférhetetlenséget állapítottak meg” – olvasható a levélben. Így a „vádak – legalábbis egy esetben – sajnos nem alaptalanok”.

Pálinkás levelében megerősíti, hogy ő maga és az Akadémia is teljes támogatást biztosít a filozófiai kutatásoknak, de a közpénzekkel a filozófusok is elszámoltathatók. Az elnök leszögezi: „Jelen esetben nem a kutatás tudományos értékének megállapítása a kérdés. A kérdés az, hogy a kutatási támogatást a szabályoknak megfelelően használták-e fel vagy nem.”

Végezetül azt üzeni Pálinkás a nyílt levél íróinak, hogy örömmel fogadná, ha Magyarországot „nem önmagától és demokratikusan választott kormányától védenék meg, hanem az igaztalan, félinformációkat tartalmazó és megalapozatlan vádakkal szemben. Ez a kormány eltökélten igyekszik kihozni a nemzetet a válságból.”

Pálinkás József levele itt, a tudósoké pedig itt olvasható.